Tavaly áprilisi berlini utazásunkról már több bejegyzésem is született. Mégis talán az a vonal maradt ki, amit legjobban kedveltem. Jó egy évvel később most pótlom hiányosságom.. A napot Köpenick és Rüdersdorf felé kezdtük, majd némi S-Bahnozás után érkeztünk Rahnsdorfba ahol a megállótól pár méterre található a Woltersdorfba tartó villamosvonal, németül a Woltersdorfer Straßenbahn kezdete, mely a berlini rendszerbe illesztve a 87-es viszonylatszámon közlekedik.
Az 5,6 kilométer hosszú villamosvonal igazán üdítő kikapcsolódás a Berlint járó turista számára. Az építészetében és hangulatában, történelmében szinte feldolgozhatatlanul sokszínű, nagy léptekkel fejlődő és modern város központjától nem is túl messze egy bájos, kéttengelyes nosztalgiavillamosokkal kiszolgált villamosvonal fogadja és repíti az utazót a nyugalomba, egy kifejezetten üdítő természeti adottságokkal rendelkező kisvárosba, Woltersdorfba. Az éppen csak zöldellni kezdett fák közt érkező 27-es Gotha motorkocsi képe szerintem rögvest alátámasztja mindazt amit írtam. Egyedül a háttérben megbúvó BVG-s Mercedes Citaro jelenléte árulja el, hogy még Berlinben járunk.
Woltersdorf, Schleuse végállomás. A Flakensee és a Kalksee tavak itt találkoznak egymással, köztük található a Woltersdorfer Schleuse, a két tó közti zsilip, amit itt a hajók érkezésekor felnyíló útpálya és a gyalogos híd tesz még érdekesebbé. Sajnos ottlétünkkor egyetlen vízi jármű se érkezett. Érdemes kicsit élvezni a táj szépségét is. Ötlet szinten motoszkál bennem még most is az a gondolat, hogy Rüdersdorfból (az SRS vonaltól) lehet, hogy gyalogosan kellett volna leereszkedni a Kalksee mentén idáig. Talán majd legközelebb..
A képen szereplő 30-as pályaszámot viselő kocsi a vonal többi villamosához hasonlóan az '57 és '61 közt gyártott Gotha T57-es típus tagja. A Csehszlovák Tátrák térhódítása előtt a különféle Gothawagenek (és hasonló társaik) voltak az NDK villamoshálózatainak meghatározó járművei. Jellegében található némi hasonlóság a Ganz UV villamosaival, de a két kortárs közül a Ganzok forgóvázas kialakítása már egy modernebb konstrukcióra vall. A Gothák Woltersdorfban azonban csak 1977-ben jelentek meg, mikor más városok már modernebb típusokra kezdtek váltani. Manapság Németországban már csak a nosztalgia flották részeként jelennek meg ezek a villamosok, itt (és a Kirnitzschtalbahn vonalán) azonban mai napig aktívan szolgálnak.
A '90-es évek közepétől kezdve több kocsit is modernizáltak kissé, ebből a leglátványosabb az új padló és a szövetülések megjelenése. A fából készült vezetőfülke ajtón is jelölik, hogy a Berlin Brandenburgi Közlekedési Szövetség berlini C zónájában érvényes tikettekkel használható a vonal. Többször leírtam már előző bejegyzéseimben, hogy nekünk ABC zónás hetijegyünk volt, amit az ilyesmi utazásokkal és a potsdami nappal bőven ki is használtunk, ezt ajánlom mindenkinek aki az ilyen programokból nem akar kimaradni.
Visszafelé a 'belvárosban' leszálltunk és elfogyasztottuk kissé megkésett ebédünket. Rendkívül hangulatos volt közben látni az egy vágányon jövő-menő villamosokat. Szintén a központban, a Városháza és a szovjet emlékmű szomszédságában található az üzem járműtelepe, mely homlokzatán büszkén hírdeti a vonal 1913-as nyitási dátumát. A csarnok ajtaján átsejlik a berlinből kölcsönkapott 2990-es nosztalgia kocsi, valamint a 2-es woltersdorfi is. A 19-es pályaszámú üzemi kocsi eredetileg berlini volt és '65-ben épült. Vagy mégse.. ő ugyanis egy 'Rekowagen'. Magyarországon is bevett dolog volt a régi kéttengelyes, favázas villamosok acélvázasítása, ami új kocsiszekrény építését jelentette. Az NDK-ban a Rekowagenek lettek ezen kor és eszme szülöttei, ezek a kocsik azonban kinézetre a Gothawagenekre hajaznak.. igaz a munkakocsi felépítésében funkciója miatt kissé eltér ezektől. A teherkocsi utáni kibelezett példány eredetét nem sikerült meglelnem, a sort viszont két Gotha pót zárja.
Ide szerintem felesleges lenne bármit is írnom, tavaszi hangulat, rendben lévő kockaköves út és egy jó karban lévő Gotha. A háttérben pár méterre található a Bauersee.
A fentebb már említett szovjet emlékmű/kocsiszín/városháza 'szentháromság' villamosmegállója és forgalmi kitérője a Thälmannplatz nevet viseli, utasvárója Budapesten is megállná a helyét.. Berlinben egyébként rengeteg a falfirka, mint nálunk is, de a rendezett kisvárosban szokatlanul hatott ez a látvány. A 32-es motorkocsi az E viszonylaton délelőtti/délutáni sűrítő járatként közlekedik az S-Bahntól a Berliner platzig, így azon a szakaszon csúcsban 10 perces követés van. Sajnos a délutánra megérkezett napsütés elkezdett ismét kezdett el-el bújni.
Potsdamhoz hasonlóan itt is találkoztunk az ART-EFX studió által legálisan és rendkívül igényesen 'összefújt' trafóházzal. Honlapjukon érdemes megnézi munkáikat, csak remélni tudom, hogy a vandálok megkímélik őket. A kis épület minden oldalára más-más villamosos életképet készítettek. Mivel a 2-es nosztalgia villamos pár képpel korábban csak kapun át sejlett, a róla készült képet illesztettem be ide. A trafó mögül érkezik a Goethestrasse, az első/utolsó woltersdorfi megálló, hamarosan visszatérünk Berlinbe. 
Hamarabb mint gondolnánk, hiszen az erdő már Berlinhez tartozik. A villamosok egyébként az 5,6 kilométer hosszú vonal majd' 2 kilométerét itt teljesítik. A két végállomás közti három forgalmi kitérő egyike is itt található. Mi pedig visszasétáltunk csendben az S-Bahnig és valamivel később már Hitler egykori bunkerének helyénél, egy panel lakótelepen ácsorogtunk.. a kettő közt pedig jártunk az Alexanderplatz szocialista nagyáruházainak tövében, majd a két Berlin egykori határán, egy mai multifunkcionális szórakoztató központ belső udvarán, Sony Centerben.. Szeretnék mihamarabb újra visszatérni :) Meg persze Szosz is, de úgy érzem őt a kaják kötötték le inkább :)
