Lengyel Repülési Múzeum - Krakkó

A Lengyel Repülési Múzeum (Muzeum Lotnictwa Polskiego) egyike a Krakkói kötelező programoknak ezt nyugodtan kijelenthetem. A múzeum az 1912-ben megnyitott egykori Rakowice–Czyżyny-i katonai reptér kiszolgáló épületeiben található. Érdekesség, hogy nyitásakor Krakkó az Osztrák-Magyar Monarchia városa volt. A belváros felől a 4-5-9-10 (stb..) villamossal érhető el, a Wieczysta Petla és az AWF megálló között nagyjából. A II. János Pál pápáról elnevezett út szélén egy repülő szárnya jelzi merre kell elindulni, a park szélén átvágva egy új építésű lakópark után már a nemrég épült betonépület fogadja a jövendőbeli látogatót.

Meg kell jegyeznem, hogy Krakkóban jelenleg több múzeum bővítése, felújítása is zajlik egy összehangolt regionális program keretében. Ennek részeként készült ez a betonkocka is, mely a múzeum új főépülete lesz. Látogatásunkkor még a tereprendezés munkálatai folytak és üresen állt. Most még egy jellegtelen bejárat várja a látogatót, a belépő 7 złoty (kb. 500 ft.) ami egyáltalán nem sok, sőt.. kifejezetten kevés!

Kezdjük meg sétánkat a múzeum területén. A pénztártól pár méterre rögtön a svéd légierő ajándéka, egy 'csekély' kis Saab J35J vadászgép fogadja a látogatót. Látkép a Mi-2-es helikopterrel, belógó szárnyvéggel, PLZ MD-12F géppel (Mi-2-től balra) amely lengyel típusból három készül, egy lezuhant.. ez meg itt van.

Első lendülettel a nagy hangárt rohamoztuk meg, mely mint látható tömve van motoros és vitorlázó géppel és pár helikopterrel. Ekkor még csak vagy fél percet töltöttünk itt, mert egy helikopter hangjára lettünk figyelmesek. Az SP-WIG lajstromjelű Eurocopter EC120B típusú magán kézben lévő helikopter felszállását még pont elkaptuk.

Így aztán végül a szabadon álló gépeknél maradtunk. A képen egy Li-2-es, mely szerencsére Magyarországon is ismert, mert a világ egyetlen működőképes példánya Budaörsön lakozik. Nem is rég felettem is elhúzott mikor a Ferihegy hatvanadik születésnapját ünnepelték.

A Li-2-es után egy kevésbé szemet gyönyörködtető gépet emelnék ki a sorból. A PZL M-15-ös a világ egyetlen sugárhajtású duplafedeles és egyben egyetlen sugárhajtású mezőgazdasági gépe. A lengyel PZL (Állami Repülőgépgyárak) szovjet megrendelésre készítette. A tervezett 3000 darab helyett azonban csak 175 készült. Mindegyik a Szovjetúnióban szolgált

Sétánkat a MiG 'sétány' felé folytathatjuk. Mig 15-ös, illetve jelentősebb részben lengyel gyártású változatuk, a Lim-2-es típus alkotja a sor elejét, majd a MiG 17-esek lengyel variánsai (Lim-5, Lim-6) folytatják.

Egy 90 fokos kanyar után a MiG 21-esek sorfala következik. Nálunk 2000 nyaráig voltak hadrendben, Pápán búcsúztak. Ezen nyarat nem fogom elfelejteni, hiszen a közeli Döbröntén táboroztam azon év júliusában is, az erdő széli nyugalmat azonban néha megzavarta egy-egy kötelék MiG :)

A MiG sor végén egy Szuhoj 20-as vadászbombázó erősítette a társaságot. Szinte vele szemben egy Cessna A37-B komolykodott. Ez a gép azon gépek egyike mely nem a keleti blokk terméke, mégis a népi Vietnam felségjelzése virít rajta.. a típus az egykoron az USA mellett Dél-Vietnam légierejét is gyarapította. A vietnami háborúban mindkét ország bevetette, '75-ben aztán vége lett a háborúnak, győzött a kommunista észak.. 1978-ban ajándékozták ezt a példányt a baráti Lengyelországnak.

Tilos a gépeken ugrálni. (?) :) Háttérben ha jól látom egy MiG-29-es, amely példányt talán 2 éve 'selejtezték', kiszerelt hajtóművel ácsorog, csak úgy mint a második képen szereplő Tu-134A.

Elsőre azt hittem, hogy ez a betoncsík amit a kerítésen át fényképeztem már maga az egykori kifutó, a google maps azonban eltántorított ezen hitemben. Sárgával határoltan a múzeum területe látható, maga a fő kifutó innen valamivel távolabb és jóval hosszabban fekszik.
Alkatrészek egymás hegyén-hátán.. rendkívül szakszerűen tárolva, háttérben a MiG sort záró 120-as lajstromjelű MiG-23-as. A második képen ez a kevésbé szép gép egy A-7P típusú amcsi nagyvad, mely láthatóan a Portugál légierőnél töltötte korábbi éveit.

Az öreg vasak csarnokának bejárata előtt volt ez a magára hagyott géptörzs. A MiG-sor 21-es variánsainál lehetett talán legjobban látni, hogy a fentebb állóképen is látható orron át ezen légcsatornán keresztül, a kiszedett sugárhajtómű helyén tovább a gép mögötti füvet is meg lehetett csodálni. Az élettelen szobrok után egyszer előkerült egy Mi-2-es utánérzet, PZL Kania. Egy kedves kék traktor húzta ki, róla még ennyire se lett értékelhető a kép.. ezek szerint még most is van élet a reptéren. Érdekes program lehet még a 'Kis-Lengyelországi Légi Parádé' (saját ferdítésben) mikor valóban megtelik élettel a reptér.

A nagyöregek közül találomra három. Egy német első világháborús, egy angol amely típusát így utólag nem tudtam megfejteni és egy orosz 'repülő hajó' szintén az első vh idejéből. Az egyik kisebb csarnok csak az övék, itt a(z) (h)öskor gépei vannak. Érdekesség, hogy mindegyik gépből csak annyi, amennyit autentikus elemekből össze tudtak hozni. Az itt található német gépek a második világháború végéig anyaországuk gyűjteményét képezték, onnan lettek kimenekítve.
Három a közép-európai mezőnyből. PZL 106A Kruk típusú mezőgazdasági gép. Azt bátran állíthatom, hogy ez a gép nem a formatervezés csúcsa, az alatta látható Zlin Z-26-os, habár 30 évvel idősebb konstrukció, a design bogyó nem gurult el annyira. A Zlin és következő gépünk az Aero Ae-145-ös rögtön a második világháború után hagyta el a tervezőasztalt, mindkettő Csehországban. Utóbbi már szépnek is mondható, katonai változata hazánkban is szolgált.

Kakukk, ez a gép neve. Nem egy nagy cég terméke, hanem Eugeniusz Pieniążek pilóta (tervező) gyermeke. Dióhéjban a története: svéd kapcsolatai miatt érdeklődött utána a titkosszolgálat, ezért szerette volna elhagyni az országot. Hivatalos úton erre nem volt lehetősége, hát épített magának egy gépet, különféle rendelkezésére álló típusok alkatrészeiből. Mindezt egy harmadik emeleti lakásban kezdte.. 1971 szeptember 3-án, az egyébként hivatalosan engedélyeztetett gépével egészen az akkori Jugoszláviai Szabadkáig jutott (Szlovákián, Magyarországon át), ám útközben viharba keveredett, gépe nem bírta az út viszontagságait. Ekkora a lengyel hatóságok már keresték, 7 hónap börtön várta jugóban. Időközben megtanult szerbül (szláv nyelvek között ez kicsit egyszerűbb, bár a lengyel különbözik a többitől..). A jugók kicsit félrenéztek, a zöldhatáron Ausztria felé távozott, majd Svédországba ment, állampolgárságot kapott. '73-ban még a családját is sikerült kihoznia a vasfüggöny mögül. Szintén '73-ban az asszonnyal elindultak Szabadkára a gépért, de először nem akarták nekik visszaadni, majd 1200 dollár 'tárolási költségért' cserébe megkapták. Egy WV Bogár mögött a gép, a szárnyak a kocsi tetején.. így érkeztek vissza Svédországba. 17 évig hangárban állt, '90-ben repképes állapotba hozták (motorcsere, pár apróság..) majd visszavitte a gépet (hajón) Lengyelországba. Jelenleg pedig a múzeumban állomásozik gépe. Ennyi a népmesébe illő modernkori történet :)

Az előző egészen hihetetlen történet után egy újabb érdekes gép, bár utána nem kellett annyit kutatni, hogy érdekesnek gondoljam. JK-1 Trzmiel nevezetű megfigyelő helikopter, 1955-ből. Az egyelten megmaradt prototípus, az egyik embert is 'ölt'. A konstrukció túlzottan nem volt sikeres. Ki szeretne egy ilyennel akár 130 km/ sebességgel röpködni, vagy 5500 méterig emelkedni?

Ezen gép típusát jó ideig lusta voltam kikeresni, hiba volt, hiszen ez is egy érdekes történetű gép. Típusát tekintve egy Curtiss Export Hawk II. és bizony már a nevéből is gyanakodhatunk, hogy csak látszólag német gép... igazából amerikai munka. A német Ernst Udet első világháborús ász 'szúrta' ki, miközben jövőbeli zuhanóbombázóikről 'álmodozott'. A Versaillesi tiltások miatt csak két civil gépet szereztek be, az egyik lezuhant '43-ban. Ez a példány D-IRK lajstromjellel részt vett a '36-os berlini olimpia megnyitójakor szervezett légiparádén.

Khm.. hova kerültünk. Két igazi világháborús legenda áll egymás mellett egymás mellett a hangárban egy német és egy angol. Egyikük a Messerschmitt Bf 109G-6, mely a náci Németország igazi légi ragadozója volt. Ugyanilyen Gusztáv altípusból a győri Magyar Vagon- és Gépgyár is készített párszázat a háború alatt. Ez a gép egy magán gyűjtő tulajdona, nem állandó résztvevője a kiállításnak. A pilótafülkéjét viszont az angol rivális, a Spitfire mutatta meg nekem.

A fő hangár természetesen még megannyi érdekes, egészen biztosan hasonlóan érdekes történeteket mesélő géppel van tömve, de most induljunk tovább a hátsó kijárathoz és menjünk be a következő, teljesen jellegtelen kinézetű épületbe. Sajnos itt még nehezebb fotózni, pedig (főleg hozzáértőknek) egy igazán nagyszabású repülőgép motor/hajtómű gyűjtemény található itt. A második képen például egy Bristol Hercules 264-es. Egy hasonló motor indításáról ajánlom ezt a videót, 2:30 után röffen be rendesen, egy perc múlva egy vágás után már tisztábban jár, a füvet is kikészítette. Félelmetes játékszer :) Mondjuk a Vickers Varsity gép amiben szolgált kevésbé izgalmaz kinézetű.

Személtetésnek még két kép innen. Egy Renault 6Q11-es motor ami pl. a Caudron C.445-ös gépek lelke volt. Valamint pár további kis cirkáló. Egy másik, kisebb helyiségben voltak a sugárhajóművek, egészen kezdetlegesektől a jópár méter hosszúságúakig.

A múzeum az új épület átadásával és a még 'elfekvőben lévő' és további gépek bemutatásával komoly fejlődés előtt állhat még. Gyűjteményük sokrétű, hozzáértés nélkül is élvezetes, kis otthoni keresgélés után pedig rájön az ember, hogy mennyi repüléstörténeti remeket láthatott. Ezen bejegyzés a szokásosnál több kutakodás gyermeke, több délutánon át csak gépeket keresgéltem, olvasgattam róluk. Ajánlom mindenkinek a múzeumot, további tanulmányozásra pedig a múzeum honlapját (muzeumlotnictwa.pl), mely a wikipédián túl fő forrásom volt.

Kraków 2010

Krakkó harmadszor. Ezúttal egy 70 éves és egy két hetes tragédia árnyékában. 1940 - a katyni mészárlás és 2010 - a Kaczynski házaspár (és a lengyel elit egy részének) szmolenszki tragédiája az évfordulón. Városnézni voltunk, én mint kezdtem is már nem először, Szosz viszont igen :) Ennek megfelelően nem a villamosozás volt a fő irányzat, de azért akad egy-két fénykép.

A 196-os nürnbergi eredetű Düwag GT6-os már lassan 50 éves gépezet, utóda a 2020-as Bombardier NGT6 még csak 7 éve koptatja a síneket.

Az aktuális vonalhálózati térkép utunk alatt éppen így nézett ki, ennek azonban majd a későbbiekben lesz jelentősége.

A 127-es 2006-ig Bécsben járt, most a Jozefa Dietlán kaptam le, kissé borongós.. mégis tavaszias hangulatban.

A zsidó negyed (Kazimierz) és a Visztula túlpartján fekvő Podgórze között egy régen volt híd helyén új gyalogoshíd épül éppen. Jelenleg a Kazimierz felőli parton folyik a hídszerkezet szerelése, melynek elkészülése után az egykoron volt hídfőket előkészítve kerül majd helyére az új híd. Így egy új összeköttetés keletkezik a podgórzei főtér felé, jobban bekapcsolva azt a turisták által látogatott területek közé.
(Frissítés: a Visztula áradása miatt csúszással, június 20-án forgatták be a jövőben Bernatka híd névre hallgató szerkezetet a két part közé. Képgaléria a krakow.gazeta.pl oldalon.)

Egy kis templomocska és erőd található itt a megálló szomszédságában, ha meg már éppen sütött a nap ki is használtam. Így tehát végre szerepel Konstal is :)

Már szerepelt 73-as, most 79-es villamos is. Ezek a járatok csak az aktuális vágányzári menetrend gyermekei. Másodiknak egy Jelcz busz, pusztán mutatóba. Majd egy Kostal páros amint a Gettó Hőseinek teréhez érkezik.

Ez pedig már a Kotlarski-híd, az Építős blog keltette fel a figyelmem erre a környékre. Már nagyban szervezés alatt volt az utunk mikor ott a hét műtárgya lett ez a híd. Jelentem most már látványosan épül a pálya a Visztula mindkét oldalán, bár a hídon még nem kezdték meg a vágányfektetést. Elvileg jövőre adják át az itt átvezetett gyors járatot.

Ugyanott járunk, csak az első képen messzebb ellátni. Innen egyébként csak egy rövidke séta a Oscar Schindler gyára.

Egykoron nürnbergi típus ez is, Düwag N8S-NF. Mikor legutóbb voltam még kevesebben voltak, most már nem kell túl sokat keresni ezt az alacsonypadlós középrésszel rendelkező típust.

Utcánk az Ulica Długa éppen teljes feltúrás alatt állt. Ez nem olyasmit jelent mint itt nálunk Pesten, nem szórakoznak. Elejétől a végéig egy nagy gödör az utca, felszedték a villamos pályát, vele együtt az autók aszfaltcsíkját és habár a gyalogosoknak szabad a járda, túl sok egybefüggő szilárd burkolatra ne számítson senki. Összességében ez azt jelenti, hogy a villamos pálya vagy 1 kilométeren, az utca kb. 850 méteren teljesen fel van bontva, valamint hozzá kapcsolódva a Planty egy szakasza is le van zárva (amit egy a történelmi belvárost körülölelő körútként funkcionáll). Mivel a Planty-t érinti a városban közlekedő villamosjáratok jelentős része, több terelt vonal is van a városban és természetesen az autóforgalom számára is kiesett ez a terület.

Ez a már emlegetett szakasz, a Basztowa LOT villamosmegállóval. A már említett 'körúti' szakasz és az Ulica Długához tartó vágányok helye.

Egy újabb busz, mondhatnám újabb lengyel busz. Az igazi klasszikus Autosan hangulattól igaz már eltávolodva, de mégiscsak Autosan. Kint a világ végén, egyébként :) Másodiknak pedig egy bécsi a hurokban, ezúttal farból, ajtótlan oldalról fotózva.

Ismét lengyel busz.. és lengyel villamos. A busz Nowa Huta (ezesetben a vasmű és nem a városrész) bejárati épülete mellett, a 4-es pedig a 3 kocsis szerelvénnyel közlekedő járatok egyie, a sárga tábla mutatja, hogy terelten közlekedik.

..újabb lengyel busz, ezúttal Magyarországon is ismert típus, a Solarissal és egy újabb ideiglenes járat, ezúttal a Galeria Krakowska melletti szakaszon.

Emlegetem a terelést, az ideiglenes járatokat.. a hiányzó körúti szakasz erre lett terelve, de a péntek délutáni csúcsban (bár előtte, csütörtökön is) jelentős sorállás alakult ki. Ezen a szakaszon most 8 járat is közlekedik, még ha az egyes járatok önálló követési idejei általában nem túl gyakoriak is, az adott szakasz áteresztőképességét bizony már rendesen igénybe veszi a nyolc különféle járat.

Mivel végig időrendben haladtam nem túl nehéz kitalálni, ezek már utolsó nap délelőtti képek, mikor a szállástól már kijelentkeztünk és mivel az elmúlt két és fél napban már lejártuk a lábunkat, valamint a sör is nehéz volt a hátizsákban inkább villamosoztunk kicsit :) Végigutaztuk az 50-es járatot ami legutóbbi látogatásom alkalmával még nem létezett.

Ismét egy alacsonypadlós valamit.. az első Bécsből érkező E1-es, amit az eredeti fényezésben közlekedik. Természetesen.. éppen egy ideiglenes járaton, a 72-esen :)

Egy bécsi, c3-as póttal 1-esként ismételten a város másik felén. A második kép már a Rondo Mogilskie Főpályudvar felé tartó egyik ága..

..illetve a másik. Úgy érzem a kettő közül ez lehet az érdekesebb :) Ez ugyanis a krakkói villamos alagút ami még a '70-es évek második felében metrónak indult volna, majd hosszas kivitelezés után (közbeszólt többek közt a rendszerváltás) 2008 december 11-én adták át. Jelenleg másfél kilométernyi szakaszon zajlik a föld alatt a forgalom, az 5-ös, a már említett 50-es és az 51-es vonalak használják az alagutat amely egyébként gyorsvillamosként szolgál, igaz jelenleg 30-as max sebességgel. Ez azonban az új biztosítóberendezés átadása után emelkedhet, hiszen a tervezési sebesség egyébként 60 km/h. (legalább is elég döcögősen, de a wikiből ezt hozta ki a gugli translate).

Egy kijelző a Rondo Mogilskién. A városban egyre több helyen megjelentek ezek a kijelzők, gyakorlatilag Budapest kivételével lassan már mindenütt megszokott látvány az ilyesmi. Említést érdemel még a háttérben látható reklámba bújtatott toronyház. Ez a Szkieletor (Csontváz) ami egy 94 méter magas, 1981-ben félbehagyott toronyház. Ha minden igaz hamarosan 102 méteresre növekszik és irodaházi és szállodai funkciót kap. A második képen a Főpályaudvar föld alatti megállója, ami mondjuk kevésbé látványos mint a Politechnika megálló.

Ez pedig az egyik legújabb szerzeménye a városnak, düsseldorfi GT8-as, rendíkvül kényelmes ülésekkel.. egyébként. A 2010-es évet még a Rheinbahn állományában kezdte, rövidke lengyelesítés után még a krakkói géppark minőségét javítja. Festése majdnem az eredeti, a kék a németeknél még piros volt, csak a fényszórók körüli 'bajusz' lefelé nézett. A pályaszám is az eredeti maradt, így hiába csak tízen számú kocsi van Krakkóban mégis lehet, hogy 3037 után 3065 érkezik a megállóba. Külön megjegyzem még, hogy a kétirányú típusok (GT8, M8) "egyirányúsítva" lettek. A nem használt oldalon a lépcsők le vannak fedve, de van ahol a nem használt fülkében fóliába csomagolva maradt a vezetőülés is. Persze gondolom egy vágányzárnál jól jönnek majd a kétirányú kocsik.

Ez a fémsárkány meglehetősen randa, de a város egy ősi legendájának tiszteleg, zárásnak jó.