A Nohabok forgalomból kivonása sok vihart keltett vasútbarát körökben. A 20 mozdony közül hat a mai napig üzemképes javarészt a MÁV Nosztalgia tulajdonában vannak. A 19-es és a 6-os az átépülő vasútvonalak anyagolási munkálatainak fix résztvevői. A 17-es a pályafenntartáshoz került, amikor is alaposan megújult. Villamos fűtőgenerátort kapott (ezt jelzi oldalán a kék csík), illetve módosított fogaskerék áttételezésének köszönhetően alkalmassá vált a 120 km/h sebességgel való közlekedésre. Az emelet sebességét eddig egy felépítmény mérőkocsival fitogtatta, most részint ezen képességének köszönhette, hogy a jelenleg 120 km/h sebességű pályán Budapesttől továbbíthatta vonatát a 30a vasútvonalon. Hétköznapokon Fehérvárig V43, utána remot M41-es továbbította a Nohab forda vonatait.
A 17-es ténylegesen nem a nyári menetrend életbelépésétől (június 15.) kezdte meg munkáját, csak július 7. és augusztus 25. közt dolgozott. Sőt, még egy 'retró' étkezőkocsit is továbbított, ami manapság, amikor egy éve már az IC vonatokkal se közlekedik étkezőkocsi, igen nagy szó. 65 éves az Utasellátó. Igazi nosztalgia gyorsvonati szerelvény állt össze tehát. Aprócska szépséghiba csupán, hogy a Bko és By kocsik amúgy még 2013-ban is a hétköznapok megszokott szerelvényeit képzik.
Az étkezőkocsi belülről és távolodóban. Pár szó az eddigi képekről: Az első Kápolnásnyéken készült, az első üzemnapról, a többi pedig Velencén, illetve Velence és Velencefürdő közt félúton. Sajnos a Balatonig nem sikerült eljutnom vele, javarészt házfelújítási munkálataim miatt, de az utolsó nyári menetrendi napon, azaz augusztus 25-én, a poszt készültének napján Székesfehérvárig elmentem vele, csak mert egy kicsit szerettem volna már a 'fedélzeten' is hallani a Nohab motorjának jellegzetes hangját.
Augusztus 18-án a MÁV Nosztalgia Kft. szervezésében különvonat közlekedett Alsóörsig, a Nagyon Balaton programsorozat keretében megrendezett LGT Felsziváltra. Ez volt a Zenevonat, az M61 001-es által vontatva. A vörös csillagos, amúgy a Vasúttörténeti Parkban lakozó Nohab orráról ügyesen eltüntették az önkényuralmi jelképet, valamint aznap két Nohabos ablakos vonat is közlekedett. Vonatra várakozóknak nagyon hasznos kis program a Vonatdroid, azonban a Nohabok valós idejű követése nem lehetséges, így eshetett meg az, hogy egy perccel miután megnéztem, hogy Tárnoknál jár a legutóbbi adatok szerint, megjelent Velencén. A harmadik kép hosszas gondolkodás eredménye, azonban mire megérkezett a szokásos legalább 10 perc körüli késésével már kicsit elfáradtam a kinézett akácfa ágain egyensúlyozva. Az alap gondolatom sikerült, látszik a Velencei-tó, a templom, és a hegyek.. csak az a fránya kerékpárral behajtani tilos tábla..
Mint említettem az utolsó napon elmentem Fehérvárig. Az állomás várhatóan hamarosan átépül, így a girbe-gurba sínek a közeljövőben eltűnnek. A hatvani állomás mellett a fehérvári a másik nagy kedvencem, valahogy bírom a szocreált, vasútállomás formában. A mozdonyt fotózni azonban igencsak nehéz volt érkezés után, és nem csak az ellenfény miatt :) ..persze egy ilyen, a vasútfanok egy részének rendkívül örömteli esemény utolsó napján teljesen helyénvaló a csoportkép készülte.
Az utolsó menesztés a Balaton északi partja felé. Rendkívül sok ember ember egykori balatoni emlékét elevenítette fel a címeres Turcsiorrú újbóli megjelenése. Vasútbarátok itthonról és külföldről érkeztek minden hétvégére egy kis vonatozásra, a Nohab azonban a nem fanatikusok számára is egy olyan mozdony amire felkapja szinte mindenki a fejét. Jövőre ugyan nem lesz kerek évforduló, és gondolom anyagilag se a leginkább kedvező dízel géppel menni 67 kilométert felsővezeték alatt, de talán a racionális gondolkodáson felül emelkedhet egy kicsit a pozitív hírverés megfoghatatlan értéke.
Majd pár perccel azután, hogy a Tekergő az M61-essel az élén elindult Tapolcára megérkezett az idei év másik 'szenzációja', a Ganz M40-es, Púpos sorozatának egyik utolsó üzemképes tagja (talán 3-5 lehet). Az egyetlen amelyik ablakos, azaz személyszállító vonattal közlekedetett menetrend szerint idén. Győr-Komárom-Székesfehérvár-Siófok útvonalon közlekedett minden nap, az 1-5-30-as vasútvonalakon, Győr és Fehérvár közt Púpossal az élen. A 1988/1987 sz. gyorsvonatpár páros vonata reggel 6:58-kor indult Győrből és 8:53-kor érkezett Fehérvárra, itt gépcsere után, villanymozdonnyal közlekedett tovább. Vissza 19:23-kor indul Siófokról, 20:30-kor Fehérvárról és 22:26-ra ért Győrbe. Mikor ezen soroknál tartottam 55 perc volt még hátra az utolsó siófoki indulásig..
Az előző kép óta
kicsit közelebb ért.. ez a jobb minőségű kép, mert az előzőt baromira
megvágtam az itt is látható oszlop miatt :) A kettes helyett a hetedik
vágányra érkezett, vonatáról való leakadására nem sikerült már előre
érnem a peronon. A mozdony ilyenkor egy visszafogás után a körfűtőház
fordítókorongján keresztül a távolabb lévő üzemanyag kút felé vette az
irányt, majd visszatérve a fűtőház valamely vágányán töltötte a napot. Szembefényes, sötét és távoli képemen saját füstfelhőjében oson a fordítókorong felé, az alábbi egy perces hangulat videón pedig egy kis cikkelynyi fordítózás után megindul üzemanyagért:
Az egyébként szintén idén 50 éves sorozat tagjának hangja szintén igen jellegzetes, a Jendrassik motor hangja is igazi klasszikus. Haza Velencére 50 éves V43-as helyett egy Flirt motorvonat páros vitt. Az új motorvonat egy egészen más világ képviselője, de a magyar vasút klasszikusai azért még mindig köztünk vannak.
