Aláverő városi síneken

A 37-es villamos Kolozsvári utcai vágányzárához látogatunk ismét, pedig már vége is. Azonban mivel az ilyen sárga vasak viszonylag ritkán fordulnak meg a BKV vágányhálózatán, szerintem érdemes külön bejegyzést szentelni a jászkiséri MÁV Felépítménykarbantartó és Gépjavító Kft. vágányszabályozó gépének.

Szemléltetésül.. a bal oldali vágány már aláverés után, a jobb még előtte. Az előkészített zúzottkő ágyazatra került aljak és a sínek még inkább hasonlítanak hullámvasútra mint vasúti pályára. A magyar vasútnál az ötvenes években kezdődött meg jelentősebb ütemben a pályaépítési feladatok gépesítése. Szinte elképzelhetetlen, hogy az ilyen nagy volumenű építkezéseknél, minimális gépesítés mellett kézi erővel mekkora vasúthálózat épült az országban. Ezen feladatok elvégzése mára jóval egyszerűbb és gyorsabb lett a különböző munkafolyamatok végzésére beszerzett célgépeknek hála.

A nagyvasúti pályaépítéseknél komplett gépláncok végzik a munkát, amik maguk képesek az összes felépítményi munkálat elvégzésére. Ahol elhaladnak már a megújult pálya marad utánuk. A városi hálózatoknál a feladatok nagysága nem követeli meg az ekkora gépsorok munkáját, azonban az ehhez hasonló nyílt pályaszakaszokon szükség van a gépi segítségre. Mivel a fórumokon lemaradtam az érkezésének híréről csak a szerencsémben bíztam, hogy végre egyszer én is elcsíphetem az aláverőt munka közben. Most mellettem állt.

A gép az amerikai Harsco gigavállalat pályaépítő gépeket gyártó leányvállalatának MARK VI típusú vágányszabályozó gépe. Ami a magyar tűzkeresztségben AG-871 pályaszámon végzi munkáját (AG azaz: Aláverő Gép). Manapság azonban az ilyen gépeket nevezhetjük multifunkcionálisnak is, hiszen egyszerre képes a vágány beszabályozására és az aljak alatti zúzottkő tömörítésére, így nincs szükség több gép alkalmazására. Ötven évvel ezelőtt a MÁV Buda aláverőgépe még valóban csak aláverő volt, a szabályozást még kézi munkával végezték.

A munka két fázisból áll. Az előtérben lévő szerkezet megfogja a sínszálat, megemeli és helyére teszi, ez lenne a szabályozás. Majd a 16 aláverő kalapács eltűnik a zúzottkő rengetegben, majd megrezegni kezdenek aminek köszönhetően az aljak alatti rész tömörül. Ha ezzel végeztek megindul a gép, majd hirtelen dolgozik a légfék, újabb megállás és kezdődik újra a folyamat. A gép után pedig néhány munkás elegyengeti a köveket az aljakról. Mivel leírva nem az igazi, inkább szemléltetném egy kis videóval az aláverést:



A közút fedezése mellett egészen kihúzott a keresztezésbe, az egyik forgalmi sávot már majdnem elfoglalva, mire végzett az utolsó alj munkálataival is. Így tehát a Sörgyár irányú vágány el is készült. Személtetésül, hogy a kézi krampácsolás miként nézett ki találtam egy érdekes kis film részletet a youtube-on, még a gőzös hőskorszak idejéből. Ajánlom megnézésre :)

Miután végzett visszaereszkedett az Őrházig, így tudtam még lőni pár gépet a vendégről a felújítás alatt álló szakaszon. Egy kicsit ki kellett mondjuk lépnem, de talán megérte. Később az eredeti információval ellentétben végül nem az Őrháznál állt át a másik vágányra, hanem a Sörgyár irányából, de mikor a valódi forgalom közé eresztették sajnos már nem lehettem a helyszínen.

Részint ennek a gépnek is köszönhetően már csak a múlté az a 10-es karika az oszlopon, aminek végtelenül örülök. Remélem nem utoljára sikerült aláverést fotóznom, ha már ez volt az első. Búcsúként mindenesetre egészen a villamosomig követett..