2011. június 28., kedd

Südbahn múzeum Mürzzuschlag

Mürzzuschlag a Semmering vasút 'távolabbi' vége, a vasútállomás szomszédságában itt található a Südbahn múzeum. A múzeum az osztrák déli vasútvonal (Südbahn, Bécs-Graz-Trieszt), a vonal részét képző Semmering vasút és lényegében építője, üzemeltetője (1923-ig) a K. u. K. azaz császári és királyi Déli Vaspályatársaság, röviden Déli Vasút emlékhelye. Részint. Valamint a magyar nyelvű tájékoztatójuk szerint Ausztria legnagyobb vasúti közlekedési múzeuma. Következzék a gyűjtemény pár darabja.

A múzem területére belépve egy kisebb teremben a vasút kialakulásától indulunk, majd egy újabb kis helyiségben három, a vasútvonal építéséhez köthető egyén szobra fogadja a látogatót. Ő éppen Habsburg-Lotaringiai János főherceg (úgy is mint Erzherzog Johann Baptist Joseph Fabian Sebastian von Österreich). A stájer herceget a sok háborúskodás közben Széchenyihez hasonlóan Angliában megcsapta a mozdony füstje, a Semmeringi vasút pályavonalának kitűzése köthető a nevéhez.

A szobrok után rögtön be is lépünk a csarnokba ahol a kiállítás nagyja található. Képek, tárgyi emlékek, egy épülő viadukt makettje, egy személykocsi első, másod, harmad osztályának beltere és többek közt terepasztal is található itt. És Hans a 98 éves keskeny nyomtávú (760mm) gőzös.

A csarnok legnagyobb és legmegkapóbb kiállítási tárgya ez a kissé leharcolt gőzős. Eredetileg a Német Birodalmi Vasút (DRB) mozdonya volt 52 5422-es pályaszámon. Igazi háborús igáslónak készült, '43-45 között még német kézben dolgozott, majd szovjet hadizsákmányként folytatta pályafutását '66-ig. Ekkor lett Jugoszlávvá JŽ-ЈЖ 33-329 pályaszámon.

Útban a körfűtőház felé se marad érdekességek nélkül az ember. Az út a múzeum mögött nem éppen múzeumi, hiszen itt még most is a vasút kiszolgáló irodái működnek. Itt áll az ÖBB egykoron 16darabot számláló, 1950-53 között forgalomba állt 1040-es villanymozdonyának egyike (háttérben a kiállítás csarnokával) míg a szomszédos vágányon egy felsővezetékes munkakocsi után sorozva két kopott személykocsi állt. Az első pályaszáma B4ip 22 208-as. Ha az ember a talpa alá is néz találni itt vasaljas felépítményű vágányokat is ami kevéssé gyakori.

Meg is érkeztünk a körfűtőházhoz. Habár most is aktív vasúti élet van az állomáson a jelek szerint karbantartói szerepét elvesztette az állomás, hiszen a múzeum az ezen munkákra szakosított épületeket kapta meg. Költséghatékonyság a vasúton, múzeum a népnek :)

A múzeum karéja két részre osztható, az elsőt kicsit szokatlan módon a pályafenntartási gépek uralják. Ezen a részen a hátsó fal mentén hajtányok igen széles választéka sorakozik. Persze a pályafenntartó gépek között is akad olyan teherautó ami eredetileg nem vasúti munkákra volt szánva, hiszen látszik, hogy csak utólag kapott vaskerekeket.

A hajtányok egyik feltűnő színű darabja, bár kevésbé hat érdekesen mint az a teherkocsi amihez egy utcai motort szereltek, csak a gumikerekeit hagyta el :) Többféle technikai megoldás, változatos felépítményű

A következő csarnokban néhány nagyobb vas ácsorog, köztük egy majdnem 160 éves gőzőssel. Mivel azonban eddig csak képeken láttam Krokodilt így egy kicsit tátva is maradt a szám. Mivel egy több mint 90 évvel ezelőtt tervezett sorozatról van szó, nem meglepő a gőzmozdonyokra is jellemző csatlórudas, bonyolult tengelyelrendezés. Ez a darab a svájci vasutak Ce 6/8 típusú, 13257 pályaszú gépe, külön kis érdekessége, hogy a magyar vasút fennállásának 150. évfordulóján rendezett angyalföldi járműparádén is tiszteletét tette.

A Krokodil mögött álló 1042 005-7 vezetőállásán készült az első kép. A döntött kazánú, méteres nyomtávú fogaskerekű gőzös ritkább látványosság mint egy ÖBB villanymozdony. Az 1887 és 1928 között üzemelt salzburgi Gaisbergbahn 1-es kisgőzöse a 250 ezrelékes emelkedőn fergeteges 7 km/órás sebességgel repesztett a hegyre :)

Nagy vonalakban ennyi a mürzzsuchlagi Südbahn (Déli Vasút) múzeumról. Egy pillantás a fűtőházra kívülről. Mürzzuschlag után ugorjunk át a szomszédos Semmeringre. A múzeumhoz ugyan nem kapcsolódik, de a Déli Vasút egy újabb épületével ismerkedhetünk meg..

Miután a vasút megépült a környék fejlődése is nagyobb lendületet vett, hiszen már könnyebben megközelíthetővé vált a bécsiek számára. A Déli Vasút kihasználva az új helyzetet szálloda építésbe kezdett. Habár az 1880-as évek elején a Südbahnhotel volt Semmering első nagy szállodája jelenleg elhagyatottan, kihasználatlanul, kissé omladozva uralja a tájat. Az ezer méteres tengerszint feletti magasságon álló, gyönyörű panorámát nyújtó hotel megépülte után néhány évvel több riválist is kapott, a Panhans régi fényében tündökölve csupán másfél kilométerre található tőle.

A második világháború után indult meg a hanyatlása, az emberek nem a fővároshoz közeli helyeket keresték. Lassan mindenkinek lett autója, így a távolabbi vidékek, akár Olaszország lett a kikapcsolódni vágyók fő úticélja. A Südbahn hotel pedig szép lassan hanyatlásnak indult, eredeti értékeit, berendezéseit a változó tulajdonosoknak, átépítéseknek "hála" elvesztette. Öt éve liechtensteini befektetők kezében van, de látszólag az új, egyébként nagyon jól mutató zöld, mázas csereken kívül sok újítás nem látszik az épületen.

0 megjegyzés: