A Páva-szigettől folytatva utunkat Potsdam felől nincs is más választásunk a szárazföldön Berlinbe jutni, mint a 218-as busz. A Berlini B zónában járunk, magyarul az S-Bahn ringen túl. Ha térképre nézünk szinte csak erdőt és vizet látni a környéken. Emiatt a 218-as busz már magában is érdekes lehet, hiszen a berlini panelrengetegek után kifejezetten pihentető kimenekülni a zöldbe. Ez a járat azonban további érdekességeket is tartogat. A vonalon közlekedő emeletes buszok egyike nem a városban megszokott új MAN doppeldeckerek egyike.
2000 április elseje óta az az egy busz az Arbeitsgemeinschaft Traditionsbus-Berlin GbR igen sok tagot számláló flottájából kerül ki. Csalóka járműparkjuk, hiszen csak az első pár buszt használják rendszeres forgalomban, egy része csak megújulását várja vagy pusztán tartalék alkatrész. Mégis egészen lenyűgöző gyűjteménnyel rendelkeznek. Ezen egykoron a városban szolgált buszok közül nem sikerült a legöregebb példányt kifogni. Mégis egy hónap múlva 36 éve, hogy állományba vették a képen szereplő 2626-os MAN SD 74-es altípusú SD200-as buszt.
Az előző kép készülte után gyors futás várt rám a várakozók közé, majd jegymutatás a vezetőnek és sprint az emeletre, hogy megcsípjük az első ülést. Ekkor szembesültem rögtön ezzel a kis technikai leleménnyel. A buszvezető elmés tükrös megoldással tarthatja figyelemmel az emelet történéseit.
Az út első szakasza Wanseeig tart amit alig három kilométer alatt elér a busz. Ott szállhatnak át az S-Bahnra azok akik nem szeretnének sokáig buszozni. A rövid kisvárosias szakasz után a busz a Grunewald erdőben folytatja az útját. Balra többször is feltűnnek a Havel folyó tavai. A terepviszonyok egyre nehezebbé vállnak. Buszunk egy-egy kerékpáros mögé beragadva becsületesen küzdött az emelkedőkkel. Nagyjából félúton található a Grunewaldturm. Miután jó 10 kilométert megtesz a busz az erdőben, megérkezünk a városba.
A városi szakasz rögtön érdekes lehet a magyar közlekedőnek. Az öt sávos út lehetőséget ad a váltakozó irányú közlekedésre. Mivel erre található az Olimpiai stadion a rendezvények, meccsek idején jelentkező forgalmi helyzetek kezelésére hasznos megoldás lehet. A kép készültekor két-két sávon zajlott a forgalom, a középső fölött mindkét irányban az X világított. Szemből a 218-as egy új emeletes busza közeledik... Ezen út a Theodor-Heuss-Platzba torkollik. A tér 1933-tól a háború végéig nem kis szerénységről bizonyságot téve Adolf Hitler nevét hirdette.. Budapesten '38 és '45 között a Kodály körönd jutott hasonló sorsra.
A téren a metró miatt teljesen kiürül a busz, így lehetőség nyílik a felső szint fotózására is. Alacsony belmagasság, hangulatos műbőr ülések. Hátralévő rövid utunkat folytatva a berlini vásárváros 'nácisztikus' főépülete mellett halad a tovább a járat. Majd' 21 kilométer megtétele után meg is érkezik a Zentrale Omnibusbahnhofra (ZOB), ahol egyetlen városi járatként végállomásozik.
A valóban kimerítő és nem is rövid út után a busz és vezetője is megérdemel pár perc pihenést.
A belsőtér felér egy kis időutazással. Külsőre valamiért kevésbé találom 'retrónak' ezt a kocsit, mégse bánom (annyira), hogy nem egy húsz évvel idősebb elődjét sikerült kifogni ezen a délutánon. Ikarushoz szokott szemmel egészen érdekes, hogy egy ilyen korú buszon nem a nálunk évtizedekig.. és jelentős részben a mai napig is uralkodó billenőkapcsoló tölti be a leszállásjelző szerepét :) Ha megnyomja valaki természetesen fent és lent is világít a Wagen hält.
Az új emeletesekkel ellentétben ennek a busznak csak egy feljárata van az emeletre.
A metróig utaztunk még egy kicsit az emeletessel és még egy gyors fotó is belefért a megállóban. Talán mondanom se kell, Budapesten is el tudnék képzelni valami hasonló járatot, még akkor is ha nem napi szinten találkozhatnánk a nosztalgia besegítővel..Következő berlini bejegyzésem témáját még magam se tudom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése