Bengáli és Ezres nosztalgia

 Újra a közelmúltban Debrecenből érkezett Bengáli, ismét a Deákon.. ezúttal Panoráma járatként, N nosztalgia járatnak táblázva. Aki szeretne utazni vele augusztus 26-án még megteheti, amikor a Moszkva tér és a Deák tér közt fog közlekedni. Visszafogással a Gellért térnél, a Bartók Béla úton, a villamosos szlengben csak Bútorváltónak nevezett váltón. Apró szépséghiba, hogy már nincs meg a bútorbolt. Viteldíja 400 forint, mint azt a BKV nosztalgia járatainál már megszokhattuk.

 

Alapvetően csak utazni mentünk Szosszal, ezért nem nagyon jutott idő fényképezni. Először az Ezressel utaztunk Hűvösvölgybe, majd lecsorogtunk egy KTátrával Moszkva térre, ott felszálltunk az éppen akkor beálló Bengálira és azzal mentünk el a Deákig. Mi ugyan mint írtam is Hüviből egy normál forgalmi kocsival tértünk vissza a Moszkva térre, az Ezresről azonban nem kellett volna sokat keresni a Bengálit, hiszen rögtön mögé állt be, közvetlen átszállát biztosítva. A normál forgalom mindeközben balról, a harmadik vágányon kerülte ki a két veteránt.

Szerepeljen hát két kép a favázas Ezresről is, alias 1074-ről. Érdekes teremtés, hiszen egyrészt tényleg autentikus típusnak számít az 56-os vonalon (manapság 61) azt viszont mindenképp meg kell említeni vele kapcsolatban, hogy egykoron ő is acélvázas kocsiszekrényt kapott, megőrzésekor azonban újra 'fakockásították'. A Duna parton szaladgáló 436-os és 611-es kocsikhoz képest meglehetősen robosztus gépezet. Korlátozott bevethetősége miatt általában Kamaraerdőbe szokott közlekedni (legközelebb augusztus 12-én). A nosztalgia járatok részletes menetrendjét a BKV honlapján (bkv.hu) a folyton ugráló banner alatt lehet megtalálni.

Újra bemutatkozott az Alstom metró

A BKV bemutatta az új Alstom metrót Stadionok metróállomáson. Az utazóközönség várhatóan decemberben találkozhat az új szerzeményekkel a kettes metró vonalán. Valami ilyesmit írhattam 2009 szeptember 16-án. Ma ez így hangzik: A BKK és a BKV szervezésében tegnap (2012 július 10) metró nyíltnap volt a Puskás Ferenc Stadion metróállomáson. Szeptembertől bárki utazhat az új szerelvényekkel.

 A majdnem három évvel ezelőtti bemutató óta történteket most inkább nem írnám le, pedig az egész történet remekül jellemzi a jelenlegi magyar viszonyokat. A lényeg annyi, hogy mára az új típus megkapta a végleges engedélyeket és tegnap az Alstom és a főváros közt megvolt a hivatalos átadási ceremónia. Míg 2009 szeptemberében nem emlékszem, hogy komolyabban meg lett volna hirdetve a bemutató, most a Metropolban egész oldalas hirdetésen jelent meg az esemény, több napon keresztül. Mint látszik több tényező is változott azóta. Új a megálló neve, de a BKK se létezett még három éve. Maga a szerelvény igen, bár némileg módosult.

 

A most közszemlére tett szerelvény a 415-419 pályaszámot kapta, az érdeklődők pedig gyakorlatilag egyfolytában ellepték a szerelvényt. A 100 méteres, átjárható szerelvényt majdnem mindenki végig sétálta. Sokan próbáltak fényképezni, de ez a metró félyhomályában kevésbé lehetséges. A vaku csak elrontja a képet és amúgy se túl szerencsés használni és elvileg állványozni se lehet, bár most elnézőbbek voltak. Én kézből, feltekert érzékenységgel (ISO 640 körül) próbálkoztam. Tűrhető lett, de bárkitől elfogadok egy fényérzékenyebb objektívet :)

 

 

Lépjünk be és üljünk le, az ajtótól jobbra, vagy balra.. mindkettőt kipróbáltam. Vagy tíz percet, egy nagyjából átlagos metrózásnyi időt biztosan eltöltöttem ülve és megállapítottam, hogy nem is rossz a helyzet. Nagyobb termetűeknek viszont valószínű, hogy kényelmetlen lesz ez a fajta megoldás. 2009-es bejegyzésemben már emlegettem, hogy a csuklóalagút kissé alacsonyra sikerült. Nem túl meglepő, de ez se változott azóta :)

 

A BKK alatt a kamerás 'visszapillantó' és csuklóalagút, kívülről.. amiről valószínűleg sok megjegyzést fog kapni. Hát ennyi. A két bemutatós bejegyzésemből egyet talán össze lehetne rakni :) Személy szerint nagyon örülük, hogy a kettes vonalon végre eltűnnek majd a szovjet csodák, de azt se mondhatom, hogy különösebben el lennék ájulva az új szerzeménytől. Egyszerű mindennapi igásló, ha beválik majd az remek, de a műanyag belső, az egyszerű és kevésbé látványos megoldásai nem adnak semmi extrát. Remélhetőleg azért csak nyer vele mindenki :)

Átépítés előtt: Dorog

Megkezdődött a Budapest-Esztergom vasútvonal felújítása, ezért nem sokkal az átalakulás és a vágányzár előtt néhány állomást még gyorsan megörökítettem. Jelenleg Pilisvörösvár és Esztergom közötti 30 kilométeres szakasz teljes hosszán autóbuszok szállítják az utasokat. Megújul a pálya és az állomások is, másfél kilométeres forgalmi kitérő épül az egyvágányú pályán. Szóval ha egyszer végeznek csökkenhet a menetidő és a korszerűbb kiszolgáló létesítményekkel akár még további utasokat is nyerhet ez a fontos elővárosi vasútvonal. A bejegyzés címéhez hűen most következzen néhány dorogi kép.

Első képemen dupla Desiro indul Budapest-Nyugati felé, ezen a kettőn kissé lehangolóbb a helyzet, A felvételi épület kissé szokatlan elhelyezkedésű, hiszen mindkét oldalról körbeveszi 6-7 sínpár. Ezek egyik oldalról tisztán a teherforgalmat szolgálják, de természetesen a személyforgalom is megkapta a maga peronjait. Most forduljunk balra:

..és megláthatjuk ezt a feljáratot. A vágányok alatt aluljáró kapcsolja össze a vasút által elválasztott területeket, illetve természetesen az állomást is ezen keresztül lehet megközelíteni. Az állapotok nagyjából összhangban vannak a felvételi épület lepusztultságával, persze a firkák nélkül talán valamivel kevésbé rosszul nézne ki. Minden bizonnyal ezt se így fog kinézni néhány hónap múlva, bár ezt  gyakorlatilag minden bekezdésben leírhatnám.

A város felől erről lehet megközelíteni autóval az állomást, van rakódó és raktár épület és egy elhagyatott mérlegház is. A mai trendeknek megfelelően P+R parkoló is épül majd, talán valahol erre. Az előtérben látható vágány a már említett teher rendező felé tart. A környék ipara az ország más tájaihoz hasonlóan sokat hanyatlott a rendszerváltás óta, jelenleg csak az esztergomi Suzuki német autószállító vagonjai vártak itt feladatukra.

Szépen eltávolodtunk az állomástól, a kis bakterház már az Iskola utca elején található, közvetlenül a sorompó szomszédságában található. Az új sínkorona + 55 centiméter magas peronok és a perontetővel ellátott szélesebb peronok miatt a teljes vágányrajz meg fog változni, az új biztosító berendezés mellett az ilyen őrházak is szerepüket vesztik.

Visszatérve az állomára, az időrendiséget csöppet se betartva füstfelhőt eregetve indul vonatom, amivel érkeztem :) Egy kép erejéig nézzünk be a váróba is, mely egyébként a körülményekhez képest viszonylag tiszta és rendezett, még jegykiadás is volt. Az aládúcolt mennyezet mindenesetre nem sok jóval kecsegtet. Balra a perontető alatti, mára már használaton kívüli egykori trafik, büfé (?) hátsó bejárata látható.

 

Az állomás némi ellenfénnyel. A HÉV szabvány épület a bővítések miatt mára már kevésbé hasonlít egykori önmagára, látszik a peronon az imént említett kiszögellés is. Az előtérben talán egy légó bunker látható, amit a az aluljáró feljáratának szomszédságában is lehet még találni. Második képemen a győri állomásítású M47 1203 (újabban 478 203) remot Dácsia csorog az állomás felé a Dorogi Hőerőmű felől érkező vezetékek alatt. A mozdony mögött területen további teher vágányok voltak.

Mikor ott jártam (június hatodikán) itt már zajlott a bontás, a síneket és talpfákat már kibontották, ezzel jelentős terület szabadul fel.

Utamat Esztergom-Kertváros felé folytattam, gyalogosan. Hamarosan megelőzött egy szerelvény, mely következő bejegyzésem főszereplője lesz. A képen a Richter Gedeon gyógyszergyár iparvágánya tart tovább nagyjából egyenesen az emelkedőn, jobbra távozik a dupla Desiro Esztergom felé. Én pedig a már említett Kertvárossal és Leányvárral folytatom majd..

Bemutatkozott a hazatért Bengáli

 1961-ben, 51 éve készült el az első FVV házi csuklós villamos, becenevén Bengáli. Kinézetre tökéletesen beleillik a kora hatvanas évek képébe, műszaki tartalma azonban az akkor már '56 óta gyártásban lévő Ganz UV villamosokhoz képest is látványosan gyengére sikerült. A leterhelt Ganz gyár azonban nem tudott kellő volumennel a villamosgyártásra koncentrálni. Budapest igényeit se tudták kiszolgálni, a vidéki városok vészesen elöregedett és elhasználódott járműparkjának cseréje pedig végképp elérhetetlen cél volt. Így esett, hogy ez az elavult, lomha, zajos, sínpusztító típus lett a vidéki villamosüzemek megmentője, a fővárosban viszont már 1982-83-ban leselejtezték az utolsó példányokat. Miskolcon a bécsi pótosok megjelenésével, Szegeden tavaly, a nagyprojekt keretében már kivonták őket a forgalomból. Debrecenben viszont még ma is lehet velük találkozni..

 Budapesten viszont egyetlen példány se maradt. Idén lesz 125 éves a pesti villamos, ez is az egyik apropója, hogy az 1983-ig 1233-as pályaszámon közlekedő Bengáli hazatért. Jelenleg a BKV bérli a debreceni DKV-tól, azonban az se elképzelhetetlen, hogy idővel nem csak bérlője, tulajdonosa lesz a jelenleg kék csíkkal és 492-es pályaszámmal közlekedő villamosnak. Ugyan már februárban elhagyta második otthonát, csak most, június 16-án, a Múzeumok Éjszakáján mutatkozott be újra. Ugyan egyéb elfoglaltság miatt Baross kocsziszínből induló, egész várost átszelő kiállását nem tudtam megörökíteni, az első körében, amire 18:05-kor indult a Deák térről, én is utaztam vele egyet.

 Mint említettem, küllemében még most is debreceni, néhány eltüntetett tájékoztató matricát leszámítva nyugodtan mondhatom, hogy utolsó forgalmi állapotában debütált, ami ugyan kissé leharcolt, de szégyenkezésre nem ad okot. Ha zörög az indításjelző, becsapódnak a közel se egyszerre mozgó ajtószárnyak és megindul a morgó mákdaráló nem is kell tovább magyarázni mi is a Bengáli. Nem irigylem azokat akik a napi forgalomban használták/használják, de tagadhatatlanul van egy sajátos hangulata.

Kelenföld, Etele tér. Egészen közel a típus születési helyéhez, a Kelenföldi kocsiszín melletti Füzesi Árpád főműhelyhez. Egy házi és egy ipari csuklós. Ugyan a Ganz csuklósokból is ki lett spórolva néhány haladóbb megoldás, műszakilag mégis hatalmas a különbség kettejük közt, pedig alig több mint 3 év korkülönbség van köztük. (1964.12.23. vs. 1968.01.06.)

 

Mivel a szokásos fotózzak vagy utazzak dilemma nálam az utazás javára dőlt el, és mint írtam a kiállásra se volt lehetőségem megérkezni a városba ezért használhatónak mondható képem nincs több. Ez mesterséges fekete-fehér pár másodperccel nyitóképemet megelőzve készült, csak itt még nem érkezett meg közvetlenül mellé a kabrió Ikarus 630-as, melynek köszönhetően egy, autentikus '60-as évek hangulatú együttállást sikerült megörökítenem. Éppenséggel így se rossz :)

A bejegyzés végén köszönetet illeti mindazokat akik nem kis munka árán lehetővé tették a Bengáli Budapestre kerülését és közlekedését!

Woltersdorfi villamosok

Tavaly áprilisi berlini utazásunkról már több bejegyzésem is született. Mégis talán az a vonal maradt ki, amit legjobban kedveltem. Jó egy évvel később most pótlom hiányosságom.. A napot Köpenick és Rüdersdorf felé kezdtük, majd némi S-Bahnozás után érkeztünk Rahnsdorfba ahol a megállótól pár méterre található a Woltersdorfba tartó villamosvonal, németül a Woltersdorfer Straßenbahn kezdete, mely a berlini rendszerbe illesztve a 87-es viszonylatszámon közlekedik.

Az 5,6 kilométer hosszú villamosvonal igazán üdítő kikapcsolódás a Berlint járó turista számára. Az építészetében és hangulatában, történelmében szinte feldolgozhatatlanul sokszínű, nagy léptekkel fejlődő és modern város központjától nem is túl messze egy bájos, kéttengelyes nosztalgiavillamosokkal kiszolgált villamosvonal fogadja és repíti az utazót a nyugalomba, egy kifejezetten üdítő természeti adottságokkal rendelkező kisvárosba, Woltersdorfba. Az éppen csak zöldellni kezdett fák közt érkező 27-es Gotha motorkocsi képe szerintem rögvest alátámasztja mindazt amit írtam. Egyedül a háttérben megbúvó BVG-s Mercedes Citaro jelenléte árulja el, hogy még Berlinben járunk.



Woltersdorf, Schleuse végállomás. A Flakensee és a Kalksee tavak itt találkoznak egymással, köztük található a Woltersdorfer Schleuse, a két tó közti zsilip, amit itt a hajók érkezésekor felnyíló útpálya és a gyalogos híd tesz még érdekesebbé. Sajnos ottlétünkkor egyetlen vízi jármű se érkezett. Érdemes kicsit élvezni a táj szépségét is. Ötlet szinten motoszkál bennem még most is az a gondolat, hogy Rüdersdorfból (az SRS vonaltól) lehet, hogy gyalogosan kellett volna leereszkedni a Kalksee mentén idáig. Talán majd legközelebb..


A képen szereplő 30-as pályaszámot viselő kocsi a vonal többi villamosához hasonlóan az '57 és '61 közt gyártott Gotha T57-es típus tagja. A Csehszlovák Tátrák térhódítása előtt a különféle Gothawagenek (és hasonló társaik) voltak az NDK villamoshálózatainak meghatározó járművei. Jellegében található némi hasonlóság a Ganz UV villamosaival, de a két kortárs közül a Ganzok forgóvázas kialakítása már egy modernebb konstrukcióra vall. A Gothák Woltersdorfban azonban csak 1977-ben jelentek meg, mikor más városok már modernebb típusokra kezdtek váltani. Manapság Németországban már csak a nosztalgia flották részeként jelennek meg ezek a villamosok, itt (és a Kirnitzschtalbahn vonalán) azonban mai napig aktívan szolgálnak.

A '90-es évek közepétől kezdve több kocsit is modernizáltak kissé, ebből a leglátványosabb az új padló és a szövetülések megjelenése. A fából készült vezetőfülke ajtón is jelölik, hogy a Berlin Brandenburgi Közlekedési Szövetség berlini C zónájában érvényes tikettekkel használható a vonal. Többször leírtam már előző bejegyzéseimben, hogy nekünk ABC zónás hetijegyünk volt, amit az ilyesmi utazásokkal és a potsdami nappal bőven ki is használtunk, ezt ajánlom mindenkinek aki az ilyen programokból nem akar kimaradni.

Visszafelé a 'belvárosban' leszálltunk és elfogyasztottuk kissé megkésett ebédünket. Rendkívül hangulatos volt közben látni az egy vágányon jövő-menő villamosokat. Szintén a központban, a Városháza és a szovjet emlékmű szomszédságában található az üzem járműtelepe, mely homlokzatán büszkén hírdeti a vonal 1913-as nyitási dátumát. A csarnok ajtaján átsejlik a berlinből kölcsönkapott 2990-es nosztalgia kocsi, valamint a 2-es woltersdorfi is. A 19-es pályaszámú üzemi kocsi eredetileg berlini volt és '65-ben épült. Vagy mégse.. ő ugyanis egy 'Rekowagen'. Magyarországon is bevett dolog volt a régi kéttengelyes, favázas villamosok acélvázasítása, ami új kocsiszekrény építését jelentette. Az NDK-ban a Rekowagenek lettek ezen kor és eszme szülöttei, ezek a kocsik azonban kinézetre a Gothawagenekre hajaznak.. igaz a munkakocsi felépítésében funkciója miatt kissé eltér ezektől. A teherkocsi utáni kibelezett példány eredetét nem sikerült meglelnem, a sort viszont két Gotha pót zárja.

Ide szerintem felesleges lenne bármit is írnom, tavaszi hangulat, rendben lévő kockaköves út és egy jó karban lévő Gotha. A háttérben pár méterre található a Bauersee.

A fentebb már említett szovjet emlékmű/kocsiszín/városháza 'szentháromság' villamosmegállója és forgalmi kitérője a Thälmannplatz nevet viseli, utasvárója Budapesten is megállná a helyét.. Berlinben egyébként rengeteg a falfirka, mint nálunk is, de a rendezett kisvárosban szokatlanul hatott ez a látvány. A 32-es motorkocsi az E viszonylaton délelőtti/délutáni sűrítő járatként közlekedik az S-Bahntól a Berliner platzig, így azon a szakaszon csúcsban 10 perces követés van. Sajnos a délutánra megérkezett napsütés elkezdett ismét kezdett el-el bújni.

Potsdamhoz hasonlóan itt is találkoztunk az ART-EFX studió által legálisan és rendkívül igényesen 'összefújt' trafóházzal. Honlapjukon érdemes megnézi munkáikat, csak remélni tudom, hogy a vandálok megkímélik őket. A kis épület minden oldalára más-más villamosos életképet készítettek. Mivel a 2-es nosztalgia villamos pár képpel korábban csak kapun át sejlett, a róla készült képet illesztettem be ide. A trafó mögül érkezik a Goethestrasse, az első/utolsó woltersdorfi megálló, hamarosan visszatérünk Berlinbe. 

Hamarabb mint gondolnánk, hiszen az erdő már Berlinhez tartozik. A villamosok egyébként az 5,6 kilométer hosszú vonal majd' 2 kilométerét itt teljesítik. A két végállomás közti három forgalmi kitérő egyike is itt található. Mi pedig visszasétáltunk csendben az S-Bahnig és valamivel később már Hitler egykori bunkerének helyénél, egy panel lakótelepen ácsorogtunk.. a kettő közt pedig jártunk az Alexanderplatz szocialista nagyáruházainak tövében, majd a két Berlin egykori határán, egy mai multifunkcionális szórakoztató központ belső udvarán, Sony Centerben.. Szeretnék mihamarabb újra visszatérni :) Meg persze Szosz is, de úgy érzem őt a kaják kötötték le inkább :)