Semmeringi szobormozdonyok
Semmering állomás a Semmering-hágóban kanyargó Semmering vasút egyik állomása. Leszámítva az itteni másfél kilométeres vasúti alagutat sokminden nincs erre. Persze van sok hotel a Hochstrassén, bringások/síelők a Varázshegyen, jó levegő és panoráma bármerre. A csendet csak pár vonat robaja töri meg a völgyben. Az állomás szobormozdonya az 5144 001-4 pályaszámon jegyzett motorvonat. A típus az 1938 és '40 között gyártott 5044-es szériából eredeztethető, a környék meghatározó járművei voltak a villamosítás előtt.
Carl Ritter von Ghega emlékműve. Ő volt a vasútvonal tervezője aki ezen tettével kiérdemelte, hogy lovaggá üssék. Az 1800-as évek közepén hatalmas bravúrnak számított a vonal tervezése, kivitelezése. Az előtérben a világörökségi védettséget hirdető kőtábla és 'befigyel' a motorkocsi is.
Következő szereplőnk a 7047 002-6 pályaszámú sinobusz. A típust a háború után fejlesztette a Wagonfabrik Uerdingen (Düwag-Siemens). 1950 után több mint 3000 készült belőle. Miközben a németeknél már kiszorult a forgalomból, a szerb Ezüst nyilak mai napig forgalomban vannak, igaz Szegedre már nem járnak át. Az osztrák vasutaknál 1964-67 között állt forgalomba a típus mely az 5081-es sorozatszámot kapta. A mindössze három német gyártású kocsin túl a többit a két nagy osztrák vasúti háműgyártó cég, a Jenbacher 'művek' és a mára már szintén Siemens kézben lévő, a budapesti fogaskerekű szerelvényeit is gyártó SGP szállította.
A Zau[:ber:]bergi komplexum előtti út túloldalára kell átmenni, ott balra a gyerek sífelvonó és pálya lesz, majd jobbra hamar megpillantja az ember. A kocsi állapota sajnos elég lehangoló, pedig ő az 5081-es széria kék egyenszínével szemben már az 5047-es Jenbacher kocsikra jellemző színezést viseli. Ha jól sejtem a Gasthof Edelweiss a tulajdonosa, de olyan nagyon nem válhatott be.
Ugyan már nem Semmeringben vagyunk hanem Payerbach-Reichenau állomáson, természetesen még nem hagytuk el a Semmering vasutat. Maga az állomásépület a vasútvonal múzeumaként is funkcionál, míg mellette a Museumpark Payerbach névre hallgató kis gyűjtemény található. A gyűjtemény legnagyobb tagja a 95.112-es gőzmozdony.
A gyűjtemény többi darabja is érdekes, természetesen mindegyik a környék közlekedéstörténetének egy-egy fontos emléke. Kezdjük jobbról. Az 1903-ban gyártott E 3-as mozdony a vasútállomás túloldaláról induló Höllentalbahn egyik járműve volt. Az E 1-es kocsi jelenleg is üzemel, a kettes nem, de újul. Ami óta megpillantottam a Höllental vasutat bekerült a kívánságlistámba :) Folytassuk.. következő darabunk a Rax-Seilbahn 1926-ban megnyílt, egy kilométer szintkülönbséget leküzdő kabinos felvonójának egy korábban használt 'kocsija'. A háttérben egy 1957-es, osztrák Steyr 480 A típusú postabus.
Semmering állomás a Semmering-hágóban kanyargó Semmering vasút egyik állomása. Leszámítva az itteni másfél kilométeres vasúti alagutat sokminden nincs erre. Persze van sok hotel a Hochstrassén, bringások/síelők a Varázshegyen, jó levegő és panoráma bármerre. A csendet csak pár vonat robaja töri meg a völgyben. Az állomás szobormozdonya az 5144 001-4 pályaszámon jegyzett motorvonat. A típus az 1938 és '40 között gyártott 5044-es szériából eredeztethető, a környék meghatározó járművei voltak a villamosítás előtt.
Carl Ritter von Ghega emlékműve. Ő volt a vasútvonal tervezője aki ezen tettével kiérdemelte, hogy lovaggá üssék. Az 1800-as évek közepén hatalmas bravúrnak számított a vonal tervezése, kivitelezése. Az előtérben a világörökségi védettséget hirdető kőtábla és 'befigyel' a motorkocsi is.
Következő szereplőnk a 7047 002-6 pályaszámú sinobusz. A típust a háború után fejlesztette a Wagonfabrik Uerdingen (Düwag-Siemens). 1950 után több mint 3000 készült belőle. Miközben a németeknél már kiszorult a forgalomból, a szerb Ezüst nyilak mai napig forgalomban vannak, igaz Szegedre már nem járnak át. Az osztrák vasutaknál 1964-67 között állt forgalomba a típus mely az 5081-es sorozatszámot kapta. A mindössze három német gyártású kocsin túl a többit a két nagy osztrák vasúti háműgyártó cég, a Jenbacher 'művek' és a mára már szintén Siemens kézben lévő, a budapesti fogaskerekű szerelvényeit is gyártó SGP szállította. 
A Zau[:ber:]bergi komplexum előtti út túloldalára kell átmenni, ott balra a gyerek sífelvonó és pálya lesz, majd jobbra hamar megpillantja az ember. A kocsi állapota sajnos elég lehangoló, pedig ő az 5081-es széria kék egyenszínével szemben már az 5047-es Jenbacher kocsikra jellemző színezést viseli. Ha jól sejtem a Gasthof Edelweiss a tulajdonosa, de olyan nagyon nem válhatott be. 
Ugyan már nem Semmeringben vagyunk hanem Payerbach-Reichenau állomáson, természetesen még nem hagytuk el a Semmering vasutat. Maga az állomásépület a vasútvonal múzeumaként is funkcionál, míg mellette a Museumpark Payerbach névre hallgató kis gyűjtemény található. A gyűjtemény legnagyobb tagja a 95.112-es gőzmozdony. 
A gyűjtemény többi darabja is érdekes, természetesen mindegyik a környék közlekedéstörténetének egy-egy fontos emléke. Kezdjük jobbról. Az 1903-ban gyártott E 3-as mozdony a vasútállomás túloldaláról induló Höllentalbahn egyik járműve volt. Az E 1-es kocsi jelenleg is üzemel, a kettes nem, de újul. Ami óta megpillantottam a Höllental vasutat bekerült a kívánságlistámba :) Folytassuk.. következő darabunk a Rax-Seilbahn 1926-ban megnyílt, egy kilométer szintkülönbséget leküzdő kabinos felvonójának egy korábban használt 'kocsija'. A háttérben egy 1957-es, osztrák Steyr 480 A típusú postabus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése