Püspökladány szobormozdonya
A személyes MD búcsúmról hazafelé Biharkeresztestől csak Püspökladányig jutottam közvetlenül. Volt néhány kényelmes percem az elkövetkezendő jó két órás kényelmetlen vonatozás előtt. Miután körbejártam az állomást már csak a kiállított gőzmozdony maradt hátra. Ez a kis tengelyterhelésű gőzmozdony a mellékvonalak jellemző mozdonytípusa volt évtizedeken át Magyarországon. Trianon után a Román, Jugoszláv és Csehszlovák területeken is, hiszen a 319 elkészült példányból 214 (egy lengyel példányt leszámítva) ezen országok vasúttársaságainál kötött ki. 376,578 a széria utolsó darabjainak egyike.
A szobormozdonnyal a rozsdán és két gyereken kívül csak én foglalkoztam. Előbbi kettő egyébként mászókának gondolta, de csak én gondoltam ezt nem kicsit veszélyes játéknak. Az országban akár csak ritkán is, de vonatozó utazó nem egy helyen találkozhat hasonló sorsú mozdonyokkal. Sajnos az időjárás viszontagságai és a rendszeres állagmegóvás elmaradása nem tesz jót nekik. Persze amíg a budapesti Közlekedési Múzeum 'Nohab orra' is csak csendben rohad, igazából nem is lehet meglepődni a szinte(?) gazdátlan mozdonyok sorsán.
A Püspökladány-Nagyvárad vasútvonal ezek szerint idén már 152 éves. A Biharkeresztesi állomást egyébként az emléktábla állításának évében, 2008-ban újították fel.
Vele érkeztem Keresztesről, mivel idén nem nagyon utaztam még Bz-vel örültem. Zugló vasútállomásig azonban egy az előváros forgalomban megszokott 'posta'Bhv kocsikból álló inga szerelvénnyel utaztam. Mivel ez egy vasárnap délután történt a vonat tömve volt kollégistákkal, súlyosbításként pedig egy Záhony-Budapest távon közlekedő vonatról van szó. Így a távolból csak annyit kívánnék annak aki ezt a távot, ezekkel a hosszabb távon rendkívül kényelmetlen, kis üléstávolságú, termes kocsikkal kitalálta, hogy utazza végig! Mindezt leszámítva kivételesen legalább pontosan közlekedtünk..
A személyes MD búcsúmról hazafelé Biharkeresztestől csak Püspökladányig jutottam közvetlenül. Volt néhány kényelmes percem az elkövetkezendő jó két órás kényelmetlen vonatozás előtt. Miután körbejártam az állomást már csak a kiállított gőzmozdony maradt hátra. Ez a kis tengelyterhelésű gőzmozdony a mellékvonalak jellemző mozdonytípusa volt évtizedeken át Magyarországon. Trianon után a Román, Jugoszláv és Csehszlovák területeken is, hiszen a 319 elkészült példányból 214 (egy lengyel példányt leszámítva) ezen országok vasúttársaságainál kötött ki. 376,578 a széria utolsó darabjainak egyike.
A szobormozdonnyal a rozsdán és két gyereken kívül csak én foglalkoztam. Előbbi kettő egyébként mászókának gondolta, de csak én gondoltam ezt nem kicsit veszélyes játéknak. Az országban akár csak ritkán is, de vonatozó utazó nem egy helyen találkozhat hasonló sorsú mozdonyokkal. Sajnos az időjárás viszontagságai és a rendszeres állagmegóvás elmaradása nem tesz jót nekik. Persze amíg a budapesti Közlekedési Múzeum 'Nohab orra' is csak csendben rohad, igazából nem is lehet meglepődni a szinte(?) gazdátlan mozdonyok sorsán.
A Püspökladány-Nagyvárad vasútvonal ezek szerint idén már 152 éves. A Biharkeresztesi állomást egyébként az emléktábla állításának évében, 2008-ban újították fel.
Vele érkeztem Keresztesről, mivel idén nem nagyon utaztam még Bz-vel örültem. Zugló vasútállomásig azonban egy az előváros forgalomban megszokott 'posta'Bhv kocsikból álló inga szerelvénnyel utaztam. Mivel ez egy vasárnap délután történt a vonat tömve volt kollégistákkal, súlyosbításként pedig egy Záhony-Budapest távon közlekedő vonatról van szó. Így a távolból csak annyit kívánnék annak aki ezt a távot, ezekkel a hosszabb távon rendkívül kényelmetlen, kis üléstávolságú, termes kocsikkal kitalálta, hogy utazza végig! Mindezt leszámítva kivételesen legalább pontosan közlekedtünk..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése