Bemutatkozott a hazatért Bengáli

 1961-ben, 51 éve készült el az első FVV házi csuklós villamos, becenevén Bengáli. Kinézetre tökéletesen beleillik a kora hatvanas évek képébe, műszaki tartalma azonban az akkor már '56 óta gyártásban lévő Ganz UV villamosokhoz képest is látványosan gyengére sikerült. A leterhelt Ganz gyár azonban nem tudott kellő volumennel a villamosgyártásra koncentrálni. Budapest igényeit se tudták kiszolgálni, a vidéki városok vészesen elöregedett és elhasználódott járműparkjának cseréje pedig végképp elérhetetlen cél volt. Így esett, hogy ez az elavult, lomha, zajos, sínpusztító típus lett a vidéki villamosüzemek megmentője, a fővárosban viszont már 1982-83-ban leselejtezték az utolsó példányokat. Miskolcon a bécsi pótosok megjelenésével, Szegeden tavaly, a nagyprojekt keretében már kivonták őket a forgalomból. Debrecenben viszont még ma is lehet velük találkozni..

 Budapesten viszont egyetlen példány se maradt. Idén lesz 125 éves a pesti villamos, ez is az egyik apropója, hogy az 1983-ig 1233-as pályaszámon közlekedő Bengáli hazatért. Jelenleg a BKV bérli a debreceni DKV-tól, azonban az se elképzelhetetlen, hogy idővel nem csak bérlője, tulajdonosa lesz a jelenleg kék csíkkal és 492-es pályaszámmal közlekedő villamosnak. Ugyan már februárban elhagyta második otthonát, csak most, június 16-án, a Múzeumok Éjszakáján mutatkozott be újra. Ugyan egyéb elfoglaltság miatt Baross kocsziszínből induló, egész várost átszelő kiállását nem tudtam megörökíteni, az első körében, amire 18:05-kor indult a Deák térről, én is utaztam vele egyet.

 Mint említettem, küllemében még most is debreceni, néhány eltüntetett tájékoztató matricát leszámítva nyugodtan mondhatom, hogy utolsó forgalmi állapotában debütált, ami ugyan kissé leharcolt, de szégyenkezésre nem ad okot. Ha zörög az indításjelző, becsapódnak a közel se egyszerre mozgó ajtószárnyak és megindul a morgó mákdaráló nem is kell tovább magyarázni mi is a Bengáli. Nem irigylem azokat akik a napi forgalomban használták/használják, de tagadhatatlanul van egy sajátos hangulata.

Kelenföld, Etele tér. Egészen közel a típus születési helyéhez, a Kelenföldi kocsiszín melletti Füzesi Árpád főműhelyhez. Egy házi és egy ipari csuklós. Ugyan a Ganz csuklósokból is ki lett spórolva néhány haladóbb megoldás, műszakilag mégis hatalmas a különbség kettejük közt, pedig alig több mint 3 év korkülönbség van köztük. (1964.12.23. vs. 1968.01.06.)

 

Mivel a szokásos fotózzak vagy utazzak dilemma nálam az utazás javára dőlt el, és mint írtam a kiállásra se volt lehetőségem megérkezni a városba ezért használhatónak mondható képem nincs több. Ez mesterséges fekete-fehér pár másodperccel nyitóképemet megelőzve készült, csak itt még nem érkezett meg közvetlenül mellé a kabrió Ikarus 630-as, melynek köszönhetően egy, autentikus '60-as évek hangulatú együttállást sikerült megörökítenem. Éppenséggel így se rossz :)

A bejegyzés végén köszönetet illeti mindazokat akik nem kis munka árán lehetővé tették a Bengáli Budapestre kerülését és közlekedését!