Másfél óra Pozsonyban

2010 augusztusában írtam arról, hogy a pozsonyi főpályaudvar előtti teret átalakítják, plázát, irodaházat építenek ide, valamint mindezzel 2013-ban végezni is fognak. Március végén a Regiojet által átvett Pozsony-Komárno vonalon tett kis kirándulásom részeként töltöttem el szűk másfél órát a szlovák fővárosban, melyet igyekeztem mégis tartalmasan eltölteni. A beígért nagy átalakítás viszont még mindig nem kezdődött el..

November óta ez a kép fogadja a pályaudvarra érkező, villamossal tovább utazni vágyó embert. A Műszaki Egyetem és a Főpályaudvar közti kb. 1 kilométeres szakaszt ugyanis lezárták. A tér nagy átépítése miatt már amúgy is le kellett volna zárni, csak időközben az a projekt megcsúszott.. a villamospálya állapota viszont nagyon leromlott, felújítani ebben a bizonytalan helyzetben, nem sokkal az új végállomás kialakítása előtt már nem érte volna meg. Szóval itt tart az egész, lezárt lejárat és gyomorforgató vizeletszag, amit szerencsére képen keresztül nem érezni.

A villamosok helyett üresség, rozsdás sínek, háttérben a Kamzík TV torony. A lezárt részen végig ez a kis paneles pálya van kiépítve, legutóbb összel jártam erre, a villamosok már akkor is vészesen lassan és egészen reménytelen mozgásokat produkálva közlekedtek itt.

Maradva még a Főpályaudvarnál. Most, hogy nem indulnak innen villamosok, a téren eleve jelenlévő járatokkal, valamint egy kifejezetten a pótlásra létrehozott járattal lehet a város felé elindulni. Az egyik ajánlott járat a belvárosba jutásra a 93-as busz, melyen egy Sor NB 18 City típusú buszt sikerült lekapnom. 2010 óta már 81 állt forgalomba, jellegzetessége, hogy 5 ajtós kivitelű, amik közül a második/harmadik szinte teljesen egymás mellett található. A 201-es troli is az egyik villamos alternatíva járat. Trolik terén 6 Skoda 25Tr-t leszámítva még nem érte el az állományt a megújulás.

Egy picit tovább sétálva egy felüljárón találhatja magát az ember. Ez a Skoda 14Tr itt kanyarodott a Šancová ulicára, melynek legszebb neve talán 1879 és 1880 közt, a Felső-Sánc utca volt.

Egyik kedvenc belvárosi fotóhelyemnél, a sétálóutcáról (Obchodná ulica) kanyarodnak a villamosok, hogy az Óvárost keletről megkerüljék. A mindössze 19 éves T6A5 páros az 5-ös viszonylaton viszont egyenesen kellene, hogy menjen. A nemrég felújított várhegyi alagúton garanciális javítást végeznek éppen, mivel idő előtt elkezdett beázni.. ezért a főpályaudvari lezáráson túl az alagúton át közlekedő járatok is terelve közlekednek. A 8-ason közlekedő K2S-nek viszont a lezárt főpályaudvarnál kellene végállomásoznia, jobb híján most a belvárosban tesz egy kört.

A 1991 és 1995 közt vásárolt Karosa B 741-es típusú buszokból az új csuklósok megjelenésével párhuzamosan egyre kevesebb van már forgalomban. Előző, villamosos képeimtől csak egy saroknyira, a Grassalkovich kastélynál vagyunk, ami szlovák Elnöki Palotaként (Prezidentský palác) szolgál. Az aluljáróban a Novy Most irányába tart az új Sor busz.

A helyszín továbbra is ugyanaz. Eddigi pozsonyi bejegyzéseimben nem sok troli szerepelt, most a másfél órámban viszont utazgatni nem tudtam, megjegyzem hegyet se vettem, így hát gyalogszer indultam a városba. Mivel Komárom és a túlparti Komárom közt is gyalogoltam, túlzásba azért már nem vittem. Két 14Tr, melyek közül 6315 nemrég kapta meg új festését, de az elmúlt években jellemző Bratislava Little Big City felirat lemaradt róla és egy csuklós, 15Tr.

A szél kiforgatta egy lezárt villamosmegálló tábláját.. és az a bizonyos x13-as járat. Nem gondolták túlzottan komolyan, hiszen a cég legrövidebb Sor típusát, az ős B 9.5-öt szánták a 20 percenként közlekedő viszonylatra.

Kimaradt jelenetek, 2011 ősz.

Tavaly is volt hasonló bejegyzésem, miért ne lehetne most is. Összeszedtem hát pár képet ami egy bejegyzésben se szerepelt, viszont talán érdekesek lehetnek. Igazából nem is ősziek, hiszen 2011 augusztus-szeptemberiek. Az első képen a szegedi FLX-342 (exFKA598, exIDU-759). A 415-ös típus 1999-ben kapott ráncfelvarrást (facelift) ezen egy kocsi személyében mely eredetileg '95-ben készült és orosz bemutatókocsi volt. Osztatlan szélvédője még nem egyedi jellemvonás, kis kerek fényszórói és íves homlokfala teszi egyedivé.

Szegedről hazafelé egészen Kiskunfélegyházáig jutottam, unalmamban ott lőttem vonatomból kihajolva ezt a képet a 200-as Bz-ről és mellékkocsijáról. A menetrend nagyon hasonló volt mint a Semmeringi utunkról hazafelé, amikor Fertőszentmiklósnál kisorozták egyik kocsinkat. A vonat mellett fel-alá mászkáló vasutasok, a hibás kocsi bűvölése, az információ nélkül hagyott utasok... Végül ha jól emlékszem a vonat elején lévő egyik IC kocsit kellett kisorozni, emiatt ácsorogtunk. Szerencsére már nem emlékszem mennyi idő ment így el, de erről a képről emlékezni fogok erre az 'eseményre' :)

Ebben a két képben annyi a közös, hogy mindkettőt egy-egy tesztbuszra vadászás közben készítettem. Az Ikarus EAG E13 (FJB-242) Gazdagréten állt mikor a Volvo Hybriddel jártam arra, BPO-694 pedig a Molitus S91-es előtt érkezett a Bécsi kapuhoz.

Szeptember 3-án volt a Kamaraerdei villamosnap, amit családi elfoglaltság miatt kihagytam, enyhe kárpótlásként másnap a 611-es nosztalgiát sikerült elkapnom a Hungária körúton. Ezen a hétvégén volt a Népligetben a SzeptEmber Feszt, szombaton a villamosnappal egy időben a BKV Ikarus 180-as és az MVK Ikarus 620-as busza képviseltette magát a Ligetnél, másnap a két favázas közlekedett a Nép/Puskás Ferenc Stadion(ok) és a Ferenc körút (Mester utca) közt a rendezvénnyel kapcsolatban. A nyári szárazság miatt hamar elkezdtek barnulni a falevelek..

Szeptember közepe táján volt szerencsém egy-két kevésbé megszokott HÉV-es képet készítenem. Az egymástól teljesen elkülönülő HÉV vonalak és a cégen belüli városi összekötő vágányok hiánya elég érdekes szállításokat eredményez. Teszem azt egy Harasztiban megújuló szerelvény mérlegelésére csak Cinkotán van lehetőség. A két hely közt bizony le kell küzdeni pár kilométert, valamint le kell csengetni a MÁV-nak pár forintocskát a pályahasználat miatt. Az első kép (háttérben a Citadellával) a Kén utcánál, a Kevei vonal MÁV kapcsolatánál készült, míg a második Kőbánya-Kispest állomáson. A Kelebiai vonalról érkezve a HÉV-es Bobónak körül kell járnia, hogy Kőbánya-Alsó felé folytathassa útját.

A gödöllői vonal a hetvenes évek elejéig a Keletiig járt, ezt pár bejegyzéssel korábban is írtam már. A pálya ugyan csak egy vágánnyal és drót nélkül árválkodó felsővezeték tartó oszlopokkal az Albertirsai útig még létezik. A szállítások Kőbánya-Teher állomáson felől, az egykori Törökőr rendező pályaudvaron át érkeznek meg a már csak részben létező Baumgartner szalonhoz, hogy a Kerepesi utat átszelve folytassák útjukat az Örsig, az egykori forgalmi vágányon. A dolog pikantériája, hogy a Törökőri rendező helyére épült irodaházak kertjén átmenő vágányok használatáért is ketyeg a pályahasználati díj..

Még szintén szeptemberben jártunk Pozsonyban is. Ez volt az első alkalom, hogy nem közlekedni érkeztem a városba, természetesen így is volt egy kis villamos-troli-busz utazás, de a középpontban a városnézés volt. Be kell valljam, meg is lepődtem, hogy a belváros milyen szép.. ellentétben ezzel a puttonyos SOR BN 9.5 kreációval. Mivel a 43-as baromi ritkán jár, Patrónkától jó 4 kilométert sétáltunk a Zerge-hegyi libegőhöz. Nem esett nehezünkre hiszen Vaskutacska (Zelezná studnicka) a Vödric patak tavaival igazán gyönyörű vidék.

Két kép még a Novy most buszpályaudvarról. SOR, Ikarus 415 és kigyuladásra hajlamos CNG-s Solaris, háttérben az éppen megújuló Szent Márton dóm vagy Koronázó templom, kinek mi. A második képen szereplő 901-es járatra fáj már egy ideje a fogam. Az újabb, 801-es jár ugyanis át Rajkáig, míg a 901-es eleinte Wolfstahlig járt, később Hainburgig hosszabbították.

Pozsony - 2010

Megérkezés Pozsonyba. Persze nem olyan könnyű az utazó dolga. Ez ember előtte nap elmegy a Keletibe, sorszámot húz a nemzetközi jegypénztárnál... majdnem három óra múlva sorra is kerül (közben már volt vásárolni, otthon, bringázott pár kört). Másnap hajnalban Keleti, a vonat megáll Palota-Újpesten, Vácott.. de még Nagymaros-Visegrádnál is. Ez csak az utóbbi időben van így, de sok értelme nincs is. Pozsonyban az állomáson a helyi pénztár zárva, még jó, hogy volt euró apróm, így egy a kép szélén is látható sárga automatából vettem meg 24 órás jegyem.

Rögtön az elején kell egy Tatra T3 az ember arcába, kész. 7773, egy a majdnem 14ezer közül. 2008-as balesetének képeit nézegetve kifejezetten örömteli ezt a kocsit forgalomban látni.

Egy modernizált K2-es. Sajnos a 'klasszik' csuklósokat a közelmúltban kivonták a forgalomból, csakúgy mint az Ikarus 283-as buszaikat. Így a városban már egy busz se közlekedik az Ikarus 200-as szériából. (A 280-as szériától 2008 januárban búcsúztunk Pozsonyban). A második képen két Skoda troli.

A sétálóutcát hagyja el ez a T3-as. Mivel konkrét úticélom is volt, trolival folytattam utam Patrónka felé. Azonban kicsit korán érkeztem, így volt időm ott még bőven.

Meglátogattam a közeli Valašská trolivégállomást, majd tettem egy jó kis kitérőt a lanovka és a Zerge-hegyi adótorony felé. Erről szóló bejegyzésem már elérhető egy ideje.

A hegyről leereszkedés után egy trolivégállomásnál végeztem, még mindig szép panorámával a távoli panelrengetegekre. Végül ezzel a trolival indultam vissza a város felé, ám meglepetésemre 211-esre váltott és Patrónkáig vitt. Átvágtam az út alatt az aluljárón és az első a belváros felé tartó Karosára felszálltam. Megjegyzem először ezen nap utaztam Karosával..

A Zochova utcai megállóig 4 kilométert buszozgattam, majd mivel ez már ismét ismerős terep volt, a villamosalagút felé vettem az irányt. Természetesen teljes tudatában annak, hogy az felújítás miatt le van zárva.

A villamos felüljárójáról lőttem egyet egy Pozsonyt éltető festésű Karosáról, majd a Kapucinus utcán lesétáltam a sétálóutca másik végéhez. Ez a reklám matricában díszelgő K2-es, 7113. 2002-ben modernizálták és nézzen bárki hülyének, de nekem ez a festés jobban tetszik mint az modernizáció utáni kék-piros-ezüst.

Sajnos egy másik vágányzár is volt a városban, a belvárosban fekvő Námestie Ľ. Štúrá-tól az onnan 10 kilométerre fekvő dúbravkai (Pozsonyhidegkút) villamosvégállomásig nem jártak a villamosok. Mivel így jóval kevesebb villamosra volt szükség a forgalomban gyakorlatilag csak hagyományos T3-asok és modernizált K2-esek voltak kint. Például a majdnem 60 T6A5-ös kocsi közül egy se áll forgalomba, hiába volt hétfő... a város (meglepetésemre) teljesen üresnek tűnt, szinte csak lézengtek az emberek a villamosokon, autó se volt sok. A vágányzár okát egyébként Molecovánál találtam meg, legnagyobb valószínűséggel a város felőli ív cseréjét végezték a hétvégén. Én már csak a pálya beszabályozási munkálatait láttam a pótlóbuszról.

Ez a hely régi kiszemeltem, végre itt is lőttem már villamos. Az imént említett dúbravkai végállomástól 20 kilométernyire vagyunk, pótlóbusszal+villamossal jutottam idáig. Ez a terület már az egykori Récse község.

Még mindig ugyanott járunk, de ide még vissza kell térnem. Ez a rész a villamoshálózat egyik leghangulatosabb része Pozsonyban. Panaszkodtam, hogy szinte csak hagyományos kocsi T3-as volt forgalomban. Nem teljesen állja meg a helyét panaszom, hiszen ez a páros például csak első ránézésre régi. A járműszekrény a ČKD Pragoimex VarCB3 nevű gyártmánya, megújúlt elektronikával, belsőtérrel készítették 2007-ben.

7775 ismét, a sétálóutcában.

A főpályaudvar és környéke kifejezetten érdekes hely, főleg azért mert nem sokáig látható már a mostani formájában. A jellegzetes félig süllyesztett villamos hurok, meghatározó és kedvelt hely a villamosfotósok körében, azonban a közeljövőben az állomás tér teljes átalakítása miatt teljesen más képet fog mutatni.

Egy panoráma próbálkozás melyen (kattintás után) megcsodálható a tér jelenlegi, igencsak lepukkant kinézete. A tér közepe parkolóként funkciónál, ezt a részt kerülik meg az itt végállomásozó busz/trolibusz járatok. Jobbra található a villamos végállomás.





Egy kép talán a '70-es évek végéről amikor még látható az állomás régi, igaz már jelentősen leegyszerűsödött homlokzata. Érdekessége, hogy az előtérben a már látott, jelenleg 7113-as pályaszámon futó K2-es pózol. Ezt követi a látvány videó. Az régi-új díszes homlokzatú állomással a szomszédba épült bevásárlóközpont/irodaépületekkel körülvéve. A villamos és a gumikerekűek így eltűnnek a látómezőből. A villamos teljes föld alá kerülését még el is tudom képzelni, elhelyezése azonban homályba veszik számomra, csakúgy mint a buszok/trolik.

Ez a '80-as évek eleje tájt épült toldat ahogy van el fog tűnni a pályaudvar épületéről. A második képen látszik az eredeti homlokzat közepén lévő szárnyaskerék szárnya vége. Az itteni kiszolgáló funkciók elhelyezését is gondolom a föld alatt fogják megoldani, a látványterven látszik is az üveg tető az új téren. Az átadás 2013-ban várható, addig azért még megyek én is :)

Zerge-hegyi libegő, Pozsony

A pozsonyi tömegközlekedési térképen régóta szúrta a szemem a város feletti tévétorony és az oda vezető lanovka (libegő). Ennek okán aktuális látogatásom első célja lett a lanovka. A város felől trolival vagy busszal megközelíthető Patrónka megállótól indul 15 percenként a 43-as busz, még 'újszagú' cseh Tedom C12G busszal. A busz rögvest Vaskutacska (Železná studnička) felé veszi az irányt. A Vödric patak tavai, vendéglátóhelyei, túraútvonalai Lillafüred és a hajdani Zugliget kettősének hangulatát ontják, itt halad a busz a lanovka alsó állomása felé.

A lanovka megállójánál egy nagy tisztás fogadja az utazót. Ha pont nem indulna a felvonó itt élvezheti az ember a csendet, nyugalmat és zöldet :)

A táj szép, mintha nem is csak pár perc buszútra lennénk a nem túl vonzó külvárosi(bb) Pozsonytól, de sajnos az alsó állomás és környéke kissé lesújtó képet mutat. Majdnem el is ment a kedvem a libegéstől, de szerencsére tudtam, hogy maga a kötélpálya 5 éve lett teljesen felújítva.

A menetidő 12 perc körüli, a jegyet csak egy irányba vettem, így fizettem 3 eurót. A zugligeti lebegővel ellentétben nem a városi panoráma, hanem a természet képe fogadja az utazót. Itt a Kis-Kárpátok vonulataiban terül el a Bratislavský lesný park (Pozsonyi Parkerdő) zöldje.
 A kezdeti meredekebb szakasz egy idő után megtörik, egy kis szakaszon még ereszkedik is a kötélpálya, hogy végül egy újabb kaptató után megérkezzünk a felső állomáshoz. Sajnos a korai időpont (nyitáskor, 10 órakor már útnak indultam) fényei nem segítették a jó fényképek készítését, ajánlatosabb pár órával később érkezni talán. Megnyugvásomra, illetve további morgolódásomra sajnos egész nap ellenem voltak a felhők.  
 Visszatekintés a tájra. Útközben már látszik a Kamzík tévétorony. Igaz ez nem nagy szó, hisz érkezésemkor már a vonatból is figyeltem a város felett terpeszkedő 200 méteres tornyot, ami a Kamzík (Zerge) hegyen, 433 méteres magasságban épült.

A képen egyáltalán nem érezni a 200 méteres építmény méreteit, a valóságban kicsit beleszédültem a felfelé fotózásba. A torony a lanovka felső állomásától rövidke sétával elérhető. A benne, kb. 70 méteres magasságban működő étterem és kilátó a wikipédia szerint jelenleg nem üzemel.