Kétszázezres város, mely Trianon óta (kis szünettel) Románia területén fekszik, kevesebb mint 10 kilométerre a határtól. Lakosainak több mint 25%-a magyar. Talán egyedüli város ahol olyan gömbölyű Tátrák (esetünkben a keskenyebb T4-es verzió) közlekednek melyekben magyar felirat is figyelmeztet, hogy "Hirtelen megállás esetén történő baleset elkerülése érdekében kérjük fogódzkodjon!". Az új Siemens ULF kocsikból "persze" már kimaradtak a magyar feliratok. A pozsonyi várospropaganda egész alakos járműfestésekkel állítja, hogy ők a Kis Nagyváros (Little Big City), Várad kb. feleakkora, talán pont ezért, ott valóban érezni ezt. Városi forgatag, neoromán blokk eklektika (elvonatkoztatva az igazi jelentésektől, érdekesen átvitt formában valahogy így definiálom a román lakótelepek építészeti "stílusát") ellentételezésül századfordulós magyar építészet a belvárosban. Mindez meglehetősen falusias keretben, sokszor határ nélkül összemosódva, villamossal kiszolgálva. Kettős város, több értelemben.
Oda és vissza: Vonattal sajnos felejtős. Román idő szerint (+1 óra) délre ér oda az első közvetlen vonat Pestről és délután (kora este?) hatkor már vissza is kellene indulni. Hat óra édeskevés. Esetemben az autó kilőve, marad a busz. Húzós, de vállalható. Oda Orangeways, este 11 Népligeti indulás. Mivel Berettyóújfalunál egy időre elakadunk a defekt problémákkal küzdő "ellenvonat" miatt végül kinti idő szerint valamivel hajnal öt utánra értem ki. Mivel a visszautam az OW lemondta kis módosítással a váradi Gig Impex / Eurolines járattal jöttem. Magyarán kifelé háromtengelyes Bova 'luxusbusz' vissza Wolksvagen LT35 kisbusz. A lényeg persze az a 13 óra amit az ember a városban tölthet, a fáradtság ellen pedig nem rossz módszer a kávé.
A helyi üzemeltető az OTL, magyarul Nagyváradi Helyi Közszállítási Vállalat. A városban buszok és villamosok közlekednek. Valamint rengeteg taxi és személyautó, de maradjunk a villamosnál. Három viszonylat 1-3 közlekedik, az egyes és a hármas aszerint, hogy a belvárosi nagyhurkot melyik irányból kerüli N és R változatokra oszlik tovább. A 19 kilométeres hálózat nem számít soknak, mégis ezek adják a tömegközlekedés gerincét, a buszos vonalak kapacitás tekintetében elhanyagolhatóbbak.
Az infrastruktúra javulóban, de közel se tökéletes, ennek következtében a pályasebességek is ingadozóak. Sok helyen közlekedik az autók között a villamos, ott se lehet száguldozni. A járműpark méginkább a kettősséget bizonyítja. Használt, igencsak lelakott német eredetű Tatra T4/KT4 villamosok, melyek egy elnagyolt beltéri festésen túl sok változáson nem estek át. Ezekkel szemben 10 alacsonypadlós, Siemens ULF. Az utastájékoztatás is rendkívül kettős. A Tátrákon megállóbemondást senkitől se hallottam, az ULF-on mondja a gép, az utastérben elhelyezett tájékoztatók viszont mindkettőből hiányoznak. A megállói táblázottság eléggé elnagyolt, a kihelyezett menetrendek nálunk pár évtizede kimentek a divatból, lásd első kép.
Ezzel szemben kiépült már a GPS alapú forgalomirányítás és 24 frekventáltabb villamosmegállóban digitális kijelző mutatja mi érkezik legközelebb. Szóval ki lehet jelenteni, hogy az irány jó csak kicsit nehézkesen megy az átállás. Az új villamosok vásárlásával bizonyították, hogy jövőben is alapoznak az ágazatra. Pár év múlva talán Váradon is az aradi Astra Vagongyárban készülő Siemens Imperio villamsok fognak közlekedni a városban..
Megérkeztünk tehát, nagy vonalakban azt is tudjuk, hogy hová. Nincs más hátra mint valamelyik villamosmegállóban keresni egy hasonló kis bodegát. A jegyek árai magyarul is olvashatóak, én a pénztárossal is megpróbáltam magyarul szót érteni, de vele nem volt szerencsém. Az újságos akitől Bihari Naplót vettem viszont magyar volt, tehát nem lehetetlen vállalkozás. Végül angolul vettem meg napijegyem, hajnal hat előtt pár perccel a Ciheiului nevezetű villamosmegállóban, 10 lejért (kb. 640-670 forint). Elkezdődött a nap. Folytatás később..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése