Pod CFR - Sinteza ingajárat
Pod CFR és Sinteza.. egyszerűbben talán vasúti híd és vegyiművek. Az egyes villamosok java a Pod CFR állomásnál lévő hurokban fordulnak vissza a város felé, csúcsidőben azonban még egész sok villamos tovább megy tovább, kivéve ugye az ULF kocsik.. Azonban amint vége a csúcsnak megjelenik az 1NS viszonylat egyetlen járműve ami ingajáratként szállítja az utasokat ezen a szakaszon fel s alá. Noha a városban 1904 óta közlekednek villamosok, a Sintezai szakaszt csak '82-ben nyitották meg.
Pont a csúcsidő végére időzítve sikerült megérkeznem ide, megtervezve se sikerült volna jobban. Az exBerlini 9051-es KT4-essel érkeztem és miután elment magamra maradtam a világvégi végállomáson. Itt már a városon kívül vagyunk, a magyar határ nyolc kilométerre van, de a köztes szakaszon javarészt csak az autósok, még inkább a kamionosok kiszolgálására szakosodott vidék következik. A jelenleg már 207-es pályaszámot viselő Tatra egykori Praktikeres reklámfestése miatt viseli ezen színeket.
Miközben a pusztuló végállomáson bóklásztam hirtelen megérkezett az inga kocsi, ám mire kapcsoltam volna már indult is vissza, így tényleg reménytelenül ottmaradtam. Elindultam hát gyalogosan a város irányába. A hatalmas gyártelep komplexum egy része csak pusztul, betört ablakok, magára hagyott gépek és épületek. Azonban mint látszik a képen lévő tömbben egészen biztosan folyik még munka, ennek a kéménynek füstjét az egész városban lehet látni. Sétám közben aztán újra megérkezett a 44-es kocsi.
Mivel a homlok lámpák nem világítanak, a szélvédő tükröződése miatt pedig nem látszik a bajszos vezér úr sajnos pont a lényeg nem látszik, miszerint ezen a két képen a villamos helytelenben halad, magyarul felénk közeledik, ráadásul rossz orrával előre. A második kép viszont bizonyítja amit mondtam, hogy a végállomás valóban a város határán túl fekszik. Egyébként összességében két és fél kilométer a csefere híd - Sinteza szakasz, amit majdnem teljesen végig is gyalogoltam.
Nagyvárad jelenleg egyetlen kétirányú kocsija a 44-es pályaszámú T4-es Tatra 1978 és 2002 között Magdeburg városában lakozott, aztán került Nagyváradra. Azóta ez a harmadik pályaszáma és jelenlegi cirka drezdai sárga (bár a fekete tető nem stimmel) színét is nagy valószínűséggel csak egy reklámnak köszönheti, hiszen több festési variációval is lehet róla képeket találni. Mindenesetre kétirányúságával elég ritkának számít a több mint 17 ezer legyártott gömbölyű T3/T4 Tátra között. A különbség a két típus között annyi, hogy az ős T3 2,5 míg a T4-es 2,2 méter széles. Pesten a Ganz UV és csuklós villamosok 2,3 méter szélesek, a 2,5 méter széles T5C5-ös villamosok a mai napig nem nem járhatnak üzemszerűen több szakaszon se.
Ez lenne a B vég barkács vezetőállása, alatta szemléltetés gyanánt pedig a kissé kopottas, de szabvány pult. Természetesen az itteni Tátrák is pedálosak, a pesti utódok kézi kapcsolója a BKV kérése volt, miközben a gyár termékeinél a pedálos megoldás a megszokott. A fő elemek az új pulton is megjelennek, a tákolmány fülkeajtó annyira nem probléma.. a második képen kivehető a vezető ellenőri igazolványa is.
Az első körben még meglepődtem mikor az egyik megállóból történő kihaladás után rögtön meg is álltunk. Vezér úr ki, majd az ellenőri kitűzőt lobogtatva végigszaladt a kocsin. A sikeres portya után vissza a fülkébe és indultunk is tovább. A folyamatos randomnak tűnő pályacsengőzést, homlok fényszóró villogást és érdekes megállásokat inkább a kocsi vezérlési hibájának tudtam be, nem a furcsa, ám magyar jv. hóbortjának. Aki az egyre fogyatkozó Váradi villamosos lepukkant romantikára kíváncsi mindenképp látogasson el erre a szakaszra.
Pod CFR és Sinteza.. egyszerűbben talán vasúti híd és vegyiművek. Az egyes villamosok java a Pod CFR állomásnál lévő hurokban fordulnak vissza a város felé, csúcsidőben azonban még egész sok villamos tovább megy tovább, kivéve ugye az ULF kocsik.. Azonban amint vége a csúcsnak megjelenik az 1NS viszonylat egyetlen járműve ami ingajáratként szállítja az utasokat ezen a szakaszon fel s alá. Noha a városban 1904 óta közlekednek villamosok, a Sintezai szakaszt csak '82-ben nyitották meg.
Pont a csúcsidő végére időzítve sikerült megérkeznem ide, megtervezve se sikerült volna jobban. Az exBerlini 9051-es KT4-essel érkeztem és miután elment magamra maradtam a világvégi végállomáson. Itt már a városon kívül vagyunk, a magyar határ nyolc kilométerre van, de a köztes szakaszon javarészt csak az autósok, még inkább a kamionosok kiszolgálására szakosodott vidék következik. A jelenleg már 207-es pályaszámot viselő Tatra egykori Praktikeres reklámfestése miatt viseli ezen színeket.
Miközben a pusztuló végállomáson bóklásztam hirtelen megérkezett az inga kocsi, ám mire kapcsoltam volna már indult is vissza, így tényleg reménytelenül ottmaradtam. Elindultam hát gyalogosan a város irányába. A hatalmas gyártelep komplexum egy része csak pusztul, betört ablakok, magára hagyott gépek és épületek. Azonban mint látszik a képen lévő tömbben egészen biztosan folyik még munka, ennek a kéménynek füstjét az egész városban lehet látni. Sétám közben aztán újra megérkezett a 44-es kocsi.
Mivel a homlok lámpák nem világítanak, a szélvédő tükröződése miatt pedig nem látszik a bajszos vezér úr sajnos pont a lényeg nem látszik, miszerint ezen a két képen a villamos helytelenben halad, magyarul felénk közeledik, ráadásul rossz orrával előre. A második kép viszont bizonyítja amit mondtam, hogy a végállomás valóban a város határán túl fekszik. Egyébként összességében két és fél kilométer a csefere híd - Sinteza szakasz, amit majdnem teljesen végig is gyalogoltam.
Nagyvárad jelenleg egyetlen kétirányú kocsija a 44-es pályaszámú T4-es Tatra 1978 és 2002 között Magdeburg városában lakozott, aztán került Nagyváradra. Azóta ez a harmadik pályaszáma és jelenlegi cirka drezdai sárga (bár a fekete tető nem stimmel) színét is nagy valószínűséggel csak egy reklámnak köszönheti, hiszen több festési variációval is lehet róla képeket találni. Mindenesetre kétirányúságával elég ritkának számít a több mint 17 ezer legyártott gömbölyű T3/T4 Tátra között. A különbség a két típus között annyi, hogy az ős T3 2,5 míg a T4-es 2,2 méter széles. Pesten a Ganz UV és csuklós villamosok 2,3 méter szélesek, a 2,5 méter széles T5C5-ös villamosok a mai napig nem nem járhatnak üzemszerűen több szakaszon se.
Ez lenne a B vég barkács vezetőállása, alatta szemléltetés gyanánt pedig a kissé kopottas, de szabvány pult. Természetesen az itteni Tátrák is pedálosak, a pesti utódok kézi kapcsolója a BKV kérése volt, miközben a gyár termékeinél a pedálos megoldás a megszokott. A fő elemek az új pulton is megjelennek, a tákolmány fülkeajtó annyira nem probléma.. a második képen kivehető a vezető ellenőri igazolványa is.
Az első körben még meglepődtem mikor az egyik megállóból történő kihaladás után rögtön meg is álltunk. Vezér úr ki, majd az ellenőri kitűzőt lobogtatva végigszaladt a kocsin. A sikeres portya után vissza a fülkébe és indultunk is tovább. A folyamatos randomnak tűnő pályacsengőzést, homlok fényszóró villogást és érdekes megállásokat inkább a kocsi vezérlési hibájának tudtam be, nem a furcsa, ám magyar jv. hóbortjának. Aki az egyre fogyatkozó Váradi villamosos lepukkant romantikára kíváncsi mindenképp látogasson el erre a szakaszra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése