620/630/AMG pót - képek

A miskolci Ikarus 620-as szeptember 10-én napközben az (egykori, bár ez még mindig nem áll a számra) 56-os busz vonalán járt a MB Travel Cabrió 630-asával egyetemben. A napi körök után fotós túra következett. Szeptember lévén már elkezdett korábban szürkülni és nem is volt túlszervezve az esemény, de még így is hangulatosra sikeredett az út. Következzék pár kép, a végén kis meglepetéssel. A Moszkva térről indulva az első fotós megálló az Alagútnál volt. Jócskán megkésve, az akkor készült képek következnek.

Előbb azonban még a menetrend szerinti menetek pár képe. A két busz felejthetetlen muzsikával indult a Moszkva (széllkálmán) tér irányába Hűvösvölgyből, ekkor még nem tartottam velük. A második képen az 56-os (61) vonal egy jellegzetes várója, sajnos Budapestre jellemző állapotban és a 620-as. Normál esetben itt csak a villamos áll meg.

Ilyen kabrió busz valóban létezett és ez a példány se lett éppen csúnya, sajnos azonban nem sikerült túlságosan autentikusra és akkor még nem azt mondtam, hogy egy tákolmány. Egyébként szép.

Visszatérve.. Az Alagút utáni következő megállónk a Kodály kőröndnél volt, Gyöngyös utca - Engels tér 4A táblával, majd a Hősök terét elhagyva az egykori 1-es busz idézte meg a menet. Az ősz előjele volt már ekkor az egyre hamarabb lemenő nap, az ellenfény is rásegített.. így némi fekete-fehérítéssel korrigáltam, talán hangulatosabb is így.

Az 1-es busz megszűnése előtt a Mexikói út és a Kelenföldi pályaudvar közt közlekedett. Dokumentum jelleggel itt is készült fotó.

Lehet mondani sokmindent a busz laprugós pattogására, de legalább a Thököly út maradék kockaköves részét szinte észre se lehetett venni. A tér több évre visszanyúló félkész állapotának 'hála' volt lehetőség egy fotós megállásra a Keleti előtt. Itt mindig tömeg van..

Egészen mások az arányok, persze a távolság miatt is csalóka.

A Cabrio egészen eddig egyébb elfoglaltság miatt nem ért rá(nk) a Hősök terénél azonban csatlakozott a BKV-s menethez. A nap már lement, így erős szürkületben pózolt a két busz nagy elődeinkkel a háttrében. A menet Kelenföld felé folytatta útját, az Andrássy utat a tetejét vesztett testvér vendégszeretetét kihasználva utaztam végig.

A megújult Deák térnél ért utol minket a teljes sötétség. Az élmény megvolt, állvány hiányában fotózni már nem tudtam volna tovább, így tehát búcsúztam a menettől. Jó nap volt.. :)

A most következő képek 2006-ban készültek. Az első kép Tatán, a veterán Ikarus találkozón, ahol Béke Antal Ikarus 630- AMG pótkocsi 'szerlvénye' volt a rendezvény legnagyobb csodája. A meglehetősen romos állapotú busz kinézetét meghazudtolva saját erőből érkezett. Ráadásul a Tatához nem is túl közel (mondhatni távol) fekvő Polgárról. Elpusztíthatatlan gép :)

Októberben Pesten is meg lehetett csodálni. A Közlekedési múzeum-Budai vár-Városliget útvonalon közlekedett egy Faros és a 'Mávaut' Ik. 31 társaságában. Természetesen ezen a romhalmazon utaztam. Sokáig nem hallottam róluk, ám októberben az iho.hu-n lehetett képet látni amin a mátyásföldi Lanta Kft. csarnokában áll a busz, megújult vázzal.

100 éve ért a HÉV Gödöllőre

A Keleti pályaudvar és Cinkota között már 1888-ban megindult a forgalom, majd 1900-ban Csömörön át Kerepesig hosszabbodott a vonal. 1911 november 25-én, éppen 100 évvel ezelőtt ért el Gödöllőre, valamint ekkor 'született' a kavicsbányai átvágás is aminek köszönhetően rövidebb lett az út Gödöllő irányába, az egykori csömöri fővonal ekkor sokat vesztett fontosságából. Csömör és a kavicsbányai elágazás között már ritkán látni vonatot, ritka kivétel volt azonban a májusi ACsEV különmenet. A Gödöllői HÉV tehát 100 éve gödöllői, ezt a BKV egy kellemes meglepetéssel tette felejthetetlenné.

A meglepetés egy a menetrend szerint már csak a Csepeli vonalon közlekedő MIXa szerelvény volt, ami önmagában is érdekes témának ígérkezett. Aztán kiderült, hogy a szóbanforgó szerelvény aktuális cinkotai főműhelyi javítása során a típusra a hatvanas években jellemző színséma szerint újult meg. Ez a 825-613-826 pályaszámú 'kisegység' november 26-án közlekedett az Örs és Gödöllő közt, én azonban aznap nem értem rá, így péntekre terveztem egy kis gödöllői kiruccanást. A metróállomást éppen elhagyva azonban megpillantottam a Bobót és az MIX (emkilenc) szerelvényt, kisvártatva pedig M.VIII, kopaszkapitány és LoviGabi urak társaságában találtam magam egy autóban :) Mint kiderült 25-én, az átadás tényleges napján különvonat közlekedett, különféle szervek meghívottjaival, ezt sikerült megörökíteni.

Az Árkád és a Sugár közti felüljáró után ez a kép már az egykori rákosszentmihályi HÉV Nagyicce és Sashalom állomások közti kiágazásában készült, egy egykoron még felsővezetéket tartó oszlop megmászása után. Ez a szárnyvonal ugyan már 1970-ben megszűnt, de a megmaradt delta a vonal járműveinek átforgatására mai napig használatban van. Mivel felsővezeték itt már nincs szükség volt a Bobóra, a vendégek a deltát lezáró ütközőbaknál emelt épület néhány tablójának megtekintése után emléktábla avatás részesei voltak.

A nemrég megújult Sashalmi piac mellett mai napig áll az egykori szárnyvonal egyik állomásépülete, ennek falán avattak most táblát, amit annak ellenére sikerült elkapnom, hogy nem is voltam vendég :) A történelmi hűség kedvéért álljon itt a szövege is, elöljáróban pedig az is, hogy a szentmihályi vonal átadásának évfordulója december 7-én lesz:

A BHÉV Gödöllői és Rákosszenmihályi vonala megépítésének és a teljes üzemeltetés villamosításának 100 éves évfordulója alkalmából 2011 novemberében helyezte el
Budapest főváros XVI. kerületi Önkormányzat
Városi Tömegközlekedés Történeti Egyesület

Miután mindenki megunta már az ittlétet lassan indult is tovább a menet. Az egykori Marx sétány (az egyik ház falán még most is ott virít) mentén visszatért a vonat a fővonalhoz, majd Cinkotánál leakadt a végéről a Bobó és magában haladt tovább a mixá Gödöllőre.

Gödöllő-Palotakert állomásnál áll ez az egykori kocsiszín épület, mára sajnos egészen lehangoló állapotban. Az üres és egyébként rendkívül hangulatos állomáson jól látszik a forgalmista is, miközben meneszti a vonatot, már csak 700 méter és a végállomásra érnek.

Majdnem az ütközőbakig előretolt az ACsEV és Tigris páros, mögéjük sorolt a retró MIXa szerelvény, akik pedig nem tudták miről van szó csak nézték bambán a járműparádét. A vonat utasai időközben a nyáron átadott királyi váróban múlatták idejüket, zártkörű rendezvény keretében.

Gödöllőn egy NDK-s csodával pózol az utolsó magyar gyártmányú HÉV-es sorozat díszpintye, háttérben már a nagyvasút vágányai. A következő képen Cinkotához ereszkedik a lejtőn, sajnos az orra kicsit homályosra sikeredett, nem volt segítőkész az egész napos fullos szürkeség. Vendégeit ekkor még visszaszállította az Örs vezér terére, majd üresen tért vissza Cinkotára, a kocsiszínhez.

Miközben a mixá megjárta az Örsöt, megérkezett a Tigris is az ACsEV-vel, így hármas együttállásban sikerült megörökíteni őket az állomás szobormozdonyával. Másnap Cinkotán nyíltnap várta a nagyérdeműt és bárki utazhatott a különleges festésű szerelvénnyel. Mivel következő, nagyjából három év múlva esedékes főműhelyi javításáig viseli retró öltözetét még az is megcsodálhatja aki most lemaradt, hiszen a héten visszatér Csepelre, de jövő nyáron a Szentendrei vonalon is vendégeskedik majd. Sőt, társat is kap így a két kisegység egyszínű vonatot alkotva közlekedhet majd.

Köszönet mindenkinek a szervezésért, az ötletért és a kivitelezését!

Ikarus 620, megújulva

Egy olyan típusról szól a bejegyzés, az Ikarus 620-asról, melyből egykor több mint 900 darab szolgált a fővárosban, mégis a FAÜ, majd később BKV kocsijai közül egyetlen egy működőképes példány található az országban. Ami már nem is a BKV tulajdona, hiszen a miskolci MKV-sok újították fel tavaly. Szerencsére azonban évente pár alkalommal vendégként ugyan, de vissza tér Budapestre is. Az egykori GA 95-16-os forgalmi rendszámot viselő buszt tavaly decemberben vizsgáztatták újra, felújítása után. Ekkor kapta az LPY-045-ös rendszámot.

Az Ikarus 60-asok utódjaként született meg az Ikarusban a 620-as sorozat, mely igazán átütő konstrukciós változtatásokat nem hozott magával, meghatározóbb volt a korhoz igazított megjelenés. Több Ikarus típus gyártásának is a mai napig is az életünket meghatározó 200-as sorozat vetett véget. A hetvenes évek elejéig gyártásban voltak a Farosok, a 31/311, 620/630, 180/556 típusok, ami jól mutatja, hogy alig néhány évenként újabb fejlesztésekkel, sorozatokkal jelentkezett a gyár, folyamatos változtatásokkal. A 620-asok 1958-ban jelentek meg

A bejegyzés főszereplője viszonylag kései szerzemény, '69-ben állt forgalomba ahol a típus még 10 évet szolgált. Miközben rengeteg ilyen busz futott a fővárosban, mégis ez az egy példány várta sokáig megújulását. 2006 áprilisában aztán több egyedi ritkasággal együtt szétvágták a 95-16 felújításához megtartott két donort. A busz vázszerkezetének felújítását ugyan megkezdték, de a szűkös források melletti kevés felsőbb akarat eredményeként mégse történt semmi.

Majd mint az elején is írtam, a miskolci cég megvette, szerzett hozzá donort is és meseszépen felújították. A pestiek pedig örülnek, hogy néhányszor itt is tiszteletét teszi a busz. Sajnos azonban eddig nem volt szerencsém szemrevételezni milyen is lett. Szeptember 3-án a Deák tér és a népligeti Szeptember Feszt között szállított utasokat, akkor családi ünneplés miatt róla és a villamos napról is lemaradtam (ez esetben kevésbé bánom). Szerencsére azonban szeptember 10-én, két nappal azelőtt, hogy hazatért volna Miskolcra, Hűvösvölgy és Moszkva (Széll K.) tér közt, a nem is olyan rég még létezett 56-os busz vonalán közlekedett. A rendezvény az utolsó pillanatban lett tető alá hozva és meghirdetve is, de részemről a lényeg annyi volt, hogy végre megtarthattam a 'busz simogatóm'.

Szálljunk hát fel a '60-as évekbe a süllyesztett hátsó peronon (sajnos erre most a valóságban nem volt lehetőség) és vegyünk jegyet a kalauztól (erre se). Érdemesebb rögtön inkább leülni valahol a nem túl nagy utastérben, hiszen az alacsonyan lévő ablakok miatt a magasabb termetű ember nem láthat ki.. de legalább ha kihúztam magam a fejem súrolta a plafont. Hallgassuk a hathengeres Csepel motor duruzsolását, a kipufogó rotyogását. Útközben élvezzük ki a kissé pattogós haladás minden neszét, a csodálkozó tekinteteket.

Az elől, rögtön a vezető mellett elhelyezett motor is bizonyítja, hogy még a korábbi járműtervezési elveket követi a busz. Az elől elhelyezett motor kiegyensúlyozatlansága miatt az álló buszon, 'üresben' kissé kellemetlenül vibrál a busz. Érdemes végignézni a kezelőszerveket. A váltót, a kormányt, a műszereket. Nem éppen űrtechnológia, mégis tökéletesen működik, bár a buszvezetőt kétség kívül jobban megdolgoztatja mint az újabb típusok. Az is látszik a képen, hogy igen finom részletgazdagsággal dolgoztak a felújító mesterek.

A nyitó képen érkezett, a bejegyzés végén távozik a busz a hűvösvölgyi villamos/busz állomásról. További képek a napról egy későbbi bejegyzésben érkeznek. Pár hetes blogos szabadságom után újra várható némi rendszeresség, néhány még nem szerepelt nyári képpel egyetemben.

ACsEV fotósvonat a csömöri vonalon

Szerencsére az elmúlt években egészen sok nosztalgia utazáson vehettünk részt. Május hetedikén azonban végre egy HÉV-es rendezvény tarkította a különmenetek sorát. A főszereplő az ACsEV motor és pótkocsi volt. Míg 2007-ben a 120 éves fővárosi HÉV közlekedés évfordulóján az egy megállós utazás árán sopánkodtam, most könnyű szívvel szántam egy napijegy árát (1550 forintot) erre a majd' fél napos fotómegállásokkal jócskán tarkított menetre.

