A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Évforduló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Évforduló. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 23., hétfő

30a, Futár, Troli80, V1, VB Credo, Kelenföld

 Idén nem nagyon volt bejegyzésem, év végére most következzék hát egy nagyobb lélegzetvételű. Csapongó témákkal, egyhangú, borús és szürke képekkel :) Vigyázat, sok lesz a betű! 
Kezdetnek Tárnok állomáson a december 15. óta közlekedő Székesfehérvárról Kelenföldön át Kőbánya-Kispestre tartó, G43-as viszonylatszámot kapott újdonság. Egyesek rögtön S-Bahnnak titulálják ezt a Ferencvároson át közlekedő vonatot, pedig attól azért még messza vagyunk, de kezdetnek talán jó lesz. A 30a vasútvonal felújítása véget ért, a menetrendváltás pedig új viszonylatokat és viszonylatszámokat hozott. Nekem Velenceiként ez annyit jelent, hogy az eddigi óránként egy vonat helyett két lehetőségem is van Pestre menni. Egy közvetlen a Délibe, egy Kökire.. de a Kökis vonathoz van csatlakozás Martonvásáron, így mindössze két perccel hosszabb menetidővel, de azzal is el lehet jutni a Délibe. A G43-as a 'felső pályán' közeledik, azaz Tárnok-(Érdi elágazás-)Érd-felső-Campona útirányon. A Z30 viszonylat vonatai Érd-Alsón át közlekednek, Kelenföldig megállás nélkül. (Z: zónázó, G: gyorsított)

 
Ugyan Tárnokon is át lehet szállni a G43-ról a Z30-ra, de akkor némi séta és aluljárózás vár az emberre, Martonon csak a peron másik oldalára kell átsétálni általában. A G43-as képem még a menetrend váltás első napján készült, a beígért szóló Flirt motorvonattal.. azonban én eddig csak V43(431)-By-By-By vagy V43-By-Bdbh-Bdbh szerelvény összeállításssal utaztam. Wifis Flirt vs. műbőr romantika. Pest felől is biztosított egyébként az átszállásos megoldás, így a Déliből is egy közvetlen és egy tárnoki átszállásos lehetőség van Fehérvár felé. A martoni/tárnoki átszállásokra menetrend szerint 3-4 perc áll rendelkezésre, de az eddigi tapasztalatok alapján csúszás esetén bevárják egymást a vonatok. Márpedig az 5-10 perc késések még mindig általánosnak számítanak, így ha nagy a csúszás, előfordul, hogy egy gyorsvonat elengedése miatti nagytétényi félreállítás lesz a történet vége, ami csak növeli a késést. 20 perc simán összejöhet.. Ennek ellenére összességében javult a szolgáltatás minősége, ami jó.

A Futár, az új Forgalomirányítási és UtasTÁjékoztatási Rendszer is kezd éledezni szépen lassan. Igaz, már több éves a késés.. már 2011 szeptemberében lehetett látni kísérleti Futár panelt a 306-os pályaszámú Ikarus 435T troliban, ám a projekt már akkor is késében volt. Mára a buszok és trolibuszok megkapták a szükséges fedélzeti berendezéseket, a villamos ágazat azonban igencsak el van még maradva. Legjobban Szépilona kocsiszín modernizált Tátrái, a T5C5K típus futárosításával haladnak, de még messze a vége, hogy az utolsó Ganz csuklós is megkapja. A városban elhelyezett Futár karók  (akasztófák) egy része azonban már valós forgalmi adatokat mutat, de csak néhány busz és trolivonal mentén. Egészen pontosan 30 helyen a tervezett 268-ból.

 Idén nyolcvan éve, hogy megindult a budapesti trolibusz közlekedés Óbudán. Idén troli nyílt napon ugyan voltam, de nem volt még olyan régen a 75. évfordulóra rendezett Zách utcai rendezvény se.. Az évforduló tiszteletére a Közlekedési Múzeumban nyílt időszakos kiállítás mely születésnapomig, február 16-ig várja az érdeklődőket, valamint a BKV nosztalgia trolijai állnak az épület főbejáratánál. Sorban előről: Ziu 9, Ikarus 260T, Ikarus 60T + ÁMG pórkocsi és Ziu5.

 A Szegeden megújult Ikarus 60T és a tavalyi, a Zách utcai garázs ötvenedik születésnapját ünneplő troli nyílt napon debütált ÁMG pótkocsi szemből majdnem tökéletes illúziót nyújtó szerelvényt alkot.,Bár a színek sajnos nem passzolnak egymáshoz. Se a piros, se a fehér részek.. és igazából egy kicsit messzebb állnak egymástól. Ha minden igaz az Ikarus hatvanas már nem tér vissza Szegedre hanem a fővárosban marad, azonban két dolog árnyalja egyelőre a képet. A pár éve megújult vázszerekezete nem alkalmas a pótkocsi vontatására, illetve a nagyobb probléma, hogy jelenleg még hajtása sincs. Talán kap majd Ziu 9 belsőt és akkor legalább mozoghat is, nem tökéletes megoldás, de mégiscsak mozgásban látni lenne az igazi.

 
 A Ziu 9-es mintha kicsit elkülönült volna többi társától, igaz a típus nem is olyan rég még mindennapos látvány volt ezen a környéken. A tavalyi nyílt napon (igen, rejtve újra linkeltem) a 927-es Ziu iszonyatosan korrodált, oldallemezektől megszabadított vázát láthatta a nagyközönség. Azóta a 929-es is megújult. Egészen furcsa rendesen kilakatolt Ziut látni. A beltér egyébként az utolsó forgalmi állapotnak megfelelő, különösebben nem nyúltak hozzá.

A korrózió nélküli Ziu után egy kép erejéig a 004-es Nohab, illetve ami megmaradt belőle.. az orra. Szegény kezd elfáradni, rendesen.

 
Utamat az 1-es villamos december 15-én átadott Lehel utca (bár szokás útnak mondani, pedig utca) Árpád híd szakasza felé folytattam. Az Erzsébet királyné útja megálló egészen pontosan úgy fest mint az össze többi a Hungárián. A leszaggatott vadplakátok miatt rozsdásodó oszlopok, firka és rohadás mindenhol. Az évek során kozmetikázásként felkerült festékrétegek csak pillanatnyi javulást jelentettek. A mindenféle süppedésekkel teli nagypaneles villamospálya pedig az utolsó utániakat rúgja, a villamosok forgóvázaiba.. az utasok idegrendszerébe. Egy hármas T5C5 szerelvény három kocsija ritka, hogy pontosan ugyanúgy álljon, valaki mindig kidől a sorból. 

 
Ugyanaz, két nézetből. Jó érzés sima pályán utazni, bár ez nem újdonság, errefelé mégis. A megállók, és úgy általában minden kapcsolódó építmény meglehetősen félkész még. A lényeg a villamospálya határidőre történő átadása volt, a többi meg ráér. Az új esőbeállók jelenleg maximum tényleg az esőtől óvhatnak, de csak szélcsendben, remélem ez változni fog. A peron széles, de meg kell jegyezni, hogy a régi megállókiosztás a jövőben is marad, azaz a Teve utca felőli oldal a Bécsi út felé tartó tuják megállója, a Volán pályaudvar melletti megálló a Közvágóhíd (jövőben Fehérvári út) irány megállója. Utóbbi jelenleg még nem készült el, ezért a József Attila Színház szomszédságából indulnak a villamosok útjukra.

 
 
Az elkészült szakasz végig ugyanilyen, néhány a vágányok közti földszigettel, ahová gondolom némi természetet fognak becsempészni. Ezen a szakaszon füvesített pálya, de a forgalmas útszakaszon, a Honvédkórház szomszédságában talán fontosabb is, hogy a mentők is tudjanak közlekedni a pályán. Az Árpád hídnál visszafogó váltó készült, amit azonban időhiányomnak hála nem örökítettem meg, csak a lezárt feljárót az aluljáróban. Témazárónak pedig egy kép az emelt peron és a Tatra viszonyairól. Ugyan az alacsonypadlós villamosok érkezése még várat magára, legalább az első lépés kisebb.. a villamosra fel.

Időm pedig például ezért nem volt, mert a híd felhajtóján készülő villamospálya megörökítése helyett inkább a Volán pályaudvar érdekelt. Kezdetnek két kedvencem: Volánbuszos Volvo Esztergom felé, és a bármi ami Vértes Volán kategóriában induló GZK-855, Ikarus EAG E95. Aki nem mellesleg vonatpótlót játszik a részlegesen már átadott esztergomi vasútvonalon.

Ez pedig jó lesz átkötésnek azért amiért igazából a buszok közé vetettem magam. Visszatérő rémálmom amikor Tatán az 1-es buszon, amivel iskolába jártam megjelent az első Credo 9,5 busz.. igen, Vértes Volán. A jobb oldali két Vérteses Credo még azt a korszakot idézi bennem, kinézetre egészen biztos, pedig ők már az EC12 széria tagjai. Node a bal oldali Credo Econell 12.. még a végén valami Győrből ami kezd busz formájú lenni. Egy közös Volán tender keretében 49 Credo busz kerülhet az ország különböző társaságaihoz, ebből 16 (MMT-618–637) pedig a Volánbuszhoz főképp a 10-es út térségébe, az Econell típusból. Kinézetre a két és fél éve a BKV-nál is járt Citadell típust idézik, azonban egy jól optikai tuningolt, a Kravtex hagyományait követő kiskerekes típusról van szó.

A közelmúltban Pécs városában indult meg a Credo buszok újbóli 'felfedezése', értem ezt úgy, hogy az elmúlt évek beszerzési stopja után a Tüke busz rendelt újra nagyobb tételben Credot, azota viszont folyamatosan csordogálnak ki a gyárudvarról a különféle kivitelő buszok. A gyárudvart pedig úgy kell érteni, hogy a Kravtex az elmúlt időben azért, hogy ne kelljen teljesen bezárni az egész kócerájt, a saját szakállára, a saját udvarára termelt. Ezek a buszok kezdtek most elfogyni pár rendkívül rövid szállítási határidővel kiírt tender keretében. Hogy miért aggódnék ha Kravtex lennék? Mert export nincs, jelenleg nem annyira barát az ország vezetés, ráadásul Győrben a Rába égisze alatt megjelent a "Nemzetibusz", azaz a Credokkal ellentétben jelenleg nulla magyar hozzáadott értéken tartalmazó Volvo együttműködés. Ami viszont a vezetés barátja. Most ugyan ki lehet söpörni az udvart, de hiába fejlődött a termékpaletta egészen bíztató irányba, még mindig hallani minőségi problémákat és a jövő tenderei valószínűleg nem rájuk íródnak. Egyébként nem csúnya buszok.

 
A napomat Kelenföldön fejeztem, vonatra várva. Itt az M4 felszínrendezési munkái a város más pontjaihoz hasonlóan véget értek. A felső kép kicsit korábban készült, egy kicsit káoszosabb állapotban, a lenti december 19-én, a bejegyzés többi képéhez hasonlóan. Egy újabb Volán pályaudvar, az Etele téri és az új hideg fehér ledfényben úszó díszburkolat világ.


A vasúttól a buszok felé érzetre pár méterrel többnek tűnik a táv. Egyébként ha a fák megerősödnek kicsit nem lesz csúnya, csak olyan modernül semmilyen. Remélem azért a magasabb Iso és a kerítésen támasztott fényképező ellenére is élvezhetőek valamennyire a képek. 
Idénre búcsúzom, két bejegyzésemmel (és egy el nem készülttel) ez volt majdnem hét évem leggyengébb éve. Jövőre szeretnék eljutni a három vidéki városba, a debütáló miskolci Skodákat megnézni, a debreceni új kettes villamos, új CAF villamosaival utazni, a szegeden most átadott 10-es trolival utazni, az új Ikarus-Skoda trolikkal. Az elmúlt évek közlekedési fejlesztései az EU-s finanszírozási ciklus végéhez érve szép lassan beérnek... Kellemes ünnepeket, BUÉK!

2012. november 29., csütörtök

2624, a 125. évforduló napján

1887. november 28-án indult az első villamos a Nyugati pályaudvartól a Király utca felé. Múlt vasárnap nagyszabású villamosfelvonulással ünnepelt a BKV a Nagykörúton, arról azonban lemaradtam. Az elmúlt két hónap java része vagy munkával vagy költözködéssel telt, ezért nem fotóztam, blogoltam túl sokat, de most szerdán (tegnap) nem hagyhattam ki a budapesti nosztalgia flotta "legifjabb" tagját. A 2624-es pályaszámú motorkocsi a BVVV 1906-ban beszerzett G típusának tagja. Az összesen 30 G kocsi közül 20 darabot acélvázasított az FVV. Sokak számára ezek a 'Füzesi acélvázas' villamosok jelentik az igazi nosztalgiát, hiszen ilyenekkel még valóban utazhattak is.

A kép majdnem ugyanott készült, de nem akartam kihagyni.. Szóval: a Beszkárt-FVV több cég többféle típusát örökölte meg, ezek egy részét a hatvanas évekre acélvázasították és ezeket hívják Füzesi acélvázasnak, mivel a kelenföldi Füzesi Árpád főműhelyben készült átalakításuk. Ezek a típusokat az egységesítés jegyében hasonló kinézetű kocsiszekrényt (és műszaki megoldásokat) kaptak. A BKV ezidáig szolgáló nosztalgia villamosai vagy a korai, favázas, cirádás motívumokkal díszített korszakot képviselték (436, 611, 1074) vagy egy modernebb kor termékei (UV, Bengáli). A köztes átmenet, az acélvázas kéttengelyes eddig hiányzott a palettából.

 
 Életpályája érdekesen alakult, hiszen selejtezése után holland közlekedésbarátoknak köszönhetően Amszterdamban lakozott, sőt forgalomban is járt nosztalgiaként. Budapestre 2004-ben került vissza, felújításának tavaly álltak neki Zugló kocsiszínben. Hosszas várakozás után hatósági engedélyeit őszre szerezte meg. A kocsi történetéről bővebben Hamster írt, aki bőven kivette részét a kocsi hazaszállításának intézésében is. A Füzesi acélvázasok méret alapján két alaptípusba sorolhatóak, vannak négy és ötablakosak. Mint a Szalay utcánál készült oldalnézeti képemen látható, a 2624-es kocsi a kisebb, négyablakos 'típus' tagja. A szentendrei BKV múzeumban járatosak most mondhatnák, hogy ott is van ám két Füzesi kocsi.. igen, de azok ötablakosak (1000, 1625), tehát nagyobbak. Hosszabb tengelytávjuk és nagyobb kerékátmérőjük miatt azonban csak korlátozásokkal közlekedhettek volna a városban. Ezzel szemben a 2624-es kocsi bárhol bevethető.

 
A nap pedig hol sütött, hol nem.. a Lánchídnál éppen nem. Nagyon tetszik nekem ez a villamos, a hangja pedig teljesen elvarázsolt. Messziről jelzi érkezését, igazán összetéveszthetetlen. Minden nosztalgiás rendezvény jellemzője az utcákon kerek szemekkel, értetlenül néző járókelők képe. Ők most se maradhattak el, viszont talán több ember arcán láttam egy kis mosolyt, a viszontlátás rácsodálkozását. Az évfodulóra tekintettel normál díjszabással közlekedett a kettesen, szinte állandóan kitömve emberekkel. Az elől-hátul keskeny ajtó elrendezés utasáramlás szempontjából nem túl előnyös, ezt most sokan tapasztalhatták, de talán nem bánták kivételesen :)

 
Két kép, pár méter és némi árnyékbeli különbséggel a Kossuth térről. 

 
Ha valaki utazott már UV-pót-UV szerelvénnyel (öt év után először a hétvégi körúti rendezvényen bárki megtehette) és jól körbenézett rajta, sok újdonságot az utastér kinézetében nem fog felfedezni. Mindezt a már emlegetett egységesítési törekvésnek köszönhetjük. 2624 az utolsó forgalmi állapotának megfelelő felújítást kapott. Színezése azonban érdekesre sikerült, hiszen a mai narancssárgás szín helyett citromsárga festést kapott. Sajnos együttállásos képet nem készítettem, pedig egy KCSV7 vagy sima Ganz csuklós mellett igazán szembetűnő a kölönbség. Utasterében a régi plakátok, matricák és feliratok tovább fokozzák a hangulatot. Sajnos túl pörgős menetrendet sikerült szerkeszteni a kocsinak, így nem igazán akadt időm mikor ezeket meg tudtam volna örökíteni.

 
 
A kocsi áramszedője érdekesre sikerült, az autentikus líra helyett az inkább tehermozdonyoknál (Muki) alkalmazott teleszkópos szedőt kapott. A líra szedőket ugyanis a menetiránynak megfelelően irányváltásnál át kell állítani. Régen ennek megfelelően a végállomásokon a vezeték magasabb/lazább volt így az átfordítás nem okozott különösebb nehézséget. A ma használt pantográf áramszedők nem érzékenyek a menetirányra, így az évtizedek alatt ezen fordításra alkalmas pontok elvesztek.. ezt ellensúlyozza a teleszkópos megoldás, még ha bumfordibban is hat ez a szedő a villamos tetején.

Búcsúzóul még egy kép erről a remek kis villamosról Közvágóhídról kihaladás közben, teherkocsis díszítősorral. Igazán örömteli, hogy a mai anyagi helyzetben idén két 'új' tuja (egy kölcsön Bengáli és ez) is gazdagította a programokat, a 125. évforduló apropóján, remélem a meglehetősen szűkös keret ellenére se lehetetlen, hogy valamikor egy hozzá passzoló nyitott peronos pótot is kapjon.
További fejlődésben gazdag, szép éveket kívánok a villamos ágazatnak! Remélem a 130. évfordulót is sikerül ilyen igényes programsorral megtartani...


2011. november 28., hétfő

100 éve ért a HÉV Gödöllőre

A Keleti pályaudvar és Cinkota között már 1888-ban megindult a forgalom, majd 1900-ban Csömörön át Kerepesig hosszabbodott a vonal. 1911 november 25-én, éppen 100 évvel ezelőtt ért el Gödöllőre, valamint ekkor 'született' a kavicsbányai átvágás is aminek köszönhetően rövidebb lett az út Gödöllő irányába, az egykori csömöri fővonal ekkor sokat vesztett fontosságából. Csömör és a kavicsbányai elágazás között már ritkán látni vonatot, ritka kivétel volt azonban a májusi ACsEV különmenet. A Gödöllői HÉV tehát 100 éve gödöllői, ezt a BKV egy kellemes meglepetéssel tette felejthetetlenné.

A meglepetés egy a menetrend szerint már csak a Csepeli vonalon közlekedő MIXa szerelvény volt, ami önmagában is érdekes témának ígérkezett. Aztán kiderült, hogy a szóbanforgó szerelvény aktuális cinkotai főműhelyi javítása során a típusra a hatvanas években jellemző színséma szerint újult meg. Ez a 825-613-826 pályaszámú 'kisegység' november 26-án közlekedett az Örs és Gödöllő közt, én azonban aznap nem értem rá, így péntekre terveztem egy kis gödöllői kiruccanást. A metróállomást éppen elhagyva azonban megpillantottam a Bobót és az MIX (emkilenc) szerelvényt, kisvártatva pedig M.VIII, kopaszkapitány és LoviGabi urak társaságában találtam magam egy autóban :) Mint kiderült 25-én, az átadás tényleges napján különvonat közlekedett, különféle szervek meghívottjaival, ezt sikerült megörökíteni.

Az Árkád és a Sugár közti felüljáró után ez a kép már az egykori rákosszentmihályi HÉV Nagyicce és Sashalom állomások közti kiágazásában készült, egy egykoron még felsővezetéket tartó oszlop megmászása után. Ez a szárnyvonal ugyan már 1970-ben megszűnt, de a megmaradt delta a vonal járműveinek átforgatására mai napig használatban van. Mivel felsővezeték itt már nincs szükség volt a Bobóra, a vendégek a deltát lezáró ütközőbaknál emelt épület néhány tablójának megtekintése után emléktábla avatás részesei voltak.

A nemrég megújult Sashalmi piac mellett mai napig áll az egykori szárnyvonal egyik állomásépülete, ennek falán avattak most táblát, amit annak ellenére sikerült elkapnom, hogy nem is voltam vendég :) A történelmi hűség kedvéért álljon itt a szövege is, elöljáróban pedig az is, hogy a szentmihályi vonal átadásának évfordulója december 7-én lesz:

A BHÉV Gödöllői és Rákosszenmihályi vonala megépítésének és a teljes üzemeltetés villamosításának 100 éves évfordulója alkalmából 2011 novemberében helyezte el
Budapest főváros XVI. kerületi Önkormányzat

Városi Tömegközlekedés Történeti Egyesület

Miután mindenki megunta már az ittlétet lassan indult is tovább a menet. Az egykori Marx sétány (az egyik ház falán még most is ott virít) mentén visszatért a vonat a fővonalhoz, majd Cinkotánál leakadt a végéről a Bobó és magában haladt tovább a mixá Gödöllőre.

Gödöllő-Palotakert állomásnál áll ez az egykori kocsiszín épület, mára sajnos egészen lehangoló állapotban. Az üres és egyébként rendkívül hangulatos állomáson jól látszik a forgalmista is, miközben meneszti a vonatot, már csak 700 méter és a végállomásra érnek.

Majdnem az ütközőbakig előretolt az ACsEV és Tigris páros, mögéjük sorolt a retró MIXa szerelvény, akik pedig nem tudták miről van szó csak nézték bambán a járműparádét. A vonat utasai időközben a nyáron átadott királyi váróban múlatták idejüket, zártkörű rendezvény keretében.

Gödöllőn egy NDK-s csodával pózol az utolsó magyar gyártmányú HÉV-es sorozat díszpintye, háttérben már a nagyvasút vágányai. A következő képen Cinkotához ereszkedik a lejtőn, sajnos az orra kicsit homályosra sikeredett, nem volt segítőkész az egész napos fullos szürkeség. Vendégeit ekkor még visszaszállította az Örs vezér terére, majd üresen tért vissza Cinkotára, a kocsiszínhez.

Miközben a mixá megjárta az Örsöt, megérkezett a Tigris is az ACsEV-vel, így hármas együttállásban sikerült megörökíteni őket az állomás szobormozdonyával. Másnap Cinkotán nyíltnap várta a nagyérdeműt és bárki utazhatott a különleges festésű szerelvénnyel. Mivel következő, nagyjából három év múlva esedékes főműhelyi javításáig viseli retró öltözetét még az is megcsodálhatja aki most lemaradt, hiszen a héten visszatér Csepelre, de jövő nyáron a Szentendrei vonalon is vendégeskedik majd. Sőt, társat is kap így a két kisegység egyszínű vonatot alkotva közlekedhet majd.

Köszönet mindenkinek a szervezésért, az ötletért és a kivitelezését!