Január 10-én kezdték meg a gödöllői vasútállomás leghíresebb épületének felújítását. Mivel Ferenc Jóska és Sisi az innen kevesebb mint egy kilométerre található Grassalkovich-kastély gyakori vendége volt, dukált nekik egy a rangjuknak megfelelő váró az állomáson. A máig is meglévő épület azonban napjainkra igen siralmas állapotba került. A háború után már nem építették vissza díszes tetőszerkezetét, de legtöbbet talán a régóta elmaradt felújítás ront az épület kinézetén.
A most megkezdődött felújítás után azonban végre méltó állapotban várja majd az utazóközönséget. Az épületben bő két héttel ezelőttig a MÁV(-Start) jegypénztára működött, volt resti (én mondjuk nyitva nem láttam, de mivel nagyon ritkán jártam itt, nem mérvadó) és váróként is funkcionált. A forgalmi szolgálat az alig pár méterrel távolabbi jellegtelen épületben található, így az ő munkájukban nem történt változás.
Természetesen azt, hogy most megkezdődött a váró felújítása hosszas folyamat előzte meg. Az alap koncepciót már még 2007-ban nyújtotta be a város. Egy a Gödöllő város honlapján is megtalálható dokumentum alapján a 2008 április harmadikán tartott testületi ülésen fogadták el a Norvég Alap pályázatán már második körbe jutott terveket. A Hajós Építészeti Iroda előző évben, 2007-ben elkezdte a MÁV megbízásából a tervek előkészítését. A támogató szerződést 2010 március 26-án írta alá a polgármester, az NFÜ egy embere és a norvég nagykövet.
A nyugati homlokzat az építésziroda tervrajza szerint és a vasúti vágányok felőli látvány az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program oldalának látványterve alapján. A részleteket talán felesleges is leírnom, igencsak szembetűnő a változás. Az épületben közlekedés- és helytörténeti kiállást kap helyet a felújítás után. A munkálatok összköltsége 342 millió forint, ebből 291 millió forint a Norvég alaptól elnyert támogatás. A felújítást a Reneszánsz Kőfaragó Zrt. végzi.
Egyetlen időpontot nem láttam azonban, ez pedig a befejezés várható ideje. A kezdő dátumot sok helyen megtaláltam, de hiába kerestem, a végzőt csak nem sikerült megtalálnom. Így talán nem ér meglepetés ha csúszik az átadás.. :)
A váró és a jegypénztár jelenleg ebben a konténer házikóban üzemel. 
Mint már szeptemberben beszámoltam róla újabb hannoveri TW6000-es villamosok állnak forgalomba az idei év során a BKV-nál. Nem is kellett túl sokat várni az első fecskékre, január 19-én mutatkozott be az utazóközönségnek az első két hágai Hannoveri. 1576 (6037) és 1581 (6098). Először a Száva kocsiszín szomszédságából induló 50-es villamosra adták ki őket, azonban igen hamar megjelentek a jelentős részben zuglói 3-as, 62-es vonalon.
Ma ismét jártam a Keleti nemzetközi pénztárában, ahol röpke alig fél óra alatt most sikerült jegyhez jutnom, majd miután munka ügyben tettem még egy kört, hazafelé az Örsön cövekeltem le. Szerencsém volt, hiszen Kőbánya felől másodiknak érkezett 1581 62A-ként, majd az azt követő hármas villamos 1576 volt. Ezt csinálja valaki utánam :) Így habár a 'szokásos' panelsor háttérrel, ráadásul két ugyanolyan képpel, de sikerült megörökítenem a két újoncot.
Eltelt már pár éve mióta első nemzetközi jegyemet megvettem a Keleti pályaudvar nemzetközi pénztárában, egy dolog azonban nem változott. A kritikán aluli állapotok. Legutóbbi pozsonyi látogatásomat kezdtem úgy, hogy röpke 3 óra alatt sikerült jegyhez jutnom. Én itt lakom ebben a városban, ebben az országban... annyira nem lepődöm meg. A Keletibe megérkezni majd onnan a tér felé távozni nem is érdemli meg a balkáni jelzőt. Szerintem ott is jobbak az állapotok. Ami az elmúlt években a Baross téren folyik metró építés címszóval az tragédia. A lezárt aluljárórendszer teljes forgalma pár méter széles járdaszakaszokon hömpölyög, a trolik felé fából ácsolt folyosórendszer vezet.. így minden mocsok ami régebben nagyjából eloszlott a környéken, most igen sűrű koncentrátumban nyomul az ember képébe. De nem tegnap óta, átmenetileg, vagy ilyesmi.. immár évek óta. 6-7 éve folyamatos a túrás, terelés. A mostani állapotok is vagy 3 éve tartanak. Botrány. 
De nem jár jobban a gyanútlan ember akkor se, ha a nemzetközi pénztár felé tart. A szomszédos indulási csarnokot szépen felújították, ez lett a pályaudvar egyetlen vállalható része, de az egész pályaudvart uraló peronzár és a vágányok alatt aluljáró hiánya miatt legálisan csak a pályaudvart kívülről megkerülve (tömeg, palánkok, ideiglenesen melléd terelt buszok, taxis hiénák, elkerített omladozó oldalhomlokzat) lehet elérni. Majd a galambszaros tábla sorszám húzásra buzdít. Viccesen hatnak a különféle varjú imitációk is, mint előző képem szereplője is. Talán gyakoribb takarítás se ártana..
A nemzetközi pénztár állványzata immáron nemzetközi, a MÁV-ból igen hamar kiábrándult utazók üzenőfalaként működik. Erre sajnos minden indok megvan. Az augusztusi három órás várakozásomra persze lehetne akár az a válasz, hogy turisztikai főszezonban sikerült belefutnom, de sajnos ezen körülmények, esztétikai és technikai szint mellett, a szomszédos gyroszos átható kajaszagában végigvárni három órát..
A minap úgy töltöttünk el itt 15-20 percet, hogy még csak jegyünk se lett (jó, ez nem a pénztáros hibája) de időközben a szomszédos ablakoknál is végig ugyanazon emberek álltak. Persze a nemzetközi jegyek kiállítása természetesen több időt vesz igénybe mint egy Budapest-Sülysáp menettérti. Egyébként már annak is örülök, hogy végre nem kézzel írt jegyet kaptam.
Egyébként nem nagy titok, sokszori újratervezés után most éppen Berlin az úti cél. A MÁV(-Start) honlapja főoldalon hirdeti is a 29 eurós lehetőséget. Eredetileg egyébként repülni szerettünk volna, de mivel a repülővel már vagy este 7 lenne mire a városba érnénk elvetettük azt a verziót. Az Euronight vonat a Keletiből este 8-kor indul, reggel kilencre már a német fővárosban van az ember. Az új főpályaudvaron, nem a szélén a reptéren este hatra. Természetesen a 29 eurótól ajánlat igazából csak csali, hiszen a január hetedikén, április 12-re összesen 6 (!) ilyen árú Budapest-Berlin jegy volt a rendszerben. Ha ezek elfogynak jönnek a 39 eurós Berlin-Spezial jegyek következnek (abból gondolom csak több van), majd ha azok is kifutottak már 95 euró ugyanaz a jegy. Egy irány, egy ember, fülkés ülőkocsi. Abban az esetben azért inkább rákérdez az ember a fekvőhelyes megoldásra mert a 95 eurónál még a kedvezményes fekvő is jobb árban van. Szóval szépen szól az ajánlat, csak..Berlin foly. köv...
A személyes MD búcsúmról hazafelé Biharkeresztestől csak Püspökladányig jutottam közvetlenül. Volt néhány kényelmes percem az elkövetkezendő jó két órás kényelmetlen vonatozás előtt. Miután körbejártam az állomást már csak a kiállított gőzmozdony maradt hátra. Ez a kis tengelyterhelésű gőzmozdony a mellékvonalak jellemző mozdonytípusa volt évtizedeken át Magyarországon. Trianon után a Román, Jugoszláv és Csehszlovák területeken is, hiszen a 319 elkészült példányból 214 (egy lengyel példányt leszámítva) ezen országok vasúttársaságainál kötött ki. 376,578 a széria utolsó darabjainak egyike.
A szobormozdonnyal a rozsdán és két gyereken kívül csak én foglalkoztam. Előbbi kettő egyébként mászókának gondolta, de csak én gondoltam ezt nem kicsit veszélyes játéknak. Az országban akár csak ritkán is, de vonatozó utazó nem egy helyen találkozhat hasonló sorsú mozdonyokkal. Sajnos az időjárás viszontagságai és a rendszeres állagmegóvás elmaradása nem tesz jót nekik. Persze amíg a budapesti Közlekedési Múzeum 'Nohab orra' is csak csendben rohad, igazából nem is lehet meglepődni a szinte(?) gazdátlan mozdonyok sorsán.
A Püspökladány-Nagyvárad vasútvonal ezek szerint idén már 152 éves. A Biharkeresztesi állomást egyébként az emléktábla állításának évében, 2008-ban újították fel.
Vele érkeztem Keresztesről, mivel idén nem nagyon utaztam még Bz-vel örültem. Zugló vasútállomásig azonban egy az előváros forgalomban megszokott 'posta'Bhv kocsikból álló inga szerelvénnyel utaztam. Mivel ez egy vasárnap délután történt a vonat tömve volt kollégistákkal, súlyosbításként pedig egy Záhony-Budapest távon közlekedő vonatról van szó. Így a távolból csak annyit kívánnék annak aki ezt a távot, ezekkel a hosszabb távon rendkívül kényelmetlen, kis üléstávolságú, termes kocsikkal kitalálta, hogy utazza végig! Mindezt leszámítva kivételesen legalább pontosan közlekedtünk..
Az elmúlt években több új magyar busszal találkozhattunk. Credo, ARC (manapság Ikarus néven), Alfa busz, MJT. Ezen buszgyártó cégek többféle szóló és csuklós konstrukciót mutattak be az elmúlt években, akadt még emeletes is! Van azonban egy az elmúlt években ritkábban emlegetett cég is. Mégis ez az a gyár melynek csak Los Angelesben 1500 busza állt forgalomba, ami több mint a BKV teljes buszparkja. Néhány viszontagságokkal teli év után (csődveszély, gyár leállás..) az amerikai piacra szánt buszok után egy az európai normák szerint tervezett buszt mutatott be a gyár. Ez a NABI Sirius.
A North American Bus Industries (NABI) jó harminc éves múltra visszatekintő cég. Az Ikarus amerikai leányvállalatának utóda. Magyarországon Mátyásföldön és Kaposváron van gyáregységük ahol az amerikai buszok vázszerelése folyik. A szigorú szabályozások miatt azonban a végszerelés már a tengeren túl történik. Az európai utakra szánt Sirius formaterve Tóth János munkája, a busz főkonstruktőre Facklmann Gábor. A nevekből természetesen kiderül, hogy magyar szakemberek a busz fejlesztői. Ismerkedjük hát meg a busszak kicsit közelebbről, jöjjenek a képek a NABI Siriusról:
A képek Szentendrén készültek. November 23 és 29 között ugyanis a Volánbusz tesztelte a Siriust. A hét első felében a Pilis felé járt Budapestről, majd a hétvégén Szentendrén volt megtalálható. A közeljövőben remélhetőleg a BKV-nál is tiszteletét teszi.
Az utastérbe lépve azonnal a sárgás színvilág dominál, ugyanazon erős vonalakkal mint amik a homlokfalat is izgalmassá teszik. A vezetőfülke mögött két 'másfeles' ülés található az első tengely felett. Az ajtó felőli oldalon egy kis tároló résszel kezdődik az utastér. Mivel a Volánbusz közlekedtette, ezen napokban nem maradhat el az Emke jegykiadó gép. Az ablak mögé lezseren bedobott tábla se keltsen rémületet senkiben, csak nem lett beprogramozva az utastájékoztatás a teszt egy hetére.
A busz nem teljesen alacsonypadlós és mint látszik is, viszonylag kevés a tényleg alacsonypadlós részen lévő, nem dobogón elhelyezett ülés. Ez sajnos manapság negatívumnak számít. A jegykezelő készülék lengyel gyártmányú és természetesen alkalmas arra, hogy dátum bélyegzéssel érvényesítse a jegyeket. Ez a részlet azonban a megrendelőtől függ. Nem csak a jegykezelő hanem természetesen az utastájékoztató kijelzők és vezérlésük is a lengyel R&G cég terméke.
A magaspadlós részt két lépcsőfok leküzdésével érhetjük el, de egy kis lejtővel ekkor is tovább emelkedik még a padlószint. Hogy egy picit a technikai részletek is előkerüljenek: a busz MAN alvázzal, MAN motorral, az EURO 5-ös normát is túlteljesítő MAN motorral, valamint a ZF váltóval és kormányművel készült. Mivel a MAN főelemek igen elterjedtek egész Európában, így sehol se jelenthet nagy fejfájást a busz üzemeltetése.
Az utastér a hátsó 'ötös' ülésből szemlélve. Leghátul ülve se hangos a motor, köszönhetően a busz jó összeszerelési minőségének az úthibákat is jól veszi. Tudom.. ilyenkor szólal meg a hang, hogy még.. ebben lehet van igazság, de ismét le kell írnom, hogy ez a busz bizony jól össze lett rakva. Mint kezdetben írtam is, nem egy-két új magyar busz szaladgál az utakon, de ilyen minőségű beltere, ilyen illesztésekkel, anyaghasználattal kevésnek van. Mindez persze az ár tekintetében lehet még akár hátrány is a jövőben... Hogy ne csak jót mondjak: ritka, hogy ez pont nekem legyen problémám, de az ülést kicsit keménynek találtam. Ha lehet én egy kicsit jobban párnázott verziót kérnék.
A busz faránál maradva... egy kép oldalról. Az erőteljes orr után finom ívekben végződik a Sirius. A hátsó ajtót valószínű még sokan meg fogják említeni, azonban ha a valamelyest hasonló (bár Volvo) alapokra épült kevéssé jól sikerült Alfa Localo buszokra gondolunk, ezt egyáltalán nem tartom rossznak.
A hátsó ajtó lépcsője kívülről. (A kép a BKV-nál töltött vendégség alatt készült)
Mivel a Volánbusznál első ajtós felszállási rend van a hátsó ajtók nyitógombjaitól ezzel az egyszerű megoldással tántorították el az utasokat :)
A novemberi nap délutáni lapos sugarainak fényében tart pihenőhelyére az Izbégi sportpályáról a lakótelepen át érkezett NABI.
November 30-tól Győrben, a Kisalföld Volán teszteli.
Magyarországra érkezett a Német Turisztikai Hivatal és a Deutsche Bahn (DB) kilenc állomásos európai turnéja. Utolsó előtti városként Budapesten a Westend mellett mutatkozott be az ICE-kamion, kitelepült a Juventus rádió reggeli műsora is, de a későn érkezőket, mint engem is várta még a turné sátra német városokat és programokat népszerűsítő kiadványaival.
A német vasút idén 175 éves, jövőre az autózás 125. évét ünneplik. De ne feledjük azt se, hogy idén a Ruhr vidék az EU egyik kulturális fővárosa. A DB nagysebességű 'zászlóshajójával' egy ICE 3-es szerelvény életnagyságú orr moduljával jelent meg. Sajnos nem a szomszédos 10-es vágányon ácsorgott csak kamion utánfutó formájában érkezett a gumikerekű ICE hasonmás.
