Fejér vegyes (Közeg hazai pályán)

 

Most jöjjön néhány április végi kép, kezdve itthon Velencén, ahol immáron másfél éve lakom. A Zöldliget Általános Iskola parkolójában pihent ez a C56-os Ikarus.. amely típus iránt valami teljességgel megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek. Valószínüleg műszaki pihenőjét töltötte itt, nem sokkal később Kápolnásnyéken láttam, vagy Sukoró, vagy Pázmánd volt úticélja.

 

Átvezetésként egy Classic homlokfalas, ám a valóságban klasszik Ikarus 256-os a fehérvári Király soron ácsorogva. Ha minden igaz a móri Winkler Trans tulajdona és 2013 nyaráig még éppen ugyanolyan dupla lámpás volt mint alatta az Albás DUD.. azonban egy baleset miatti helyreállítás során új homlokfalat kapott. Amit viszonylag gyorsan sikerült újra leamortizálni kissé.. A második kép Pákozdon készült, életem első bringás Velencei-tó kerülő túráján (2014.04.23.). Igazi velünk élő történelem már minden ilyen busz, de pontosan a kép készítésének napján jelentette be Völner Pál a fejlesztési minisztérium államtitkára, hogy a következő években 400-500 új busz beszerzése várható. Így az elmúlt évek teljes állóvize után megindulhat a volán flották megújulása, ami pont az ilyen buszok eltűnését jelentheti. Bár az is igaz, hogy ebbe a darabszámba már a Kravtex gyárudvar kisöprése miatti cirka 150 buszt már beleszámolták..

A buszos téma zárásaként egy Ikarus 395-ös, a Balaton Volán színeiben, mert ilyen összeállítást még biztos, hogy nem fotóztam. A Budai úton tart a város határa felé.

 

A Classic homlokfalas klasszik Ikarustól pár méterre a Király soron, a Fejérvíz Zrt. központjának épülete előtt ácsorog ez a blog témáiból teljesen kilógó tűzcsap, azaz szinte teljesen.. hiszen ha valóban a Mávag gépgyár gyártmánya, mint aminek tűnik, akkor azért legalább valami közlekedési kötődése is van :) Amúgy pedig egy szép, míves darab, ezért szúrt szemet rögtön.

 

Természetesen nem hagyhatom ki a fehérvári vasútállomást, ami az egyik kedvencem az országban. Az elmúlt egy-két évben mindig a pár hónap múlva most már tényleg elkezdik felújítani státuszban leledzik, azonban nyáron, vagy ősszel most már állítólag tényleg. Tuti. A megváltozó vágánygeometria, az új SK 55 magasperonok és a szabvány perontetők (ami mint olyan nem létező dolog, mert még a 30a felújítása során se egységes típussal épültek át az állomások, megállók) a mai korba fogják emelni a színvonalat, de a hangulatot jelentősen rontani fogják. Sajnos úgy hallani, hogy az egyedi, 1951-ben épült, az ötös, hatos vágányok fölé épült váltóállító torony is a változó vágányzat áldozata lesz..

Zárásként egy remot román Dácsia, néhány Bz póttal, a nyolcason. Mellékvonalakon néha előfordulnak hasonló menetek rendkívüli esetekben, itt valószínűleg csak állomási rendezés közben sikerült elcsípnem ezt a szerelvényt.

30a, Futár, Troli80, V1, VB Credo, Kelenföld

 Idén nem nagyon volt bejegyzésem, év végére most következzék hát egy nagyobb lélegzetvételű. Csapongó témákkal, egyhangú, borús és szürke képekkel :) Vigyázat, sok lesz a betű! 

Kezdetnek Tárnok állomáson a december 15. óta közlekedő Székesfehérvárról Kelenföldön át Kőbánya-Kispestre tartó, G43-as viszonylatszámot kapott újdonság. Egyesek rögtön S-Bahnnak titulálják ezt a Ferencvároson át közlekedő vonatot, pedig attól azért még messza vagyunk, de kezdetnek talán jó lesz. A 30a vasútvonal felújítása véget ért, a menetrendváltás pedig új viszonylatokat és viszonylatszámokat hozott. Nekem Velenceiként ez annyit jelent, hogy az eddigi óránként egy vonat helyett két lehetőségem is van Pestre menni. Egy közvetlen a Délibe, egy Kökire.. de a Kökis vonathoz van csatlakozás Martonvásáron, így mindössze két perccel hosszabb menetidővel, de azzal is el lehet jutni a Délibe. A G43-as a 'felső pályán' közeledik, azaz Tárnok-(Érdi elágazás-)Érd-felső-Campona útirányon. A Z30 viszonylat vonatai Érd-Alsón át közlekednek, Kelenföldig megállás nélkül. (Z: zónázó, G: gyorsított)

 

Ugyan Tárnokon is át lehet szállni a G43-ról a Z30-ra, de akkor némi séta és aluljárózás vár az emberre, Martonon csak a peron másik oldalára kell átsétálni általában. A G43-as képem még a menetrend váltás első napján készült, a beígért szóló Flirt motorvonattal.. azonban én eddig csak V43(431)-By-By-By vagy V43-By-Bdbh-Bdbh szerelvény összeállításssal utaztam. Wifis Flirt vs. műbőr romantika. Pest felől is biztosított egyébként az átszállásos megoldás, így a Déliből is egy közvetlen és egy tárnoki átszállásos lehetőség van Fehérvár felé. A martoni/tárnoki átszállásokra menetrend szerint 3-4 perc áll rendelkezésre, de az eddigi tapasztalatok alapján csúszás esetén bevárják egymást a vonatok. Márpedig az 5-10 perc késések még mindig általánosnak számítanak, így ha nagy a csúszás, előfordul, hogy egy gyorsvonat elengedése miatti nagytétényi félreállítás lesz a történet vége, ami csak növeli a késést. 20 perc simán összejöhet.. Ennek ellenére összességében javult a szolgáltatás minősége, ami jó.

A Futár, az új Forgalomirányítási és UtasTÁjékoztatási Rendszer is kezd éledezni szépen lassan. Igaz, már több éves a késés.. már 2011 szeptemberében lehetett látni kísérleti Futár panelt a 306-os pályaszámú Ikarus 435T troliban, ám a projekt már akkor is késében volt. Mára a buszok és trolibuszok megkapták a szükséges fedélzeti berendezéseket, a villamos ágazat azonban igencsak el van még maradva. Legjobban Szépilona kocsiszín modernizált Tátrái, a T5C5K típus futárosításával haladnak, de még messze a vége, hogy az utolsó Ganz csuklós is megkapja. A városban elhelyezett Futár karók  (akasztófák) egy része azonban már valós forgalmi adatokat mutat, de csak néhány busz és trolivonal mentén. Egészen pontosan 30 helyen a tervezett 268-ból.

 Idén nyolcvan éve, hogy megindult a budapesti trolibusz közlekedés Óbudán. Idén troli nyílt napon ugyan voltam, de nem volt még olyan régen a 75. évfordulóra rendezett Zách utcai rendezvény se.. Az évforduló tiszteletére a Közlekedési Múzeumban nyílt időszakos kiállítás mely születésnapomig, február 16-ig várja az érdeklődőket, valamint a BKV nosztalgia trolijai állnak az épület főbejáratánál. Sorban előről: Ziu 9, Ikarus 260T, Ikarus 60T + ÁMG pórkocsi és Ziu5.

 A Szegeden megújult Ikarus 60T és a tavalyi, a Zách utcai garázs ötvenedik születésnapját ünneplő troli nyílt napon debütált ÁMG pótkocsi szemből majdnem tökéletes illúziót nyújtó szerelvényt alkot.,Bár a színek sajnos nem passzolnak egymáshoz. Se a piros, se a fehér részek.. és igazából egy kicsit messzebb állnak egymástól. Ha minden igaz az Ikarus hatvanas már nem tér vissza Szegedre hanem a fővárosban marad, azonban két dolog árnyalja egyelőre a képet. A pár éve megújult vázszerekezete nem alkalmas a pótkocsi vontatására, illetve a nagyobb probléma, hogy jelenleg még hajtása sincs. Talán kap majd Ziu 9 belsőt és akkor legalább mozoghat is, nem tökéletes megoldás, de mégiscsak mozgásban látni lenne az igazi.

 

 A Ziu 9-es mintha kicsit elkülönült volna többi társától, igaz a típus nem is olyan rég még mindennapos látvány volt ezen a környéken. A tavalyi nyílt napon (igen, rejtve újra linkeltem) a 927-es Ziu iszonyatosan korrodált, oldallemezektől megszabadított vázát láthatta a nagyközönség. Azóta a 929-es is megújult. Egészen furcsa rendesen kilakatolt Ziut látni. A beltér egyébként az utolsó forgalmi állapotnak megfelelő, különösebben nem nyúltak hozzá.

A korrózió nélküli Ziu után egy kép erejéig a 004-es Nohab, illetve ami megmaradt belőle.. az orra. Szegény kezd elfáradni, rendesen.

 

Utamat az 1-es villamos december 15-én átadott Lehel utca (bár szokás útnak mondani, pedig utca) Árpád híd szakasza felé folytattam. Az Erzsébet királyné útja megálló egészen pontosan úgy fest mint az össze többi a Hungárián. A leszaggatott vadplakátok miatt rozsdásodó oszlopok, firka és rohadás mindenhol. Az évek során kozmetikázásként felkerült festékrétegek csak pillanatnyi javulást jelentettek. A mindenféle süppedésekkel teli nagypaneles villamospálya pedig az utolsó utániakat rúgja, a villamosok forgóvázaiba.. az utasok idegrendszerébe. Egy hármas T5C5 szerelvény három kocsija ritka, hogy pontosan ugyanúgy álljon, valaki mindig kidől a sorból. 

 

Ugyanaz, két nézetből. Jó érzés sima pályán utazni, bár ez nem újdonság, errefelé mégis. A megállók, és úgy általában minden kapcsolódó építmény meglehetősen félkész még. A lényeg a villamospálya határidőre történő átadása volt, a többi meg ráér. Az új esőbeállók jelenleg maximum tényleg az esőtől óvhatnak, de csak szélcsendben, remélem ez változni fog. A peron széles, de meg kell jegyezni, hogy a régi megállókiosztás a jövőben is marad, azaz a Teve utca felőli oldal a Bécsi út felé tartó tuják megállója, a Volán pályaudvar melletti megálló a Közvágóhíd (jövőben Fehérvári út) irány megállója. Utóbbi jelenleg még nem készült el, ezért a József Attila Színház szomszédságából indulnak a villamosok útjukra.

 

 

Az elkészült szakasz végig ugyanilyen, néhány a vágányok közti földszigettel, ahová gondolom némi természetet fognak becsempészni. Ezen a szakaszon füvesített pálya, de a forgalmas útszakaszon, a Honvédkórház szomszédságában talán fontosabb is, hogy a mentők is tudjanak közlekedni a pályán. Az Árpád hídnál visszafogó váltó készült, amit azonban időhiányomnak hála nem örökítettem meg, csak a lezárt feljárót az aluljáróban. Témazárónak pedig egy kép az emelt peron és a Tatra viszonyairól. Ugyan az alacsonypadlós villamosok érkezése még várat magára, legalább az első lépés kisebb.. a villamosra fel.

Időm pedig például ezért nem volt, mert a híd felhajtóján készülő villamospálya megörökítése helyett inkább a Volán pályaudvar érdekelt. Kezdetnek két kedvencem: Volánbuszos Volvo Esztergom felé, és a bármi ami Vértes Volán kategóriában induló GZK-855, Ikarus EAG E95. Aki nem mellesleg vonatpótlót játszik a részlegesen már átadott esztergomi vasútvonalon.

Ez pedig jó lesz átkötésnek azért amiért igazából a buszok közé vetettem magam. Visszatérő rémálmom amikor Tatán az 1-es buszon, amivel iskolába jártam megjelent az első Credo 9,5 busz.. igen, Vértes Volán. A jobb oldali két Vérteses Credo még azt a korszakot idézi bennem, kinézetre egészen biztos, pedig ők már az EC12 széria tagjai. Node a bal oldali Credo Econell 12.. még a végén valami Győrből ami kezd busz formájú lenni. Egy közös Volán tender keretében 49 Credo busz kerülhet az ország különböző társaságaihoz, ebből 16 (MMT-618–637) pedig a Volánbuszhoz főképp a 10-es út térségébe, az Econell típusból. Kinézetre a két és fél éve a BKV-nál is járt Citadell típust idézik, azonban egy jól optikai tuningolt, a Kravtex hagyományait követő kiskerekes típusról van szó.

A közelmúltban Pécs városában indult meg a Credo buszok újbóli 'felfedezése', értem ezt úgy, hogy az elmúlt évek beszerzési stopja után a Tüke busz rendelt újra nagyobb tételben Credot, azota viszont folyamatosan csordogálnak ki a gyárudvarról a különféle kivitelő buszok. A gyárudvart pedig úgy kell érteni, hogy a Kravtex az elmúlt időben azért, hogy ne kelljen teljesen bezárni az egész kócerájt, a saját szakállára, a saját udvarára termelt. Ezek a buszok kezdtek most elfogyni pár rendkívül rövid szállítási határidővel kiírt tender keretében. Hogy miért aggódnék ha Kravtex lennék? Mert export nincs, jelenleg nem annyira barát az ország vezetés, ráadásul Győrben a Rába égisze alatt megjelent a "Nemzetibusz", azaz a Credokkal ellentétben jelenleg nulla magyar hozzáadott értéken tartalmazó Volvo együttműködés. Ami viszont a vezetés barátja. Most ugyan ki lehet söpörni az udvart, de hiába fejlődött a termékpaletta egészen bíztató irányba, még mindig hallani minőségi problémákat és a jövő tenderei valószínűleg nem rájuk íródnak. Egyébként nem csúnya buszok.

 

A napomat Kelenföldön fejeztem, vonatra várva. Itt az M4 felszínrendezési munkái a város más pontjaihoz hasonlóan véget értek. A felső kép kicsit korábban készült, egy kicsit káoszosabb állapotban, a lenti december 19-én, a bejegyzés többi képéhez hasonlóan. Egy újabb Volán pályaudvar, az Etele téri és az új hideg fehér ledfényben úszó díszburkolat világ.

A vasúttól a buszok felé érzetre pár méterrel többnek tűnik a táv. Egyébként ha a fák megerősödnek kicsit nem lesz csúnya, csak olyan modernül semmilyen. Remélem azért a magasabb Iso és a kerítésen támasztott fényképező ellenére is élvezhetőek valamennyire a képek. 

Idénre búcsúzom, két bejegyzésemmel (és egy el nem készülttel) ez volt majdnem hét évem leggyengébb éve. Jövőre szeretnék eljutni a három vidéki városba, a debütáló miskolci Skodákat megnézni, a debreceni új kettes villamos, új CAF villamosaival utazni, a szegeden most átadott 10-es trolival utazni, az új Ikarus-Skoda trolikkal. Az elmúlt évek közlekedési fejlesztései az EU-s finanszírozási ciklus végéhez érve szép lassan beérnek... Kellemes ünnepeket, BUÉK!

Nohabbal mentem Púpost fotózni

2013 nyarán a MÁV Nohab mozdonyainak 50. évfordulójának tiszteletére a nyári menetrendben szombaton és vasárnap egy-egy vonatpár továbbítását bízták a nagy népszerűségnek örvendő, azonban 2000-ben forgalomból kivont sorozat egy tagjára, egészen pontosan az egykoron M61 017 'névre' hallgató mozdonyra. A történelmi hűség kedvéért.. Szombaton: 1974 sz. Tekergő gyorsvonat (Déli pu. 11:30, Tapolca 15:04), 971 sz. Tekergő (Tapolca 16:56, Déli pu. 20.29) Vasárnap: 972. sz Tekergő (Déli pu. 7:30, Tapolca 11:04), 1975 sz. Tekergő (Tapolca 12:56, Déli pu. 16:29).

A Nohabok forgalomból kivonása sok vihart keltett vasútbarát körökben. A 20 mozdony közül hat a mai napig üzemképes javarészt a MÁV Nosztalgia tulajdonában vannak. A 19-es és a 6-os az átépülő vasútvonalak anyagolási munkálatainak fix résztvevői. A 17-es a pályafenntartáshoz került, amikor is alaposan megújult. Villamos fűtőgenerátort kapott (ezt jelzi oldalán a kék csík), illetve módosított fogaskerék áttételezésének köszönhetően alkalmassá vált a 120 km/h sebességgel való közlekedésre. Az emelet sebességét eddig egy felépítmény mérőkocsival fitogtatta, most részint ezen képességének köszönhette, hogy a jelenleg 120  km/h sebességű pályán Budapesttől továbbíthatta vonatát a 30a vasútvonalon. Hétköznapokon Fehérvárig V43, utána remot M41-es továbbította a Nohab forda vonatait.

 A 17-es ténylegesen nem a nyári menetrend életbelépésétől (június 15.) kezdte meg munkáját, csak július 7. és augusztus 25. közt dolgozott. Sőt, még egy 'retró' étkezőkocsit is továbbított, ami manapság, amikor egy éve már az IC vonatokkal se közlekedik étkezőkocsi, igen nagy szó. 65 éves az Utasellátó. Igazi nosztalgia gyorsvonati szerelvény állt össze tehát. Aprócska szépséghiba csupán, hogy a Bko és By kocsik amúgy még 2013-ban is a hétköznapok megszokott szerelvényeit képzik.

 

Az étkezőkocsi belülről és távolodóban. Pár szó az eddigi képekről: Az első Kápolnásnyéken készült, az első üzemnapról, a többi pedig Velencén, illetve Velence és Velencefürdő közt félúton. Sajnos a Balatonig nem sikerült eljutnom vele, javarészt házfelújítási munkálataim miatt, de az utolsó nyári menetrendi napon, azaz augusztus 25-én, a poszt készültének napján Székesfehérvárig elmentem vele, csak mert egy kicsit szerettem volna már a 'fedélzeten' is hallani a Nohab motorjának jellegzetes hangját. 

 

 Augusztus 18-án a MÁV Nosztalgia Kft. szervezésében különvonat közlekedett Alsóörsig, a Nagyon Balaton programsorozat keretében megrendezett LGT Felsziváltra. Ez volt a Zenevonat, az M61 001-es által vontatva. A vörös csillagos, amúgy a Vasúttörténeti Parkban lakozó Nohab orráról ügyesen eltüntették az önkényuralmi jelképet, valamint aznap két Nohabos ablakos vonat is közlekedett. Vonatra várakozóknak nagyon hasznos kis program a Vonatdroid, azonban a Nohabok valós idejű követése nem lehetséges, így eshetett meg az, hogy egy perccel miután megnéztem, hogy Tárnoknál jár a legutóbbi adatok szerint, megjelent Velencén. A harmadik kép hosszas gondolkodás eredménye, azonban mire megérkezett a szokásos legalább 10 perc körüli késésével már kicsit elfáradtam a kinézett akácfa ágain egyensúlyozva. Az alap gondolatom sikerült, látszik a Velencei-tó, a templom, és a hegyek.. csak az a fránya kerékpárral behajtani tilos tábla..

 

Mint említettem az utolsó napon elmentem Fehérvárig. Az állomás várhatóan hamarosan átépül, így a girbe-gurba sínek a közeljövőben eltűnnek. A hatvani állomás mellett a fehérvári a másik nagy kedvencem, valahogy bírom a szocreált, vasútállomás formában. A mozdonyt fotózni azonban igencsak nehéz volt érkezés után, és nem csak az ellenfény miatt :) ..persze egy ilyen, a vasútfanok egy részének rendkívül örömteli esemény utolsó napján teljesen helyénvaló a csoportkép készülte.

Az utolsó menesztés a Balaton északi partja felé. Rendkívül sok ember ember egykori balatoni emlékét elevenítette fel a címeres Turcsiorrú újbóli megjelenése. Vasútbarátok itthonról és külföldről érkeztek minden hétvégére egy kis vonatozásra, a Nohab azonban a nem fanatikusok számára is egy olyan mozdony amire felkapja szinte mindenki a fejét. Jövőre ugyan nem lesz kerek évforduló, és gondolom anyagilag se a leginkább kedvező dízel géppel menni 67 kilométert felsővezeték alatt, de talán a racionális gondolkodáson felül emelkedhet egy kicsit a pozitív hírverés megfoghatatlan értéke. 

Majd pár perccel azután, hogy a Tekergő az M61-essel az élén elindult Tapolcára megérkezett az idei év másik 'szenzációja', a Ganz M40-es, Púpos sorozatának egyik utolsó üzemképes tagja (talán 3-5 lehet). Az egyetlen amelyik ablakos, azaz személyszállító vonattal közlekedetett menetrend szerint idén. Győr-Komárom-Székesfehérvár-Siófok útvonalon közlekedett minden nap, az 1-5-30-as vasútvonalakon, Győr és Fehérvár közt Púpossal az élen. A 1988/1987 sz. gyorsvonatpár páros vonata reggel 6:58-kor indult Győrből és 8:53-kor érkezett Fehérvárra, itt gépcsere után, villanymozdonnyal közlekedett tovább. Vissza 19:23-kor indul Siófokról, 20:30-kor Fehérvárról és 22:26-ra ért Győrbe. Mikor ezen soroknál tartottam 55 perc volt még hátra az utolsó siófoki indulásig..

Az előző kép óta kicsit közelebb ért.. ez a jobb minőségű kép, mert az előzőt baromira megvágtam az itt is látható oszlop miatt :) A kettes helyett a hetedik vágányra érkezett, vonatáról való leakadására nem sikerült már előre érnem a peronon. A mozdony ilyenkor egy visszafogás után a körfűtőház fordítókorongján keresztül a távolabb lévő üzemanyag kút felé vette az irányt, majd visszatérve a fűtőház valamely vágányán töltötte a napot. Szembefényes, sötét és távoli képemen saját füstfelhőjében oson a fordítókorong felé, az alábbi egy perces hangulat videón pedig egy kis cikkelynyi fordítózás után megindul üzemanyagért:

Az egyébként szintén idén 50 éves sorozat tagjának hangja szintén igen jellegzetes, a Jendrassik motor hangja is igazi klasszikus. Haza Velencére 50 éves V43-as helyett egy Flirt motorvonat páros vitt. Az új motorvonat egy egészen más világ képviselője, de a magyar vasút klasszikusai azért még mindig köztünk vannak. 

Velencei helyzetkép

Régen tudósítottam már a 30a vasútvonal felújításáról, most azonban újabb bejegyzéssel gyarapítom az Agárdony cimke bejegyzéseit. Most viszont rendhagyó módon a velencei állomásról hoztam pár képet. Mivel a Gárdonyi és Agárdi állomásokon mostanság már nem történik semmi igazán látványos munkafolyamat.. A pályafelújítás egyébként Tárnok és Agárd (tovább soha nem jutok) között a végéhez ér és jól halad a kápolnásnyéki állomás átalakítása is.

Persze közel se olyan szép, jó és egyszerű minden. Gyakorlatilag még minden állomáson folynak kisebb-nagyobb munkálatok azonban a rongálás és a pusztulás már felütötte a fejét. Megjelentek már a graffitik a zajvédőfalakon, a megrongált kukák, az újonnan épült épületek fala jó ütemben koszolódik és mint a képen is látszik az ablakok üvegei se bírták sokáig. Velence állomása háromnál tart és még csak nem is az OSB lappal pótoltat fényképeztem.A peronok nagy hársfái még évekig hiányozni fognak, miközben a friss parkosítás egyik fix eleme a parlagfű... Pedig hol van még a vége.

A negatív hangulatot az állomással szomszédos iskola melletti buszfordulóban álló Classik Ikarussal próbálom oldani. Minden alkalommal ki kell hangsúlyoznom legalább egy-két felesleges mondatban, hogy még mindig nagyon tetszenek nekem ezek az új homlokfalas, látszólag régi mégis egészen új, az ezredforuló táján készült buszok. Ez a példány a kép készültekor egyébként a Velence-Sukoró-Velence távot járta. Délután fél négy körül ez egyenlő a tavi iskolabusz szerepkörrel.

Visszatérve.. Velencén a régi aluljáró még mindig üzemel, vele párhuzamosan (a képen mögötte, Pest felé) folyik a hetes út alatti közúti aluljáró építése. A gyalogos aluljáró kellemesen lepukkant, szétfirkált, azonban mégis hiányzik a pesties buké és az a rossz érzés az ember gyomrában. Jól látszik már a zajvédőfal képezte folyosó a pálya mentén, ami több helyen is elveszi a nézelődés izgalmát a vonaton utazótól. Nem vonom kétségbe fontosságát, pár decibel is sokat jelenthet, de nem mutat jól, az fix. Nyéken a vasút menti lakók aláírást is gyűjtöttek ellene mondván őket már nem zavarja a vonat..

A közúti aluljáró építése látványosan halad, a tó felőli oldalon már elkészült a szerkezete, bár a tovább vezető út pár tíz méteren még hiányzik. Velence kapujában a fogadó körforgalmat már átadták a forgalomnak. A vasút és a hetes hídja már elkészült, a falu felőli oldalon azonban még folyik a föld kitermelése a résfalak közül. A méretes daru közben folyamatosan reptetett különféle elemeket..

Az első képen jól látszik a majdnem elkészült beton szerkezet. A nagyvárosokban hangzatosan puffogtatott B+R (Bike and ride) 'vidéken' teljesen kézenfekfő megoldás. Hiszen ha valaki egy kicsit távolabb lakik a vasúttól, gyalogolni már nem akar akkora távon.. csak legurul az állomásig bringán, nem kell ezt túlbonyolítani. A megvalósítás módja a félkész helyzetben közel se túl hívogató és biztonságos.

Az üzletsor előtt hosszan húzódik az aluljáró rámpája, kettészelve ott a teret. Ezen az oldalon még több munka van. A második képen jól látszik a már emlegetett hetes híd, és a résfal felső pereme a köztes kitámasztással. A daru is dolgozik. Tehát megállnak az előző bekezdések állításai :)

Zárásként az egyetlen napos kép, három nappal későbbről. Ez Agárdon, a Balatoni úton (7-es út) készült, szereplője pedig a '80-as évek közepének formavilágával egy Ikarus 365-ös. Régebben az Alba Volán állományához is tartozott, most a Viszló Trans színeiben alvállalkozik az Alba Volánnak, a kép készültekor éppen az Érd-Székesfehérvár viszonylaton. AAI-560-as rendszáma jól mutat 2011-ben, mikor a legfrissebb rendszámok már az LZZ-nél tartanak.