A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gumikeréken. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gumikeréken. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 23., hétfő

30a, Futár, Troli80, V1, VB Credo, Kelenföld

 Idén nem nagyon volt bejegyzésem, év végére most következzék hát egy nagyobb lélegzetvételű. Csapongó témákkal, egyhangú, borús és szürke képekkel :) Vigyázat, sok lesz a betű! 
Kezdetnek Tárnok állomáson a december 15. óta közlekedő Székesfehérvárról Kelenföldön át Kőbánya-Kispestre tartó, G43-as viszonylatszámot kapott újdonság. Egyesek rögtön S-Bahnnak titulálják ezt a Ferencvároson át közlekedő vonatot, pedig attól azért még messza vagyunk, de kezdetnek talán jó lesz. A 30a vasútvonal felújítása véget ért, a menetrendváltás pedig új viszonylatokat és viszonylatszámokat hozott. Nekem Velenceiként ez annyit jelent, hogy az eddigi óránként egy vonat helyett két lehetőségem is van Pestre menni. Egy közvetlen a Délibe, egy Kökire.. de a Kökis vonathoz van csatlakozás Martonvásáron, így mindössze két perccel hosszabb menetidővel, de azzal is el lehet jutni a Délibe. A G43-as a 'felső pályán' közeledik, azaz Tárnok-(Érdi elágazás-)Érd-felső-Campona útirányon. A Z30 viszonylat vonatai Érd-Alsón át közlekednek, Kelenföldig megállás nélkül. (Z: zónázó, G: gyorsított)

 
Ugyan Tárnokon is át lehet szállni a G43-ról a Z30-ra, de akkor némi séta és aluljárózás vár az emberre, Martonon csak a peron másik oldalára kell átsétálni általában. A G43-as képem még a menetrend váltás első napján készült, a beígért szóló Flirt motorvonattal.. azonban én eddig csak V43(431)-By-By-By vagy V43-By-Bdbh-Bdbh szerelvény összeállításssal utaztam. Wifis Flirt vs. műbőr romantika. Pest felől is biztosított egyébként az átszállásos megoldás, így a Déliből is egy közvetlen és egy tárnoki átszállásos lehetőség van Fehérvár felé. A martoni/tárnoki átszállásokra menetrend szerint 3-4 perc áll rendelkezésre, de az eddigi tapasztalatok alapján csúszás esetén bevárják egymást a vonatok. Márpedig az 5-10 perc késések még mindig általánosnak számítanak, így ha nagy a csúszás, előfordul, hogy egy gyorsvonat elengedése miatti nagytétényi félreállítás lesz a történet vége, ami csak növeli a késést. 20 perc simán összejöhet.. Ennek ellenére összességében javult a szolgáltatás minősége, ami jó.

A Futár, az új Forgalomirányítási és UtasTÁjékoztatási Rendszer is kezd éledezni szépen lassan. Igaz, már több éves a késés.. már 2011 szeptemberében lehetett látni kísérleti Futár panelt a 306-os pályaszámú Ikarus 435T troliban, ám a projekt már akkor is késében volt. Mára a buszok és trolibuszok megkapták a szükséges fedélzeti berendezéseket, a villamos ágazat azonban igencsak el van még maradva. Legjobban Szépilona kocsiszín modernizált Tátrái, a T5C5K típus futárosításával haladnak, de még messze a vége, hogy az utolsó Ganz csuklós is megkapja. A városban elhelyezett Futár karók  (akasztófák) egy része azonban már valós forgalmi adatokat mutat, de csak néhány busz és trolivonal mentén. Egészen pontosan 30 helyen a tervezett 268-ból.

 Idén nyolcvan éve, hogy megindult a budapesti trolibusz közlekedés Óbudán. Idén troli nyílt napon ugyan voltam, de nem volt még olyan régen a 75. évfordulóra rendezett Zách utcai rendezvény se.. Az évforduló tiszteletére a Közlekedési Múzeumban nyílt időszakos kiállítás mely születésnapomig, február 16-ig várja az érdeklődőket, valamint a BKV nosztalgia trolijai állnak az épület főbejáratánál. Sorban előről: Ziu 9, Ikarus 260T, Ikarus 60T + ÁMG pórkocsi és Ziu5.

 A Szegeden megújult Ikarus 60T és a tavalyi, a Zách utcai garázs ötvenedik születésnapját ünneplő troli nyílt napon debütált ÁMG pótkocsi szemből majdnem tökéletes illúziót nyújtó szerelvényt alkot.,Bár a színek sajnos nem passzolnak egymáshoz. Se a piros, se a fehér részek.. és igazából egy kicsit messzebb állnak egymástól. Ha minden igaz az Ikarus hatvanas már nem tér vissza Szegedre hanem a fővárosban marad, azonban két dolog árnyalja egyelőre a képet. A pár éve megújult vázszerekezete nem alkalmas a pótkocsi vontatására, illetve a nagyobb probléma, hogy jelenleg még hajtása sincs. Talán kap majd Ziu 9 belsőt és akkor legalább mozoghat is, nem tökéletes megoldás, de mégiscsak mozgásban látni lenne az igazi.

 
 A Ziu 9-es mintha kicsit elkülönült volna többi társától, igaz a típus nem is olyan rég még mindennapos látvány volt ezen a környéken. A tavalyi nyílt napon (igen, rejtve újra linkeltem) a 927-es Ziu iszonyatosan korrodált, oldallemezektől megszabadított vázát láthatta a nagyközönség. Azóta a 929-es is megújult. Egészen furcsa rendesen kilakatolt Ziut látni. A beltér egyébként az utolsó forgalmi állapotnak megfelelő, különösebben nem nyúltak hozzá.

A korrózió nélküli Ziu után egy kép erejéig a 004-es Nohab, illetve ami megmaradt belőle.. az orra. Szegény kezd elfáradni, rendesen.

 
Utamat az 1-es villamos december 15-én átadott Lehel utca (bár szokás útnak mondani, pedig utca) Árpád híd szakasza felé folytattam. Az Erzsébet királyné útja megálló egészen pontosan úgy fest mint az össze többi a Hungárián. A leszaggatott vadplakátok miatt rozsdásodó oszlopok, firka és rohadás mindenhol. Az évek során kozmetikázásként felkerült festékrétegek csak pillanatnyi javulást jelentettek. A mindenféle süppedésekkel teli nagypaneles villamospálya pedig az utolsó utániakat rúgja, a villamosok forgóvázaiba.. az utasok idegrendszerébe. Egy hármas T5C5 szerelvény három kocsija ritka, hogy pontosan ugyanúgy álljon, valaki mindig kidől a sorból. 

 
Ugyanaz, két nézetből. Jó érzés sima pályán utazni, bár ez nem újdonság, errefelé mégis. A megállók, és úgy általában minden kapcsolódó építmény meglehetősen félkész még. A lényeg a villamospálya határidőre történő átadása volt, a többi meg ráér. Az új esőbeállók jelenleg maximum tényleg az esőtől óvhatnak, de csak szélcsendben, remélem ez változni fog. A peron széles, de meg kell jegyezni, hogy a régi megállókiosztás a jövőben is marad, azaz a Teve utca felőli oldal a Bécsi út felé tartó tuják megállója, a Volán pályaudvar melletti megálló a Közvágóhíd (jövőben Fehérvári út) irány megállója. Utóbbi jelenleg még nem készült el, ezért a József Attila Színház szomszédságából indulnak a villamosok útjukra.

 
 
Az elkészült szakasz végig ugyanilyen, néhány a vágányok közti földszigettel, ahová gondolom némi természetet fognak becsempészni. Ezen a szakaszon füvesített pálya, de a forgalmas útszakaszon, a Honvédkórház szomszédságában talán fontosabb is, hogy a mentők is tudjanak közlekedni a pályán. Az Árpád hídnál visszafogó váltó készült, amit azonban időhiányomnak hála nem örökítettem meg, csak a lezárt feljárót az aluljáróban. Témazárónak pedig egy kép az emelt peron és a Tatra viszonyairól. Ugyan az alacsonypadlós villamosok érkezése még várat magára, legalább az első lépés kisebb.. a villamosra fel.

Időm pedig például ezért nem volt, mert a híd felhajtóján készülő villamospálya megörökítése helyett inkább a Volán pályaudvar érdekelt. Kezdetnek két kedvencem: Volánbuszos Volvo Esztergom felé, és a bármi ami Vértes Volán kategóriában induló GZK-855, Ikarus EAG E95. Aki nem mellesleg vonatpótlót játszik a részlegesen már átadott esztergomi vasútvonalon.

Ez pedig jó lesz átkötésnek azért amiért igazából a buszok közé vetettem magam. Visszatérő rémálmom amikor Tatán az 1-es buszon, amivel iskolába jártam megjelent az első Credo 9,5 busz.. igen, Vértes Volán. A jobb oldali két Vérteses Credo még azt a korszakot idézi bennem, kinézetre egészen biztos, pedig ők már az EC12 széria tagjai. Node a bal oldali Credo Econell 12.. még a végén valami Győrből ami kezd busz formájú lenni. Egy közös Volán tender keretében 49 Credo busz kerülhet az ország különböző társaságaihoz, ebből 16 (MMT-618–637) pedig a Volánbuszhoz főképp a 10-es út térségébe, az Econell típusból. Kinézetre a két és fél éve a BKV-nál is járt Citadell típust idézik, azonban egy jól optikai tuningolt, a Kravtex hagyományait követő kiskerekes típusról van szó.

A közelmúltban Pécs városában indult meg a Credo buszok újbóli 'felfedezése', értem ezt úgy, hogy az elmúlt évek beszerzési stopja után a Tüke busz rendelt újra nagyobb tételben Credot, azota viszont folyamatosan csordogálnak ki a gyárudvarról a különféle kivitelő buszok. A gyárudvart pedig úgy kell érteni, hogy a Kravtex az elmúlt időben azért, hogy ne kelljen teljesen bezárni az egész kócerájt, a saját szakállára, a saját udvarára termelt. Ezek a buszok kezdtek most elfogyni pár rendkívül rövid szállítási határidővel kiírt tender keretében. Hogy miért aggódnék ha Kravtex lennék? Mert export nincs, jelenleg nem annyira barát az ország vezetés, ráadásul Győrben a Rába égisze alatt megjelent a "Nemzetibusz", azaz a Credokkal ellentétben jelenleg nulla magyar hozzáadott értéken tartalmazó Volvo együttműködés. Ami viszont a vezetés barátja. Most ugyan ki lehet söpörni az udvart, de hiába fejlődött a termékpaletta egészen bíztató irányba, még mindig hallani minőségi problémákat és a jövő tenderei valószínűleg nem rájuk íródnak. Egyébként nem csúnya buszok.

 
A napomat Kelenföldön fejeztem, vonatra várva. Itt az M4 felszínrendezési munkái a város más pontjaihoz hasonlóan véget értek. A felső kép kicsit korábban készült, egy kicsit káoszosabb állapotban, a lenti december 19-én, a bejegyzés többi képéhez hasonlóan. Egy újabb Volán pályaudvar, az Etele téri és az új hideg fehér ledfényben úszó díszburkolat világ.


A vasúttól a buszok felé érzetre pár méterrel többnek tűnik a táv. Egyébként ha a fák megerősödnek kicsit nem lesz csúnya, csak olyan modernül semmilyen. Remélem azért a magasabb Iso és a kerítésen támasztott fényképező ellenére is élvezhetőek valamennyire a képek. 
Idénre búcsúzom, két bejegyzésemmel (és egy el nem készülttel) ez volt majdnem hét évem leggyengébb éve. Jövőre szeretnék eljutni a három vidéki városba, a debütáló miskolci Skodákat megnézni, a debreceni új kettes villamos, új CAF villamosaival utazni, a szegeden most átadott 10-es trolival utazni, az új Ikarus-Skoda trolikkal. Az elmúlt évek közlekedési fejlesztései az EU-s finanszírozási ciklus végéhez érve szép lassan beérnek... Kellemes ünnepeket, BUÉK!

2011. szeptember 15., csütörtök

Ikarus 620, megújulva

Egy olyan típusról szól a bejegyzés, az Ikarus 620-asról, melyből egykor több mint 900 darab szolgált a fővárosban, mégis a FAÜ, majd később BKV kocsijai közül egyetlen egy működőképes példány található az országban. Ami már nem is a BKV tulajdona, hiszen a miskolci MKV-sok újították fel tavaly. Szerencsére azonban évente pár alkalommal vendégként ugyan, de vissza tér Budapestre is. Az egykori GA 95-16-os forgalmi rendszámot viselő buszt tavaly decemberben vizsgáztatták újra, felújítása után. Ekkor kapta az LPY-045-ös rendszámot.

Az Ikarus 60-asok utódjaként született meg az Ikarusban a 620-as sorozat, mely igazán átütő konstrukciós változtatásokat nem hozott magával, meghatározóbb volt a korhoz igazított megjelenés. Több Ikarus típus gyártásának is a mai napig is az életünket meghatározó 200-as sorozat vetett véget. A hetvenes évek elejéig gyártásban voltak a Farosok, a 31/311, 620/630, 180/556 típusok, ami jól mutatja, hogy alig néhány évenként újabb fejlesztésekkel, sorozatokkal jelentkezett a gyár, folyamatos változtatásokkal. A 620-asok 1958-ban jelentek meg

A bejegyzés főszereplője viszonylag kései szerzemény, '69-ben állt forgalomba ahol a típus még 10 évet szolgált. Miközben rengeteg ilyen busz futott a fővárosban, mégis ez az egy példány várta sokáig megújulását. 2006 áprilisában aztán több egyedi ritkasággal együtt szétvágták a 95-16 felújításához megtartott két donort. A busz vázszerkezetének felújítását ugyan megkezdték, de a szűkös források melletti kevés felsőbb akarat eredményeként mégse történt semmi.

Majd mint az elején is írtam, a miskolci cég megvette, szerzett hozzá donort is és meseszépen felújították. A pestiek pedig örülnek, hogy néhányszor itt is tiszteletét teszi a busz. Sajnos azonban eddig nem volt szerencsém szemrevételezni milyen is lett. Szeptember 3-án a Deák tér és a népligeti Szeptember Feszt között szállított utasokat, akkor családi ünneplés miatt róla és a villamos napról is lemaradtam (ez esetben kevésbé bánom). Szerencsére azonban szeptember 10-én, két nappal azelőtt, hogy hazatért volna Miskolcra, Hűvösvölgy és Moszkva (Széll K.) tér közt, a nem is olyan rég még létezett 56-os busz vonalán közlekedett. A rendezvény az utolsó pillanatban lett tető alá hozva és meghirdetve is, de részemről a lényeg annyi volt, hogy végre megtarthattam a 'busz simogatóm'.

Szálljunk hát fel a '60-as évekbe a süllyesztett hátsó peronon (sajnos erre most a valóságban nem volt lehetőség) és vegyünk jegyet a kalauztól (erre se). Érdemesebb rögtön inkább leülni valahol a nem túl nagy utastérben, hiszen az alacsonyan lévő ablakok miatt a magasabb termetű ember nem láthat ki.. de legalább ha kihúztam magam a fejem súrolta a plafont. Hallgassuk a hathengeres Csepel motor duruzsolását, a kipufogó rotyogását. Útközben élvezzük ki a kissé pattogós haladás minden neszét, a csodálkozó tekinteteket.

Az elől, rögtön a vezető mellett elhelyezett motor is bizonyítja, hogy még a korábbi járműtervezési elveket követi a busz. Az elől elhelyezett motor kiegyensúlyozatlansága miatt az álló buszon, 'üresben' kissé kellemetlenül vibrál a busz. Érdemes végignézni a kezelőszerveket. A váltót, a kormányt, a műszereket. Nem éppen űrtechnológia, mégis tökéletesen működik, bár a buszvezetőt kétség kívül jobban megdolgoztatja mint az újabb típusok. Az is látszik a képen, hogy igen finom részletgazdagsággal dolgoztak a felújító mesterek.

A nyitó képen érkezett, a bejegyzés végén távozik a busz a hűvösvölgyi villamos/busz állomásról. További képek a napról egy későbbi bejegyzésben érkeznek. Pár hetes blogos szabadságom után újra várható némi rendszeresség, néhány még nem szerepelt nyári képpel egyetemben.

2011. április 9., szombat

C56 céltalan

Rég volt ilyen céltalan bejegyzésem. Csak lőttem egy képet Endrén ami tetszik. Nem mintha valami hűdejó kép lenne, csak valamiért a Classic Ikarus design és a papagáj (?) Volános színterv együttállása nekem nagyon bejön. Még az új volán logót is elnézem..

Ha már egy volt, legyen még egy, bőséges öt évvel ezelőttről. Jókora hordótorzítással, Canon PowerShot S30-as játékgéppel lőve, kezdeti 'antizúm' lelkesedéssel párosítva :) Tudom, talán inkább szomorú, hogy az ezredfordulón még mindig gyártásban volt az Ikarusnál a 200-as széria, még ha ráncfelvarrtan is. Úgy még rémisztőbb, ha tudjuk, hogy az első 200-as Ikarus még a '60-as évek közepére datálható. Persze akkor az még igen modern volt. 2000 után ezt már nem mondhattuk el róla.

A kétszázas széria lett az Ikarus nagy sikere és egyik fontos koporsószöge is. De a C56-os, ha így sárgában annyira nem is, de még így is tetszik.

Ígérem most egy ideig nem lesz újabb ilyen bejegyzésem :)

2007. december 11., kedd

Ikarus EAG búcsú

Mátyásföldön a Margit utcában gyülekeztek az emberek délután kettő körül... pár buszt vártak melyek messzi északra indultak rendeltetési helyükre, de előtte megálltak pár percre a hajdani nagy Ikarus előtti parkolóban... hangosítás (mikrofon s hangszórók) pár búcsúzó szó a dolgozók és az érdeklődők felé. Az Ikarus Egyedi utolsó buszaihoz ért...

Az út két oldalán az emberek sorfalat áltak, úgy fogadták a közelekdő buszokat. Az első egy E91-es volt..

..amit két E13-as követett a szürkeségben. Az E91-es városi, alacsonypadlós midibusz, Rába alvázon. Az Ikarus 405-ös széria utóda lehetett volna akár a BKV-nál.. az E13-as az EAG midi túristabusza. A sikeres E94-es típus gyártását már korábban leállították így a végére már csak a midik maradtak.

Az összegyűltek lassan szétszéledtek.. a buszok kiálltak a parkolóból... még egy együtállás E13 és E91-essel.. aztán indulás. Ezzel pont került az i-re.. vagyis az Ikarus történet több évtizedének végére.


2007. október 25., csütörtök

ARC 187 Csepelen, 2006

A magyar autóbuszgyártás nagyja az Ikarus a megváltozott piaci helyzetben a rendszerváltás után már nem tudott sokáig megmaradni. Utolsó fejlesztéseit az alacsonypadlós 412-es 417-es szériát nem tudta jelentősebb számban értékesíteni. A hajdan az Ikarusból kivált mátyásföldi Ikarus Egyedi Autóbusz Gyár ( rövieden Ikarus EAG) tulajdonosa, az Irisbus pedig végképp lemondott a cégről. A nagymúltú mátyásföldi Ikarus telep helyén valószínűleg lakópark fog épülni, az EAG pedig végelszámolással megszűnik. Az Irisbustól visszavárásolt Ikarusbus Széles kezében pedig.. még nem tudni, hogy fog boldogulni.

Azonban mint most a pestiek is tapasztalhatják a két sárgaság által: létezik az Ikarus után is buszgyártás az országban. A győri Kravtex, a székesfehérvári Alfabusz, a debreceni MJT (mely talán kevesen tudják, de emeletes buszokat szállított Törökországba) mellett 2006-ban megjelent egy új magyar busz a szigethalmi Auto Rad Controlle Kft. és a szombathelyi Vasi Volán együttműködésében. Ez az ARC 187.01 melynek második példánya 2006 nyarától október végéig megjárt több magyar volántársaságot, kerek egy éve pedig a Volánbusz tesztelte Csepelről induló járatain. Ezekkel a buszokkal Szombathelyen találkozhat az ember, de második szériás ARC csuklós Debrecenben is közlekedik. Idén pedig bemutatkozott az ARC 134.01 jelzésű alacsonypadlós szóló autóbusz is.

2007. szeptember 14., péntek

Volán Volvo

Májusban már szerepelt egy, Vérteses kivitelben, de most itt egy Volánbuszos. Pusztán mert pofás egy gép :)

2007. május 19., szombat

VV Volvo

Egy hete Tatán csodálkoztam rajta (Bp-Tata-Bp túra) most az Árpád hídi pályudvarnál éleztem rá fényképezőm 12:30-kor. Vértes Volán Volvo 7700.

2007. május 12., szombat

Bp-Egom(Štúrovo)-Tata-Bp

Mária Valéria híd, Esztergom. Kis szünet után ismét jelentkezem. Ezúttal azonban rendhagyó módon buszra szálltam, Árpád híd buszpályaudvaron és úgy érkeztem meg (Dorogon át) Esztergomba. Lényeges, hogy Dorogon át, hiszen ez jelöli azt, hogy nem a Duna kanyarban, Visegrád felől, hanem Solymár, PilisXY irányból.. mindezt egy Volánbuszos Ikarus 280-assal (JGC-139).

Egy átlagos egomi buszpályaudvari kép... ami után már indultam is Párkány felé. A határnál személyi villantás és ott is vagyok.. ott, hol a Karosák veszik át a főszerepet. Jöjjön pár kép:

Az utóbbi képnél egy pillanatra álljunk is meg... ez a busz és még néhány társa ugyanis átjár a határon és a dorogi Sanyo gyárból/ba hordja a munkásokat.

Ennek a busznak az elektromos kijelzőjének frissítési ideje miatt, csak részben láthatjuk mi is az útirány, persze szabadszemmel rendesen látható :)

Térjünk vissza Esztergomba és induljunk el Tata felé. Egy városi kivitelű tatabányai Ikarus 415-össel aminek rendszámát elfelejtettem feljegyezni... azt viszont nem felejthetem, hogy a sofőr úr nem volt a helyzet magaslatán és némi gondjai voltak azzal, hogy a gyorsjáratnak hol is kéne megállnia..

Tata. Életem első 14 éve köt ehez a városhoz, most azonban csak egy gyors látogatásra érkeztem ide, melynek keretében tettem egy próbakört a városban nem olyan rég megjelent Credo BN12-es típusú busszal. (Bővebben a Credo típusról: credobusz.fw.hu) Emlékeimben a kisebb BC9,5 élt ami első körben kezdte kiszorítani a tatai 260-as Ikarusokat, de azt kell mondanom, hogy a kilenc és felesekhez képest ez a busz egy kellemes csalódás volt.Tatán még egy Setra és egy Volvo 7700-as buszon lepődtem meg, de erre magyarázatot kaptam itt: Volvo és Setra autóbuszok álltak üzembe a Vértes Volánnál. Képem már Tatabányán az autóbusz állomáson készült, rajta a Credo első csuklós, alacsonypadlós típusa a BN18. És a változatosság kedvéért.. a Déli pályaudvarig egy IC11-es Credoval utaztam. Róla képet inkább nem teszek, addigra már eléggé beborult Tatabányán..