A vonóerőt ezúttal egy a DB teherszállító leányvállalatához tartozó Mercedes Actros szolgáltatta. Balra a Nyugati pályaudvar kerítése, jobbra a Westend tömbje. Habár minálunk egyelőre nem várható az ICE vonatok megjelenése nemrégiben Londonban egy valódi szerelvény is megfordult, hiszen a Eurostar vonatai mellett a közeljövőben a DB is fog vonatokat közlekedtetni a Csalagúton keresztül a kontinensről Angliába.
A sátor folyamatosan felkeltette néhány ember érdeklődését, így még ott voltam egy másodpercre se ürült ki. Az elkövetkezendő hosszú években pedig aki igazi ICE vonatokat szeretne látni az jó helyen jár ha a Nyugati pályaudvart látja, csak nem Pesten hanem Bécsben kell, hogy legyen :)
Nemrég érkezett a hír, az MDmot sorozat idén decemberben valóban búcsúzik az utazóközönségtől. Majdnem... egy szerelvény még a jövő év elején is fut majd, de azon kívül csak a nemrégiben eredeti festését visszanyert múzeumi, nosztalgia célra megőrzött szerelvény fog megmaradni. A jelenleg érvényben lévő forda szerint elvileg már csak négy szerelvény van forgalomban. Év végével hatósági engedélyeik lejárnak, főműhelybe küldeni már nem éri meg őket.
A 108-as számú Füzesabony-Debrecen vasútvonal egy 15 kilométeres szakaszt leszámítva eddig ismeretlen volt számomra. Éltem hát a lehetőséggel, hogy a vonal végigutazását egybekössem a saját MDmot búcsúztatómmal. Erre a vasárnap 8:22-kor induló vonattal volt a legjobb lehetőségem. Helyet foglaltam hát az 'retró' utastér egy ülésén. Jól felfűtött vonatom lassan elindult.
Átszeltük a Tisza tavat, ez a környék számomra kifejezetten kedves. Kocsimban utas nem sok volt, de legalább Debrecenig végig kényelmes 60-80 km/h-s sebességgel apróztuk a több mint 100 kilométeres utat. Azért habár tömeg nem volt, de minden állomáson szálltak fel-le az emberek. A vonalon a legtöbb vonat esetében két órás, ütemes közlekedés van.
Az egyvágányú pályán az első vonatkeresztre Tiszafüreden került sor. A Kassa-Pécs útvonalon közlekedő Hernád IC késése miatt több mint 10 perces késéssel indultunk Füzesabonyból, így a több perces füredi tartózkodás helyett csak egy gyors utascserényi megállásra volt idő. A háttérben a Karcag-Tiszafüred mellékvonal Bzmot szerelvénye ácsorog. A vonalat ugyan egy éve már elbúcsúztattam az új kormány már újranyitotta. A második kép már a hortobágyi pusztaság után, Balmazújváros állomásán készült. Igen nagy utascsere zajlott itt. Sokan érkeztek az állomás melletti piacra.
A raktárépület mellett megbúvó Ikarus 260-ast se hagyhattam ki. Igen szép állapotú példány. A jól hangzó Délibáb busz Kft. busza. Mivel a két keresztező állomáson több majd' 10 percnyi tartalék van a menetrendben eddigre ledolgoztuk a késésünket. A Debrecenből érkező vonat ezért csak pár perc várakozás után érkezett. Az már a vonalon egyébként szokásos Csörgős inga szerelvény volt.
MDmot 3003 - Bx 034 - Btx 019 Debrecenben. Most, az utolsó hónapokban ilyen kurta összeállításban közlekedek már. Egy rövidke debreceni tartózkodás után ugyanazon szerelvénnyel, ugyanazon jegyvizsgálóval indultam tovább, ezúttal Nagykereki felé. Így a 106-os vasútvonalat is kipipálhattam :) Mellékvonalhoz képest egészen jó, 60 kilométeres sebességgel haladtunk egy darabig, bár a határ felé közeledve előfordult már 20 km/h-s lassújel is. Ennek ellenére egy egészen jó állapotú mellékvonalról van szó. Sajnos másik ága a létavértesi már 'bezárt'.
A vonal végéhez értem. Egykoron Nagyvárad felé folytatódott ugyan, de az átrajzolt határok a folytatás végét is jelentették a második világháború után. Eddig tartott utazásom az MD-vel. Útközben két vasútbarátot vettem észre akik vonatom fotózták. Ténykedésük eredményét KZsoci oldalán aktuális beszámolójában lehet követni. A 22-27-es képek készültekor magam is a vonaton voltam.
Kerekiből nem mentem már vissza Debrecenbe. Egy utolsó pillantás a szerelvényemre. Igazából csak másodszor MD-ztem, de úgy tűnik utoljára is egy jódarabig. Az állomásnál megérdeklődtem merre találom a buszt. Kövessem a templomtornyot, az út végén a kereszteződésnél ott lesz a kocsma meg a bolt. Onnan indul a busz. Szóval feleslegesen érdeklődtem :) Kis országunk szinte minden kis falvában ezt a választ kaptam volna.
A busszal Biharkeresztesig mentem ami Nagykerekitől 10 kilométerre fekszik. Habár 2007 nyarán már jártam itt egyáltalán nem ismertem meg az állomást és környékét. Erdélyi emlékeim úgy látszik felülírták az odautam. Záróképeimen két remot gép. Egy magyar Szergej és egy román Sulzer megújult változata. Hazautam innen még meglehetősen sokáig tartott, de két bejárt vasútvonallal és pár órányi MDmotos utazással lettem gazdagabb. Köszönöm, viszlát! :)
Január 10-én kezdték meg a gödöllői vasútállomás leghíresebb épületének felújítását. Mivel Ferenc Jóska és Sisi az innen kevesebb mint egy kilométerre található Grassalkovich-kastély gyakori vendége volt, dukált nekik egy a rangjuknak megfelelő váró az állomáson. A máig is meglévő épület azonban napjainkra igen siralmas állapotba került. A háború után már nem építették vissza díszes tetőszerkezetét, de legtöbbet talán a régóta elmaradt felújítás ront az épület kinézetén.
A most megkezdődött felújítás után azonban végre méltó állapotban várja majd az utazóközönséget. Az épületben bő két héttel ezelőttig a MÁV(-Start) jegypénztára működött, volt resti (én mondjuk nyitva nem láttam, de mivel nagyon ritkán jártam itt, nem mérvadó) és váróként is funkcionált. A forgalmi szolgálat az alig pár méterrel távolabbi jellegtelen épületben található, így az ő munkájukban nem történt változás.
Természetesen azt, hogy most megkezdődött a váró felújítása hosszas folyamat előzte meg. Az alap koncepciót már még 2007-ban nyújtotta be a város. Egy a Gödöllő város honlapján is megtalálható dokumentum alapján a 2008 április harmadikán tartott testületi ülésen fogadták el a Norvég Alap pályázatán már második körbe jutott terveket. A Hajós Építészeti Iroda előző évben, 2007-ben elkezdte a MÁV megbízásából a tervek előkészítését. A támogató szerződést 2010 március 26-án írta alá a polgármester, az NFÜ egy embere és a norvég nagykövet.
A nyugati homlokzat az építésziroda tervrajza szerint és a vasúti vágányok felőli látvány az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program oldalának látványterve alapján. A részleteket talán felesleges is leírnom, igencsak szembetűnő a változás. Az épületben közlekedés- és helytörténeti kiállást kap helyet a felújítás után. A munkálatok összköltsége 342 millió forint, ebből 291 millió forint a Norvég alaptól elnyert támogatás. A felújítást a Reneszánsz Kőfaragó Zrt. végzi.
Egyetlen időpontot nem láttam azonban, ez pedig a befejezés várható ideje. A kezdő dátumot sok helyen megtaláltam, de hiába kerestem, a végzőt csak nem sikerült megtalálnom. Így talán nem ér meglepetés ha csúszik az átadás.. :)
A váró és a jegypénztár jelenleg ebben a konténer házikóban üzemel. 