A gyülekező Cinkotán volt, honnan először az Örs vezér téri végállomásig mentünk. A vonal eredetileg a Keleti pályaudvarig vezetett egészen 1970-ig, a metró megnyitásáig. Egy vágány azonban a mai napig megmaradt Törökőrig, nagyvasúti kapcsolat gyanánt. Ezt javarészt csak főműhelyi szerelvénymozgások esetén használják, 'közforgalomban' csak a 2007-es metrópótlás idején szerepelt, akkor azonban buszok koptatták az arra az alkalomra aszfaltba ágyazott sínpárt. Emlékezetes még az a 2004-es esemény mikor két elszabadult teherkocsi csapódott a Baumgartner autószalonba.. Egy jövőbeli alkalommal jó lenne vonattal is bejárni ezt a szakaszt.

Az első kép még indulás előtt készült a kiállított 31-es LVI-os tehermozdony társaságában. A második már az Örs vezér téri menet után. Ekkorra már az utasok létszáma teljes lett, indulhattunk is tovább Csömör felé.

Pest határában volt ez első fotós megálló, ekkor azonban csak a szerelvény oldalát érte a nap. Elöl a pótkocsi, mögötte a motor.

Csömörön kitették a vonatot a szélső vágányra, de még így is sikerült megörökíteni az óránkénti egy vonattal.

Mire mindenki megszokta a motor duruzsolását, komótos gyorsításait, a fapados utasteret, megkezdődött a program érdekesebb része. A személyvonatok végállomása valóban Csömör, azonban nem volt ez mindig így. A gödöllői vonal építésekor ugyanis minden vonat Csömör érintésével közlekedett, mivel máshogy nem is tudott volna. Csak 100 évvel ezelőtt rövidült meg a vonal a Cinkota és Kistarcsa közti, jelenlegi nyomvonal építésekor.

Mondanom se kell, ezen az egykor még villamosított, mára csak üzemi kapcsolatként vegetáló szakasz bejárása következett. Csömörről lassú tempóban kezdett csordogálni szerelvényünk, mellette a sok fotós 'őrülttel' akik a meredek töltésoldalon egyensúlyozva próbálták megörökíteni a menetet (köztük én is). Az előző két kép az első megállás alkalmával készült, még kivehető az állomás bejárati jelzője.

Vonatunk tovább gurult a Temető közi felüljáróhoz. A híd még őrzi a felsővezeték helyét.

Kicsit tovább haladva, egy újabb felüljáró következett és a meredek töltésoldal szintje is egyre barátságosabbá vált.

A főváros peremén, mégis már-már falusias hangulatban követtük vonatunk. A ló ránk se hederített. A sok gazban mászás után egy rövid szakaszra újra felszálltunk, pusztán azért, hogy újfent leszállhassunk. Balra Budapest lapul a pára alatt, a kis motorkocsi most nem döcögött, ugyanis irigylésre méltó állapotú új pálya fogadta itt, a nem használt szakaszon. A csömöri vonal ekkor keresztezi másodszor az M0-ás autóutat.

Doku jelleggel egy kép Kerepesről. Innen páran beelőztük 'magunkat'..

.. és egészen a Zsófialiget és Kistarcsa közti nem túl nagy állomásközig jutunk. Gyors fotó, majd felszállás a vonatra. Zöld dobozunk itt nem a helyes vágányos közlekedik, a gödöllői vonalon ugyanis az országban megszokottal ellentétben nem jobbos közlekedés van, hanem még mindig a háború előtti módon, balra tarts szerint közlekednek a vonatok.

Újra megálltunk a már emlegetett M0 hídnál ahol ekkor jutott egy kis időnk fotózni is, majd futás vissza a vonathoz. Ekkor valami tövis átszúrta cipőtalpam leggyengébb részét, de hála az égnek semmi sérülésem nem lett.. majd miután Csömörön elengedtük a menetrend szerinti vonatot mi is tovább indultunk.

Már Pesten, Árpádföld és Cinkota alsó közt volt az utolsó fotómegállás. Mondanom se kell, újfent egy bevágásban mászhattunk :)

Fotósvonat érkezett a cinkotai HÉV telepre. A szomszédos vágányokon további ínyecségekkel, de a telephelyen készült további képeim egy későbbi bejegyzésben érkeznek majd.

Szeretnék köszönetet mondani a program szervezőinek a lelkes előkészítést és a program lebonyolítását. Külön köszönet a cinkotai HÉV-es kollégák hozzáállásáért és segítőkészségéért!