Jönnek-mennek a témák a blogon, a berlini tavaszolás pedig szép lassan elfelejtődött, pedig tartogatok még pár érdekességet. Ezen bejegyzés főként Tatra főhősei Berlin külvárosait járják, illetve azon túl is jutnak. Berlinben ha villamosról van szó, van élet a BVG-n túl is. Budapesthez hasonlóan Berlint is a környező kisvárosok bekebelezésével növelték, csak nem Kispestet vagy Újpestet, hanem Spandaut vagy Köpenicket csatolták hozzá :) Hagyjuk hát el kicsit a belváros zaját.. az önálló szakaszán egy vágányon közlekedő S47-es S-bahn éppen megfelel célunknak.
Spandau is hangulatos kisváros, de hiába jártunk ott is, már nincs villamosa. A nyugati oldal villamosai mind eltűntek, viszont mivel Köpenick volt oly" szerencsés", hogy a keleti oldal foglya volt, a mai napig is találkozhatunk itt a sárga tujákkal. Az 1920-as egyesülésig önálló Städtische Straßenbahn Cöpenick járatai a többi vonaltól elkülönülve a 60-as számmezőt uralják manapság. A városból 'bejáró' 27-es villamost leszámítva a KT4-es Tátrák birodalma Berlin délkeleti csücske. A képen a városháza előtt pózol a dupla Tátra, csupán pár méterre innen egyesül a Dahme és a Spree. 
Habár az itteni járatok már nem függetlenek, mégis egy sajátos szigetüzem ez. Ráadásul Köpenick volt az első hely a városban, távol a központtól ahol valóban kellemes hangulat fogadott minket, valamint végre az időjárás is kezdett pozitív irányba alakulni. Többször sikerült megállapítani Berlinben, hogy ami hangulatos és szép az vagy nem Berlin (pl. Potsdam), vagy nagyon a szélén van mint Köpenick, vagy a már említett Spandau, vagy "csak" a természet szépsége uralja a helyet Havel menti erdős vidék a nosztalgia emeletes busszal.
El is érkeztünk a 86, 87, 88, 89-es villamosok bűvköréhez. Ezen négy viszonylag közül a 86-os már 68-as lett. Ez valamint a woltersdorfi (87, ami külön bejegyzés témája lesz), rüdersdorfi (88) vonalak a wikipédián az Überlandstrassenbahn cikk Berlin - Brandenburg tartományi "versenyzői". Magyarul talán városközinek ferdíteném. A 68-as vonal a köpenicki, 1909-ben Grünau S-bahn állomásig épített vonal és az 1912-ben elkészült Schmöckwitz-Grünauer Uferbahn egyesüléséből jött létre. A képen a jelenleg 20 percenként közlekedő viszonylat Tátrája íz Alt-Schmöckwitzi végállomáson.
Alt-Schmökwitz egy kis félsziget a Langer see és a Zeuthener see találkozásánál. Grünaut elhagyva a villamos a Langer see mentén az erdőben halad, üdülőtelepeket, strandokat maga mögött hagyva. Karolinenhof főutcája után a Berlinbe tartó főútra kanyarodik a villamos, hogy pár elhagyott gyártelep után a végállomáshoz érkezzen. Az első képen az önkéntes tűzoltóságtól közelebb eső leégett tetejű épület egykoron kocsiszín volt. A végállomási hurok vágánytól minden irányba csak pár méter a vízpart.
Április kilencedikére a helyiek élőláncot szerveztek a vonalukért. A hét és fél kilométeres Uferbahn legutóbb jó harminc éve újult meg teljesen. Mivel a vonal természetvédelmi, egyben vízgyűjtő területen halad a felújítási költségek a normál pályaépítéshez képest költségesebbnek ígérkeznek, a vonal viszont a kevésbé kihasználtak közé tartozik. Ezért ez a vonal jövője kérdésessé vált, az itt lakók pedig ezen módját választották a figyelemfelkeltésnek. Jelenleg azonban úgy tűnik sikerült a finanszírozás kérdését, 2015-re újulhat meg a vonal.
18 perc múlva indul, ezt bizony pont lekéstük. Napi programunkat folytatván a 68-as villamosról átszálltunk a 60-asra és egészen Friedrichshagen S-bahn megállóig utaztunk vele. Természetesen szó se volt még a (bel)városba visszatérésről, hiszen az S-bahn töltése mögötti térről indul a 88-as villamos, az SRS (Schöneiche-Rüdersdorfer Strassenbahn). Az Uferbahnnal ellentétben a bevezetőben említettekhez híven az itteni villamosok végre elhagyják Berlin közigazgatási bűvkörét. Az 1910 augusztusában megépített 14,1 kilométer hosszú vonal még Berlinben indul, majd röpke pár méter megtétele után már a berlini parkerdő fái közt hasít. Az utolsó fák jelzik a város határát, megérkezünk Schneichébe. A kertesházas kisvárost egy városközi szakasz követi, néhány szántófölddel egyetemben. Schöneiche a woltersdorfi villamos végállomásánál kezdődő Kalksee tó végénél fekszik, a város központjától csak 2,5-3 kilométeres séta lenne a másik kis villamosüzem.
A vonalon cottbusi Tatra KT4D, heidelbergi Düwag GT6 típusú villamosok közlekednek. Kiegészítve két alacsonypadlós középrészt kapott KT4D-vel melyek így a KTNF6 típusjelzést kapták. A Tátra terminológiában ez annyit tesz sorrendben, hogy: csuklós (K) , motorkocsi (T), alacsonypadlós (NF, niederflur) a 6 pedig a tengelyszám. Érdekesség, hogy a szintén cottbusi 172-es pályaszámú NF6-os két éve már Szegeden tanyázik. A képeken viszont látszik, végre kisütött a nap :)
Így fest az alacsonypadlós középrész. Lépcsőház, pár ülés és némi állóhely.
A rüdersdorfi végállomás sokkal nyugodtabb helyen található. Szűkös időbeosztásunknak "hála" postafordultával indultunk is vissza Berlin felé... A visszaúton azonban a közelben lévő iskola/gimnáziumnak köszönhetően megtelt a villamos gyerekekkel, akik útközben folyamatosan szálltak le. A második képen a schöneichei kocsiszínt hagytuk el éppen.
Következő viszonylatunk a 89-es. Ez a vonal annyiban különbözik az eddigiektől, hogy egyáltalán nincs berlini szakasza. Strausberg majdnem félúton fekszik Berlin és a meglepően közeli lengyel határ között, az 5-ös S-bahn vonal viszont könnyen megközelíthetővé teszi, főleg ha ABC zónás jegye van az embernek. Mikor Berlinbe megérkezett a vonatunk a főpályaudvar az alsó szintjéről felbolyongtunk az S-bahn pénztárig, majd tovább mozgólépcsőztünk a megállóig. Mivel a rossz idő miatt nem tudtuk mit kezdjünk magunkkal felszálltunk az első érkező S-bahn szerelvényre ami pont egy ötös volt. Strausbergben nem az időhiány miatt nem töltöttünk sok időt, hanem az eső és a kellemetlen szél miatt. Egy kör és kipipáltuk, majd az S-bahn kocsi menedékét választottuk vissza a nagyvárosba.
A Strausberger Eisenbahn egy 6,2 kilométeres normál nyomtávú, ám nem a nálunk általában szokásos 600 hanem 750 voltos hálózatról üzemel. 1893-ban még gőzvontatással indult, majd kicsit későn, '21-ben villamosítottak. A pályavezetés is változott kicsit az évek alatt. A járműpark jelenleg 3 darab kassai KT8D5-ös Tatra és az egyetlen T6C5-ös. A kassai gépek még őrzik eredeti színüket is, így kifejezetten érdekesen hatnak német földön. Ezen a vonalon is 20 perces követéssel járnak a villamosok, erdei és kisvárosias vonalvezetéssel. A megállóépületek sajnos eléggé elhanyagoltak.
Strausberg S-bahn megállótól alig pár méter séta a vonal végállomása, eltéveszteni nem lehet. A kocsiszín a Lustgarten végállomás mellett található, valamint a szomszédos Straussee tavon lévő átkelőhajót is érdemes (lett volna) megnézni, amit nevezhetnénk troli kompnak is hiszen felsővezetékes hajóról van szó :)Egy következő bejegyzésben érkezik még a Woltersdorfi üzem, ahol volt szerencsénk kicsit többet időzni és ha lehet ezen vonalaknál is egyedibb és érdekesebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése