Mint egy hónapja beharangoztam megkezdődött a vágányzár a Kolozsvári utcában a 37-es vonalon. Ma már meg is indult a forgalom, a felújítás alatt egyéb teendőim és lustaságom miatt 'csak' háromszor néztem ki a terepre, megnézni miként állnak a munkálatok, pár képet meg is mutatok. Kezdve rögtön villamosról a pótlóbuszra átszállással, ami senkinek nem okozhatott nehézséget, hiszen ugyanazon szűk kis peron mellé érkezett a csatlakozás. A 37V busz azonban csak a reggeli/délutáni csúcsban közlekedett, egyébként a 162/162A/262-es buszok tértek be az Őrházhoz.
A pálya az előző felújítás utolsó méterénél hirtelen megszakad. A sínek és az aljak elszállításáról lemaradtam, így csak a zúzottkő kotrását fotózhattam. A munkafolyamatok az egész felújítás során jellemzően az Őrház felől kezdődtek és haladtak az Élessarok irányába.
Az első körben kissé elnagyoltan eltakarított pálya mellett már ott várták beépítésüket az új betonaljak, miközben több helyen is dolgozott még a kotró markoló - billencses kocsi páros.
A láctalpas Volvo lépésben haladt Kőbánya-felsőig ahol még síneket lehetett találni az útátjáróban, ekkor egyedüli helyként az utcában. A markoló rámpát csinált, majd folytatták a munkát. Itt is jól látszik, hogy a Sörgyár irányában még rosszabbul állnak a munkával.
A szomszédos viszonylag új építésű lakópart kerítésén, az utcában egyedüliként ez a hirdetmény tájékoztatta a lakókat a jelentős zajjal és még több porral járó munkálatok közben esedékes forgalmi rendről.
A már említett egykori 62-es busz, az Őrháznál. Manapság már az Ikarus 412-es megszokott típusnak számít a vonalon. Ekkor már nagy változás történt, megkezdték az új zúzottkő terítését.
Az ilyen építkezéseknél mindig előkerül legalább egy, de inkább több Kama3 is. Itt éppen a felsővezetékig nyújtózkodik. Természetesen a vasúti pálya örök nagy talánya a vízelvezetés, amiről itt se lehetett megfeledkezni.
A Beszkártos doboz azonban talán a bontás első napján eltűnt. A közelebbi vágányt már beszabályozták, a távolabbi még meglehetősen hullámvasútra hasonlít. Az útátjáró az eddigi kockaköves burkolat helyett végül aszfalt burkolatot kapott.
Az aláverés/szabályozás után még többféleképp meggyőződnek a pálya alkalmasságáról. Már-már elképesztően hangzik az iho.hu kissé nagyzolós címe, miszerint ötszörös sebességgel száguldanak, sajnos mégis helytálló. Ha a Salgótarjáni utca is megújul pálya tekintetében nem lesz kell majd szégyenkeznie a vonalnak. A Népszínház utca környéke, az elhagyatott Józsefvárosi pályaudvar, a Pongrác úti lakótelep, a Sörgyár környéke és a Maglódi út se éppen nagy presztízsű terület, pedig egyébként kellemesen változatos városi környezetben halad a vonal. Ellenőrt sokat nem látni erre, sokszor esélyük se lenne.. Mindezek ellenére persze örvendetes a megújult szakaszról beszámolni :)
Jönnek-mennek a témák a blogon, a berlini tavaszolás pedig szép lassan elfelejtődött, pedig tartogatok még pár érdekességet. Ezen bejegyzés főként Tatra főhősei Berlin külvárosait járják, illetve azon túl is jutnak. Berlinben ha villamosról van szó, van élet a BVG-n túl is. Budapesthez hasonlóan Berlint is a környező kisvárosok bekebelezésével növelték, csak nem Kispestet vagy Újpestet, hanem Spandaut vagy Köpenicket csatolták hozzá :) Hagyjuk hát el kicsit a belváros zaját.. az önálló szakaszán egy vágányon közlekedő S47-es S-bahn éppen megfelel célunknak.
Spandau is hangulatos kisváros, de hiába jártunk ott is, már nincs villamosa. A nyugati oldal villamosai mind eltűntek, viszont mivel Köpenick volt oly" szerencsés", hogy a keleti oldal foglya volt, a mai napig is találkozhatunk itt a sárga tujákkal. Az 1920-as egyesülésig önálló Städtische Straßenbahn Cöpenick járatai a többi vonaltól elkülönülve a 60-as számmezőt uralják manapság. A városból 'bejáró' 27-es villamost leszámítva a KT4-es Tátrák birodalma Berlin délkeleti csücske. A képen a városháza előtt pózol a dupla Tátra, csupán pár méterre innen egyesül a Dahme és a Spree.
Habár az itteni járatok már nem függetlenek, mégis egy sajátos szigetüzem ez. Ráadásul Köpenick volt az első hely a városban, távol a központtól ahol valóban kellemes hangulat fogadott minket, valamint végre az időjárás is kezdett pozitív irányba alakulni. Többször sikerült megállapítani Berlinben, hogy ami hangulatos és szép az vagy nem Berlin (pl. Potsdam), vagy nagyon a szélén van mint Köpenick, vagy a már említett Spandau, vagy "csak" a természet szépsége uralja a helyet Havel menti erdős vidék a nosztalgia emeletes busszal.
El is érkeztünk a 86, 87, 88, 89-es villamosok bűvköréhez. Ezen négy viszonylag közül a 86-os már 68-as lett. Ez valamint a woltersdorfi (87, ami külön bejegyzés témája lesz), rüdersdorfi (88) vonalak a wikipédián az Überlandstrassenbahn cikk Berlin - Brandenburg tartományi "versenyzői". Magyarul talán városközinek ferdíteném. A 68-as vonal a köpenicki, 1909-ben Grünau S-bahn állomásig épített vonal és az 1912-ben elkészült Schmöckwitz-Grünauer Uferbahn egyesüléséből jött létre. A képen a jelenleg 20 percenként közlekedő viszonylat Tátrája íz Alt-Schmöckwitzi végállomáson.
Alt-Schmökwitz egy kis félsziget a Langer see és a Zeuthener see találkozásánál. Grünaut elhagyva a villamos a Langer see mentén az erdőben halad, üdülőtelepeket, strandokat maga mögött hagyva. Karolinenhof főutcája után a Berlinbe tartó főútra kanyarodik a villamos, hogy pár elhagyott gyártelep után a végállomáshoz érkezzen. Az első képen az önkéntes tűzoltóságtól közelebb eső leégett tetejű épület egykoron kocsiszín volt. A végállomási hurok vágánytól minden irányba csak pár méter a vízpart.
Április kilencedikére a helyiek élőláncot szerveztek a vonalukért. A hét és fél kilométeres Uferbahn legutóbb jó harminc éve újult meg teljesen. Mivel a vonal természetvédelmi, egyben vízgyűjtő területen halad a felújítási költségek a normál pályaépítéshez képest költségesebbnek ígérkeznek, a vonal viszont a kevésbé kihasználtak közé tartozik. Ezért ez a vonal jövője kérdésessé vált, az itt lakók pedig ezen módját választották a figyelemfelkeltésnek. Jelenleg azonban úgy tűnik sikerült a finanszírozás kérdését, 2015-re újulhat meg a vonal.
18 perc múlva indul, ezt bizony pont lekéstük. Napi programunkat folytatván a 68-as villamosról átszálltunk a 60-asra és egészen Friedrichshagen S-bahn megállóig utaztunk vele. Természetesen szó se volt még a (bel)városba visszatérésről, hiszen az S-bahn töltése mögötti térről indul a 88-as villamos, az SRS (Schöneiche-Rüdersdorfer Strassenbahn). Az Uferbahnnal ellentétben a bevezetőben említettekhez híven az itteni villamosok végre elhagyják Berlin közigazgatási bűvkörét. Az 1910 augusztusában megépített 14,1 kilométer hosszú vonal még Berlinben indul, majd röpke pár méter megtétele után már a berlini parkerdő fái közt hasít. Az utolsó fák jelzik a város határát, megérkezünk Schneichébe. A kertesházas kisvárost egy városközi szakasz követi, néhány szántófölddel egyetemben. Schöneiche a woltersdorfi villamos végállomásánál kezdődő Kalksee tó végénél fekszik, a város központjától csak 2,5-3 kilométeres séta lenne a másik kis villamosüzem.
A vonalon cottbusi Tatra KT4D, heidelbergi Düwag GT6 típusú villamosok közlekednek. Kiegészítve két alacsonypadlós középrészt kapott KT4D-vel melyek így a KTNF6 típusjelzést kapták. A Tátra terminológiában ez annyit tesz sorrendben, hogy: csuklós (K) , motorkocsi (T), alacsonypadlós (NF, niederflur) a 6 pedig a tengelyszám. Érdekesség, hogy a szintén cottbusi 172-es pályaszámú NF6-os két éve már Szegeden tanyázik. A képeken viszont látszik, végre kisütött a nap :)
Így fest az alacsonypadlós középrész. Lépcsőház, pár ülés és némi állóhely.
A rüdersdorfi végállomás sokkal nyugodtabb helyen található. Szűkös időbeosztásunknak "hála" postafordultával indultunk is vissza Berlin felé... A visszaúton azonban a közelben lévő iskola/gimnáziumnak köszönhetően megtelt a villamos gyerekekkel, akik útközben folyamatosan szálltak le. A második képen a schöneichei kocsiszínt hagytuk el éppen.
Következő viszonylatunk a 89-es. Ez a vonal annyiban különbözik az eddigiektől, hogy egyáltalán nincs berlini szakasza. Strausberg majdnem félúton fekszik Berlin és a meglepően közeli lengyel határ között, az 5-ös S-bahn vonal viszont könnyen megközelíthetővé teszi, főleg ha ABC zónás jegye van az embernek. Mikor Berlinbe megérkezett a vonatunk a főpályaudvar az alsó szintjéről felbolyongtunk az S-bahn pénztárig, majd tovább mozgólépcsőztünk a megállóig. Mivel a rossz idő miatt nem tudtuk mit kezdjünk magunkkal felszálltunk az első érkező S-bahn szerelvényre ami pont egy ötös volt. Strausbergben nem az időhiány miatt nem töltöttünk sok időt, hanem az eső és a kellemetlen szél miatt. Egy kör és kipipáltuk, majd az S-bahn kocsi menedékét választottuk vissza a nagyvárosba.
A Strausberger Eisenbahn egy 6,2 kilométeres normál nyomtávú, ám nem a nálunk általában szokásos 600 hanem 750 voltos hálózatról üzemel. 1893-ban még gőzvontatással indult, majd kicsit későn, '21-ben villamosítottak. A pályavezetés is változott kicsit az évek alatt. A járműpark jelenleg 3 darab kassai KT8D5-ös Tatra és az egyetlen T6C5-ös. A kassai gépek még őrzik eredeti színüket is, így kifejezetten érdekesen hatnak német földön. Ezen a vonalon is 20 perces követéssel járnak a villamosok, erdei és kisvárosias vonalvezetéssel. A megállóépületek sajnos eléggé elhanyagoltak.
Strausberg S-bahn megállótól alig pár méter séta a vonal végállomása, eltéveszteni nem lehet. A kocsiszín a Lustgarten végállomás mellett található, valamint a szomszédos Straussee tavon lévő átkelőhajót is érdemes (lett volna) megnézni, amit nevezhetnénk troli kompnak is hiszen felsővezetékes hajóról van szó :)
Egy következő bejegyzésben érkezik még a Woltersdorfi üzem, ahol volt szerencsénk kicsit többet időzni és ha lehet ezen vonalaknál is egyedibb és érdekesebb.
Idén is Mogyoródra látogatott a Forma-1 mezőnye. 2008 és 2010-hez hasonlóan most se hagyhattuk ki a ringi zarándoklatot. Jó szokás szerint a pénteki napra vettünk jegyet, csütörtökön boxsétáltunk. Előtte szerdán még az UTE stadionban megrendezett magyar All Star - Pilótavállogatott meccsre is elmentünk. Kis csalódás azonban, hogy bár az utolsó percig Vettel és Massa pályáralépésével volt hirdetve, Vettel ott se volt, Massa pedig ugyan megjelent, nem focizott csak elselypített pár mondatot. Mindegyis.. Petrov végig talpon volt, Szíjjártó Péteren pedig rendkívül jól szórakozott a közönség. Feledhetelen futásai hamar röhej tárgyává tették :)
A csütörtöki boxséta szervezettsége egyre rosszabb, az autogramm osztás miatt a box bejáratánál megáll a tömeg, így hosszú percekig meg se lehet mozdulni. Tetőzve mindezt azon észlényekkel akik a kijelölt menetiránnyal és a tömeggel szemben haladnak, valamint még meg is magyarázzák, hogy csak arra lehet amerre ők. A szervezők pedig hagyták.. Az autogrammos részen sorrakerülni gyakorlatilag lehetetlen, a pilóták pedig rögtön eltűnnek. Kivéve Schumit aki végigsétált a boxok előtt. A második képen a spanyol RTPA Asturias riportere próbálja éppen baki nélkül elmondani felkonfját. Talán végre sikerül neki sokadszorra, lehet mégse jön be ez a behajolós testhelyzet :)
A pálya közelében egyedül ez a kissé barkács, Ikarus 260-nak látszó, igazából inkább 266-os ácsorgott az egyik parkolónak kijelölt földön afféle tartózkodóként.
Az előző években a pályára igyekvő és jeggyel rendelkező szurkolók Árpád híd-Mogyoród templom térés Mogyoród HÉV állomás-Templom tér járatán nem a BKV buszai közlekedtek. Dupla szerencsém, hogy a tavalyi trolis nyíltnapon vettem egy 25. évfordulós iránytáblát:) Azonban nem is a Volánbusz nyerte a rendkívüli járatok közlekedtetésének jogát, hanem a nemzetközi komfort buszokat üzemeltető Orangeways.
Már amikor először olvastam a hírt, hogy az OW nyerte a kizárólagos szállítói szerepet gyanús volt az ügy. Hiszen ők nem rendelkeznek olyan buszokkal amik alkalmasak lennének erre a feladatkörre. Valakivel társulniuk kell és itt bizony csak két cég jöhet szóba. A BKV aki az eddigi évek szolgáltatója volt és a Volánbusz, akik számára szintén nem ismeretlen feladat ez. Mivel azonban a BKV nem rendelkezik olyan járműparkkal ami az előző évekhez képest színvonal emelkedést hozhatott volna, csak a Volánbuszra tudtam gondolni. Így is lett...
Hogy mire volt jó ez az egész? Szerintem pusztán reklámfogás. Az OW sokak számára még mindig egy ismeretlen cég, mások pedig maximum a BKV bebukott midi tenderével kapcsolatban hallhattak róla. Most viszont aki az ingyenes F-1 busz menetrendjét kereste mindenképp belefutott az OW nevébe, még úgy is, hogy az utolsó héten a sajtót már úgy járta körbe a hír, hogy szerepelt utána a Volánbusz neve is. Hogy utas szemmel mit jelentett a változás? Szakadt kék Ikarusok helyett, szinte új sárga Volvók amik nem a 32-es busz megállójától indultak, hanem a volán pályaudvarról.
Az útvonal az előző évhez is hasonlóan már nem a régebbi volt, amikor a buszok az újpesti víztorony irányába tértek le és az utasok részesültek némi rákospalotai falujáratban is. Most Váci út-M0-Fót irányon közlekedtek a buszok, három további városi megállóval. Az M0-ás autóúton az információs táblák a Hungaroring felé terelték az embereket, természetesen csak a fényképezőgép számára tűntek szétesettnek a betűk. A buszok végállomásától még egy másfél kilométeres séta várt mindenkire, de még így is kényelmesebb mint a csütörtöki majdnem négy kilométer Szilasligettől :)
Idén a célegyenes végi Gold4 tribün pénteki 18 eurós jegyére neveztünk be, így a csúcssebességüket éppen elérő és veszettül fékezni/visszaváltani kezdő, valamint a boxból kigyorsító és hirtelen fékező/visszaváltó zajládákat figyelhettük. Az első képen örök kedvenceim a GP2 csapatok szerelői tartanak főhadiszállásuk felé, mivel ők a boxban csak vendégek azon rövid időre míg az ő kategóriájuk a főszereplő. Ennek ellenére rendkívüli ügyességgel tudták magukat éltetni, egy kis tapsot kicsalva a közönségtől. A második képen pedig Massa indul a boxból, az egyik Lotus pedig veszettül fékez, mint említettem.
Nagyvárad. Hajnal hat körül, Nufarul (Szőlős) végállomáson járunk. A kocsiszín felől kiálló kocsik állnak szoros egymásutánban. Hamarosan megindul az élet a városban. A bevezetőmben is emlegetett lakótelep rengetegben járunk, pár méterre a város végétől. A hurokban 50-es pályaszámon a város első Siemens ULF típusú villamosa. Ultra Low Floor, már a nevében is hordozza büszkeségét a 18 centiméteres padlómagasságot. 2008-2009-ben érkezett a városba 10 ilyen Siemens villamos, meglehetősen kapkodósan (emiatt közel se jó áron).
Nem véletlen, hogy teljesen egyformák ezek a kocsik a bécsi testvéreikkel, hiszen az imént emlegetett sietős beszerzés úgy volt lehetséges, hogy eredetileg Bécs számára készülő kocsikat irányítottak ide. Ezzel az osztrák fővároson kívül Nagyvárad az egyetlen város ahol a típus közlekedik, egyben ezek a villamosok lettek a Romániában futó legmodernebb villamosok. A frissen kialakított füves szakaszon egészen irigylésre méltóan mutat az 51-es kocsi.
A két féle ULF variáns közül Várad a 24 méteres kocsikat kapta, Bécsben járnak jó 10 méterrel hosszabbak is. Ezek már a második gyártási széria gyermekei, utas szemmel legkönnyebben a műanyag ülésekről lehet beazonosítani őket. Jelenleg még(?) korlátozásokkal járnak. Az egyes vonalon az 52-es kocsihoz hasonlóan Pod CFR végállomásig járnak, a vegyiművekig nem engedik őket. Ugyancsak nem találkozhatunk velük a kettes vonalon Ioşia (Őssi) városrész falusias kulisszák közt vezető, ám jócskán leromlott állapotú szakaszán.
Sajnos az 54, 55, 57-es pályaszámok nem kószáltak optikám elé, így a tízből csak hetet sikerült megörökítenem, pedig jelentős részben miattuk töltöttem egy éjszakát buszon:) Az első képen a Lotus bevásárlóközpont nevét viselő megállóban árválkodik az 56-os, a másodikon a Dacia sugárúthoz ereszkedik le a kis dombról az 58-as.
Íme egy beltér fotó, még hajnalban az 50-es kocsiban készült. Kissé rideg színek, műanyag minden felületen. A szűk csuklóalagutak rejtik a szokatlan, függőleges elrendezésű hajtásrendszert. Nem túl finom futású kocsik, de a több helyen közel se tökéletes pálya ellenére egészen elviselhetően haladnak. Az utastájékoztatás is működik rajtuk.
Egyirányú villamoshoz híven a "B végen" nincs vezetőfülke, így ez a rész is az ülőhelyek számát növeli, ezt az 59-es kocsival sikerült szemléltetnem. Az 53-as a Strada Primariei-en kocog a városháza utca felé. Mivel mostanság a történelmi utcanevek használata nem ajánlatos, a román utcanevek tükörferdítésével lepték meg a magyar lakosságot. Ez az utca a magyar Városháza 'ajánlás' ellenére Polgármesteri Hivatal utcaként szerepel a román-magyar utcanév határozóban. Ez csak furcsa, de vajon miként lett Szanatóriumból Szenátus?
Valamiért az 53-ast sikerült legtöbbször lekapnom, itt éppen a nagyállomás megállójában áll. A leharcolt Tátrák mellett üde szürke-piros színfoltot jelentenek ezek a villamosok, természetesen a szolgáltatás színvonalát is nagyban emelik. Néhol meglehetősen furcsán mutatnak ezek a villamosok a romános hangulatú utcarészletek előtt, de amíg a Salgótarjáni utcai hullámvasúton járatnak minden nap Combinóink igazából szavam se lehet. Sok sikert a napi forgalomban az ULF-oknak, garanciájuk lejárta után is :)
Mint egy hónapja beharangoztam megkezdődött a vágányzár a Kolozsvári utcában a 37-es vonalon. Ma már meg is indult a forgalom, a felújítás alatt egyéb teendőim és lustaságom miatt 'csak' háromszor néztem ki a terepre, megnézni miként állnak a munkálatok, pár képet meg is mutatok. Kezdve rögtön villamosról a pótlóbuszra átszállással, ami senkinek nem okozhatott nehézséget, hiszen ugyanazon szűk kis peron mellé érkezett a csatlakozás. A 37V busz azonban csak a reggeli/délutáni csúcsban közlekedett, egyébként a 162/162A/262-es buszok tértek be az Őrházhoz.
A pálya az előző felújítás utolsó méterénél hirtelen megszakad. A sínek és az aljak elszállításáról lemaradtam, így csak a zúzottkő kotrását fotózhattam. A munkafolyamatok az egész felújítás során jellemzően az Őrház felől kezdődtek és haladtak az Élessarok irányába.
Az első körben kissé elnagyoltan eltakarított pálya mellett már ott várták beépítésüket az új betonaljak, miközben több helyen is dolgozott még a kotró markoló - billencses kocsi páros.
A láctalpas Volvo lépésben haladt Kőbánya-felsőig ahol még síneket lehetett találni az útátjáróban, ekkor egyedüli helyként az utcában. A markoló rámpát csinált, majd folytatták a munkát. Itt is jól látszik, hogy a Sörgyár irányában még rosszabbul állnak a munkával.
A szomszédos viszonylag új építésű lakópart kerítésén, az utcában egyedüliként ez a hirdetmény tájékoztatta a lakókat a jelentős zajjal és még több porral járó munkálatok közben esedékes forgalmi rendről.
A már említett egykori 62-es busz, az Őrháznál. Manapság már az Ikarus 412-es megszokott típusnak számít a vonalon. Ekkor már nagy változás történt, megkezdték az új zúzottkő terítését.
Az ilyen építkezéseknél mindig előkerül legalább egy, de inkább több Kama3 is. Itt éppen a felsővezetékig nyújtózkodik. Természetesen a vasúti pálya örök nagy talánya a vízelvezetés, amiről itt se lehetett megfeledkezni.
A Beszkártos doboz azonban talán a bontás első napján eltűnt. A közelebbi vágányt már beszabályozták, a távolabbi még meglehetősen hullámvasútra hasonlít. Az útátjáró az eddigi kockaköves burkolat helyett végül aszfalt burkolatot kapott.
Az aláverés/szabályozás után még többféleképp meggyőződnek a pálya alkalmasságáról. Már-már elképesztően hangzik az iho.hu kissé nagyzolós címe, miszerint ötszörös sebességgel száguldanak, sajnos mégis helytálló. Ha a Salgótarjáni utca is megújul pálya tekintetében nem lesz kell majd szégyenkeznie a vonalnak. A Népszínház utca környéke, az elhagyatott Józsefvárosi pályaudvar, a Pongrác úti lakótelep, a Sörgyár környéke és a Maglódi út se éppen nagy presztízsű terület, pedig egyébként kellemesen változatos városi környezetben halad a vonal. Ellenőrt sokat nem látni erre, sokszor esélyük se lenne.. Mindezek ellenére persze örvendetes a megújult szakaszról beszámolni :)
