2011. április 24., vasárnap

Potsdami vízitaxi

Előző bejegyzésemet a potsdami Glienicker híd említésével fejeztem be, most onnan folytatom. A híd felénk lévő része még a DDR felségterülete volt, a híd másik fele már Nyugat-Berlin. A híd közepén pedig a két ország határa. Igaz, ez a három szövetséges 'megszállási' övezetéből álló városra nem helytálló kifejezés.

Kezdjük rögtön a híd lábánál, a vízitaxit is üzemeltető Weisse Flotte Potsdam 2009-es gyártmányú MS Sanssouci nevű zászlóshajójával. Az egy éve, április 17-én felavatott, négy millió euró értékű, 74 méter hosszú, 600 férőhelyes hajó méltán a cég büszkesége. Képemen a hidat szinte súrolva tart a potsdami belváros irányába.

Kisvártatva megérkezett a vízitaxink is. Fejenként négy euróért, két köztes megállóval, fél órás út alatt vitt át minket a Havel túlpartjára. Még nem említettem, de Berlin és környéke, a Spree, később egyesülve a Havellel igazi vízi paradicsom. Hosszan elnyúló tavak, csatornák ölelik körbe a vidéket. Ezeken természetesen igen komoly vízi forgalom is zajlik, több helyi hajós társaságot is eltartva.

A Potsdamer Wassertaxi 2007 óta létező fogalom. Több cég is foglalkozik berlini városnézőjáratok üzemeltetésével. Szinte mindegyik szervez a környező látványosságok felderítésére is járatokat. A potsdami vízitaxi egy 13 megállóból álló, helyi látványosságokat vízen összekötő vonalat jelent. Ezen két hajóval bonyolítják a forgalmat. Mindkettőn lehetőség nyílik kerékpár szállításra is, igaz ezt errefelé talán meg se kellene említenem.

Első képemen a Luckau nevű hajó közeledik a Jungfernseen, pusztán, hogy bizonyítsam a környék komoly vízi életét. Aki egy komplett napot szeretne itt eltölteni mindenképpen ajánlanám a 12 eurós napijegyet. Berlin belvárosában egy alig egy-két órás út jönne ki ennyiből. Eredetileg mi is azt terveztük, de ott azért kevésbé meghitt helyen járnak a hajók.

Az első képen az 1908-ban épült Gustav névre hallgató gőzös mely szintén a Weisse Flotte tagja és bár nem látszik a képemen, nem csak látszólag gőzös. Nem építették át, hogy csak tét nélkül viselje gőzösre jellemző stíluselemeit, hanem valóban hagyományos módon működik. A háttérben egy 212 méteres telekommunikációs torony díszeleg, előtte pedig zajlik a vízi élet. Második képem sok kommentárt nem igényel, szeretnék én is ilyen ráérős német nyugdíjas lenni :) ..háttérben a Páva sziget.

A végállomás már Berlin területén található. Innen egy kényelmes, 20 perces séta csak a Havel partján a Pfaueninsel.


A Páva-sziget csak úgy mint gyakorlatilag az egész környék, a potsdami kastély parkkal kezdve része védett világörökségünknek. Három euróért ez a komp viszi át az érdeklődőket. Nekünk ez kimaradt, mindenre sajnos nem jutott idő..
Innen a 218-as busszal lehet Berlinbe jutni, mely a következő bejegyzésem tárgya lesz...


Folytatás: Nosztalgiabusszal a zöldbe

Nincsenek megjegyzések: