Átadták a metrót.. éljen!

2014. március 28. déli 12 órakor megnyíltak az utazóközönség előtt az M4-es vonal kapui. Régóta várt pillanat volt ez és nem is szeretném elemezgetni az anyagiakat, a több éves csúszásokat és egyáltalán a vonal létének értelmét firtató kérdéseket (a lezárások, terelések miatti bosszúságokról nem is beszélve). Elkészült, mert már készült és hiába nem fogja megváltani Budapest tömegközlekedését, legalább szép lett. Így röviden. És ha már pont úgy alakult, hogy előzetes terveimmel ellentétben pont ott tudtam lenni a Kálvin téren délben, hát ott voltam és éltem a pillanattal, lehetőséggel. Az M3 felől vezető összekötő alagút bejáratánál vártam és amikor eljött a pillanat elsőként indultam le a mozgólépcsőn, majd az összekötő folyosón megelőzött egy fószer, de nem hagytam magam, így a felfelé vezető mozgólépcsőn már ismét első lettem. A peronra elsőként értem fel, csak néhány BKV-s várta az emberek rohamát. A fenti bejárat felől lassabban érkeztek meg az emberek, így én már lent vártam őket, és egy szerelvény is befutott egy-két korai utassal a Keleti felől. Így történt hát, így éltem meg a metró átadását.

Sokakkal ellentétben szerintem pofás a Keleti pályaudvari állomás is, lent kissé puritán, de a kerengő felőli nyitott részen beáramló természetes fény sokat dob rajta. Szokni kell még ezt, újdonság, hogy mélyvezetésű állomásokon természetes fényt is láthatunk. 

 

A metróval együtt két viszonylagos újdonság is debütált még. Mindkettő volt már, de.. az első a BKK új automatái, melyekből a közösségi közlekedésre jogosító bilétákat lehet kinyerni, akár érintés nélküli bankkártyával fizetve. Ezek egy teljesen új színvonal megjelenését jelentik a Protokon féle automaták után. A másik a mai napon megnyílt Baross téri és Kelenföldi ügyfélcentrum. A BKK értékesítési rendszere megújulás küszöbén áll, illetve már félig, vagy részben be is tette a lábát Budapest életébe (mi van?). Van már ügyfélcentrum a cég központjában, a Rumbach Centerben, illetve a (Liszt) Ferihegyi reptér két terminálján, valamint a Deák téren egy ideiglenes, de mégis a ma átadott kettő mutatja meg milyen irányt képzelt el a cég a tevékenységi körébe tartozó feladatkörökhöz (közösségi közlekedés, taxi, behajtási engedélyek, Bubi, meg amit kihagytam nyilván) kapcsolódó ügyek intézésének kulturált körülmények közt történő lebonyolítására. (A képen a BKK lilája nem túl színhelyes.)

 

Míg a metrót még sokáig lehet fotózni az Etele térre járó 7E-107E páros utolsó üzemnapját töltötte a metró átadásának napján. Az egykori piros 7-es és 173-as a Bosnyák téri és Újpalotai végállomásával nem is olyan rég már megszűnt, egyaránt Újpalotára jártak, és csak néhány megállóban tértek egymástól, egyikük még új számot is kapott. A február 29-től érvényes változások szerint azonban már egyik se jár majd az Etele térre. A 7E csak a Blaha Lujza tértől közlekedik majd, a 107-es pedig a Bornemissza térig megy Dél-Budán, E nélkül, azonban az Astoriától Újpalotáig gyors járatként. A piros hetes fogalom volt már, a buszos tömegnyomor szinonimája, igazi Budapestikum, ami most elköszönt a budai oldaltól. Az első és a második képen ugyanaz a busz látható (BPI-179), csak időközben átszerelt (viszonylatot váltott) a fenti kép reggel hat felé készül, a második már délután.

A metróhoz kapcsolódó felszíni változások egyik új eleme az őrmezei új buszvégállomás, ahol szintén 29-én indult volna meg a forgalom, azonban 28-án délután négy után egyszercsak mégis megindult az új, 108-as járat. A képen ha minden igaz a negyedik indulás(?) (16.52) busza látható. Egy üres állomásról induló, kihelyezett menetrend vagy bármi nélkül közlekedő járat, fél nappal a rendes indulása előtt, ilyet is ritkán lát az ember.

Zárásként pedig régi-új. Mozaik a metróban, ha már a Blaha Lujza téri piros metrós már évek óta kósza emlék csupán. Ugyan több helyen használtak különféle színű-fajta mozaik borítás, a közönség kedvenc mégis a Gellért téri megálló.

Payerbach-Hirschwang... üzemszünetben

2011 után 2012-ben is visszatértünk a közeli osztrák hegyekbe, a Semmeringbahn Payerbach-Reichenau állomása mellől indul a Payerbach-Hirschwang Lokalbahn, vagy Höllentalbahn. Az eredetileg 6,1 kilométeres, 760 milliméteres nyomtávú, villamosított (550V) vasútvonal 4,8 kilométén ma is közlekednek a villamosra hasonlító keskeny nyomtávú, 1926-ban gyártott motorvonatok, vagy a szobormozdonyos bejegyzésemben látott kis villamosmozdonyok által vontatott szerelvények. Szóval jó kis program lett volna, ha nem nézem be a dolgot, ugyanis jellemzően csak június és október közt közlekedik a napi három és fél vonatpár a vonalon. Szóval jó elképzelés volt, hogy kisvasút a Rax felvonóig, fel a hegyre, le a hegyről, vissza kisvasút.. csak az nem járt.

 

Azért valahol tartottam attól, hogy így járunk, mert kissé felületesen informálódtam az indulás előtt, de azért elmentünk a kisvasút állomására, aminek hollétére jópár táblácska utal. A nagyvasút vágányai alatt ez a kis aluljáró vezet az állomásra, ahol üresség és egy kis dízelmozdony fogadott csak minket. Nos igen, hibáztam. Mindenesetre elindultunk gyalogosan a végállomás felé. Annyit azért nem buktunk, kicsit szeszélyes volt ugyan az időjárás, de a friss levegő, a szép táj és a Schwarza völgye azért kárpótolt minket.

 

Aztán végül már gyakorlatilag a végállomáshoz értünk mikor valami jármű közeledésének hangja törte meg a csendet. Legnagyobb meglepetésemre a Payerbachban látott kis mozdony érkezett meg. A V10-es mozdonyt a Jenbacher Werke gyártotta 1959-ben, a Böhlerwerke kapfenbergi üzeme használta. Magyaros hasonlattal Ózdon volt iparmozdony :) 1986-ban került erre a vonalra. Vezetője kényelmesen nekiállt a váltókat kenni.. így telik hát az üzemszünet. A kocsiszín épülete is itt található, úgy 400 méternyire maxmum, de persze ezt se tudtam.

Jó egy kilométerre a kisvasút végállomásától található ez a kis duzzasztó, a Schwarza egészen szép árnyalatú itt a felsőbb szakaszon. Népszerű kiránduló hely ez, hiszen aki a bécsi ivóvíz útjára kíváncsi errefelé is végig kell haladnia.

 

A más emlegetett Raxscheilbahnnal már nem volt időnk felmenni a hegyre, bár völgy béli állomásáig azért elsétáltunk. A Höllentalbahn itteni állomása hirschwangi állomása arról árulkodik, hogy itt egykor bizony sokkal nagyobb élet lehetett. A vágányok, illetve a nyomokban vágányokat tartalmazó rét felől nézve csak a pusztulat nyomait látni, a Lokalbahn Strasse felől nézve azonban úgy tűnt lakják az épületet. Összességében tehát láttunk is valamit, meg nem is, a tévedésem azért kicsit kellemetlen, de annyira csak nem sikerült rosszul a nap. Mentésemre szoktam, hogy nem szoktam ilyen tájékozatlanul elindulni sehova se..

 

 Hirschwangból Payerbach felé visszasétálva időztünk egy kicsit reichenaui kastély szomszédságában egy cukrászdában. Itt, illetve nem túl távol innen született Habsburg Ottó, az utolsó magyar király fia, a 2011-ben elhunyt utolsó Habsburg trónörökös. Az állomásra visszatérve egy tipikus 6020-as motorvonat fogadott minket, majd kisvártatva megérkezett a vonatunk, egy a GySEV által az ÖBB-től bérelt, átmatricázott Taurussal az élen. Nem vele indultunk, odaúton Sopronban kaptuk őt, mozdonyunk problémája miatt..

 

 

Zárásként három teljesen OFF kép. Még az odaúton, Sopronban készültek. Az első képen M42 001, "Szörnyella. 1994 gyártotta a Ganz-Hunslet, de sorozat nem lett belőle, egyke lett. Kezdetben a MÁV-nál szolgált, majd a GySEV vette át és zöld-sárga lett. Kis túlzással (járműszerkezetét tekintve) egy dízel Szöcske (V46) és egyben a magyar mozdony gyártás utolsó példánya lett. A Bobók (M44) leváltása lett volna a cél vele, de a kilencvenes években se volt már olyan anyagi helyzetben a MÁV, hogy sorozat legyen belőle. A második képen a Soproni állomás várója, a csattogós, Solari Udine féle utastjékoztató kijelzővel. A harmadik kép villamos előfűtő gépét, az 1966-ban gyártott ex. V42 529-et már ne keresse senki itt, 2013. novemberében Szombathelyre költözött, hogy egy kis kicsinosítás után a nemrég GySEV kézbe került állomáson dolgozzon tovább.

Payerbach, újabb semmeringi szobormozdonyok

2011 után 2012-ben is visszatértünk Autsztriába a MÁV Nosztalgia élményvonatával. Míg '11-ben a mürzzuschlagi Südbahn Museumot néztük meg, majd Semmeringen lanovkáztunk, és pár szobormozdonyt is láttunk, 2012-ben új látnivalók mellett döntöttünk. Most (illetve több mint másfél éve.. még szerencse, hogy a képek nem romlanak meg :) Payerbach településen járunk, a vasútállomástól alig 10 perc sétára található ez a Sinobusz (osztrákosabban Schienenbus), a Schwarzatal-viadukt árnyékában. Korábbi bejegyzésemben a Semmeringen található 7047 002-6 pályaszámú, újabb ÖBB-s festést viselő példányt láthattuk, itt az SGP által 1965-ben gyártott 6581 051-7 pályaszámú motorkocsi és pótkocsija áll az út mellett.

 A motorkocsi a kép előterében található tábla alapján indiai étteremként üzemel, filmvetítéseket is tartottak benne. A jobbra tartó út Reichenau felé tart. A vasúti hangulatot a német AEG cég egy kis jelzőjével próbálták autentikusabbá tenni.

 

A 228 méter hosszú és 25 méter magas Schwarzatal-viadukt ívben fekszik, átvezeti a Semmeringbahnt a Schwarza folyó felett. A korabeli vasútépítés válasza a hegyvidéki nagy szintkülönbségek leküzdésére ezen a szakaszon köszön vissza először ha az ember Bécs (Bécsújhely) felől érkezik. Gloggnitz felől a Schwarza völgyének bal partján halad a vonat Payerbach-Reichenau vasútállomásig (ami területileg Payerbach településen fekszik), majd a már enyhén ívben fekvő vasútállomás után, a viadukton át 'visszafordulva' tér át a folyó jobb partjára, szinte körülölelve a települést. Innen még nagyjából 400 méter szintkülönbség leküzdése vár a vonatokra.

 Térjünk vissza a payerbachi vasútállomásra. Vonatunk érkezésekor még sütött a nap, az egész nap folyamán nagyjából utoljára ekkor. Később enyhe esős, borult idő váltakozott. Az ex ÖBB-s Schlieren kocsikból álló szerelvény bizony rendesen túlnyúlt a peronon.. Az állomásépület túloldalán található a Museumspark, amit korábbi szobormozdonyos bejegyzésemben a vonat ablakából már ugyan fotóztam, de most kicsit közelebbről is megnézhettük a kiállított járműveket.

Az állomásépület perontetője modern folytatást kapott, de valahogy mégis megvan az összhang.. A Museumsparkot 1979-ben avatták, a térség közlekedésének egy-egy jellemző típusa került bemutatásra itt. A különféle közlekedési ágak békésen megférnek itt, a kiállított járművek valószínűleg gondos kezelésben vannak, hiszen elég jó állapotnak örvendhetnek.

 

Az első képen a Raxseilbahn felvonó (az állomási kép hátterében, a kép közepén lévő oszloptól kicsit jobbra kivehető a nyomvonala) 2-es számú kabinja látható, mely 1948 és 1975 között szolgált az 1926-ban átadott vonalon, mely Ausztriában az első volt. A másodikon Payerbach-Hirschwang Lokalbahn kis villamosmozdonya. A Höllentalbahn néven is emlegetett keskeny nyomtávú villamosított kisvasút végállomása az állomástól egy kis sétányira van, a vágányok túloldalán. Az E-Lok Nr.3. névre hallgató kismozdony 1903-ban épült, működőképes társa ma is jár a vonalon, egyben az ország legrégebbi villamos kisvasúti mozdony típusa ez a guruló kertilak kinézetű szerzet. A második képen balra látható még a Schwarza viadukt pár méteres homokkő falazata.

 Az 1922-ben Bécsújhelyen (Wiener Neustadt) készült ex BBÖ 82, ÖBB 95-ös mozdonysorozat, 24 példányának egyike is itt kapott helyet. Eredeti sorozatszámát az Anschluß után a Német Birodalmi Vasút változtatta 95-re, a mozdonyok számozása 101-el indult.. tehát a 12. példányt látjuk itt kiállítva. Természetesen azért került ide, mert a vasútvonal villamosításáig (1959) aktív résztvevője volt a vonal életének.

 Végezetül három busz, egy Steyr 480 A, mely típus nem meglepő módon szintén szolgált ezen a vidéken és két Irisbus Arway, a Retter Linien cég égisze alatt amik napjainkban látják el a térség kiszolgálását.

Brutális viteldíj emelkedés.. 1989-ben

Bulváros címadás, egy homályos képpel. Egy volt BKV-s illetőségű helyen, egy lepusztult bútordarab tetejét díszítette ez a matrica, mely az 1989 februártól érvényes tömegközlekedési viteldíjakról tájékoztatta egykor a kedves utasokat. Megnyitva valamivel jobban olvashatóbb, bár sajnos a sorok eleje elmaradt, így pont az értékcikkek megnevezése lett hiányos. Idén kedves politikusaink "ajándékaként" csökkentek a bérletárak Budapesten, '89-ben a kedves elvtársak bomladozó rendszerében volt ami több mint duplájára emelkedett. Mindenesetre ma nem öt vagy hat forint, hanem 350 ft. egy vonaljegy.

 További kis érdekességnek jöjjön egy leltári szám, egy páncélszekrényről. 1953-ban készült a Pénzszekrénygyárban, Budapesten és a Fővárosi Villamosvasút (FVV) állományát gyarapította.. ami 1968-ban lett a BKV része. Velünk elő történelem :)

30a, Futár, Troli80, V1, VB Credo, Kelenföld

 Idén nem nagyon volt bejegyzésem, év végére most következzék hát egy nagyobb lélegzetvételű. Csapongó témákkal, egyhangú, borús és szürke képekkel :) Vigyázat, sok lesz a betű! 

Kezdetnek Tárnok állomáson a december 15. óta közlekedő Székesfehérvárról Kelenföldön át Kőbánya-Kispestre tartó, G43-as viszonylatszámot kapott újdonság. Egyesek rögtön S-Bahnnak titulálják ezt a Ferencvároson át közlekedő vonatot, pedig attól azért még messza vagyunk, de kezdetnek talán jó lesz. A 30a vasútvonal felújítása véget ért, a menetrendváltás pedig új viszonylatokat és viszonylatszámokat hozott. Nekem Velenceiként ez annyit jelent, hogy az eddigi óránként egy vonat helyett két lehetőségem is van Pestre menni. Egy közvetlen a Délibe, egy Kökire.. de a Kökis vonathoz van csatlakozás Martonvásáron, így mindössze két perccel hosszabb menetidővel, de azzal is el lehet jutni a Délibe. A G43-as a 'felső pályán' közeledik, azaz Tárnok-(Érdi elágazás-)Érd-felső-Campona útirányon. A Z30 viszonylat vonatai Érd-Alsón át közlekednek, Kelenföldig megállás nélkül. (Z: zónázó, G: gyorsított)

 

Ugyan Tárnokon is át lehet szállni a G43-ról a Z30-ra, de akkor némi séta és aluljárózás vár az emberre, Martonon csak a peron másik oldalára kell átsétálni általában. A G43-as képem még a menetrend váltás első napján készült, a beígért szóló Flirt motorvonattal.. azonban én eddig csak V43(431)-By-By-By vagy V43-By-Bdbh-Bdbh szerelvény összeállításssal utaztam. Wifis Flirt vs. műbőr romantika. Pest felől is biztosított egyébként az átszállásos megoldás, így a Déliből is egy közvetlen és egy tárnoki átszállásos lehetőség van Fehérvár felé. A martoni/tárnoki átszállásokra menetrend szerint 3-4 perc áll rendelkezésre, de az eddigi tapasztalatok alapján csúszás esetén bevárják egymást a vonatok. Márpedig az 5-10 perc késések még mindig általánosnak számítanak, így ha nagy a csúszás, előfordul, hogy egy gyorsvonat elengedése miatti nagytétényi félreállítás lesz a történet vége, ami csak növeli a késést. 20 perc simán összejöhet.. Ennek ellenére összességében javult a szolgáltatás minősége, ami jó.

A Futár, az új Forgalomirányítási és UtasTÁjékoztatási Rendszer is kezd éledezni szépen lassan. Igaz, már több éves a késés.. már 2011 szeptemberében lehetett látni kísérleti Futár panelt a 306-os pályaszámú Ikarus 435T troliban, ám a projekt már akkor is késében volt. Mára a buszok és trolibuszok megkapták a szükséges fedélzeti berendezéseket, a villamos ágazat azonban igencsak el van még maradva. Legjobban Szépilona kocsiszín modernizált Tátrái, a T5C5K típus futárosításával haladnak, de még messze a vége, hogy az utolsó Ganz csuklós is megkapja. A városban elhelyezett Futár karók  (akasztófák) egy része azonban már valós forgalmi adatokat mutat, de csak néhány busz és trolivonal mentén. Egészen pontosan 30 helyen a tervezett 268-ból.

 Idén nyolcvan éve, hogy megindult a budapesti trolibusz közlekedés Óbudán. Idén troli nyílt napon ugyan voltam, de nem volt még olyan régen a 75. évfordulóra rendezett Zách utcai rendezvény se.. Az évforduló tiszteletére a Közlekedési Múzeumban nyílt időszakos kiállítás mely születésnapomig, február 16-ig várja az érdeklődőket, valamint a BKV nosztalgia trolijai állnak az épület főbejáratánál. Sorban előről: Ziu 9, Ikarus 260T, Ikarus 60T + ÁMG pórkocsi és Ziu5.

 A Szegeden megújult Ikarus 60T és a tavalyi, a Zách utcai garázs ötvenedik születésnapját ünneplő troli nyílt napon debütált ÁMG pótkocsi szemből majdnem tökéletes illúziót nyújtó szerelvényt alkot.,Bár a színek sajnos nem passzolnak egymáshoz. Se a piros, se a fehér részek.. és igazából egy kicsit messzebb állnak egymástól. Ha minden igaz az Ikarus hatvanas már nem tér vissza Szegedre hanem a fővárosban marad, azonban két dolog árnyalja egyelőre a képet. A pár éve megújult vázszerekezete nem alkalmas a pótkocsi vontatására, illetve a nagyobb probléma, hogy jelenleg még hajtása sincs. Talán kap majd Ziu 9 belsőt és akkor legalább mozoghat is, nem tökéletes megoldás, de mégiscsak mozgásban látni lenne az igazi.

 

 A Ziu 9-es mintha kicsit elkülönült volna többi társától, igaz a típus nem is olyan rég még mindennapos látvány volt ezen a környéken. A tavalyi nyílt napon (igen, rejtve újra linkeltem) a 927-es Ziu iszonyatosan korrodált, oldallemezektől megszabadított vázát láthatta a nagyközönség. Azóta a 929-es is megújult. Egészen furcsa rendesen kilakatolt Ziut látni. A beltér egyébként az utolsó forgalmi állapotnak megfelelő, különösebben nem nyúltak hozzá.

A korrózió nélküli Ziu után egy kép erejéig a 004-es Nohab, illetve ami megmaradt belőle.. az orra. Szegény kezd elfáradni, rendesen.

 

Utamat az 1-es villamos december 15-én átadott Lehel utca (bár szokás útnak mondani, pedig utca) Árpád híd szakasza felé folytattam. Az Erzsébet királyné útja megálló egészen pontosan úgy fest mint az össze többi a Hungárián. A leszaggatott vadplakátok miatt rozsdásodó oszlopok, firka és rohadás mindenhol. Az évek során kozmetikázásként felkerült festékrétegek csak pillanatnyi javulást jelentettek. A mindenféle süppedésekkel teli nagypaneles villamospálya pedig az utolsó utániakat rúgja, a villamosok forgóvázaiba.. az utasok idegrendszerébe. Egy hármas T5C5 szerelvény három kocsija ritka, hogy pontosan ugyanúgy álljon, valaki mindig kidől a sorból. 

 

Ugyanaz, két nézetből. Jó érzés sima pályán utazni, bár ez nem újdonság, errefelé mégis. A megállók, és úgy általában minden kapcsolódó építmény meglehetősen félkész még. A lényeg a villamospálya határidőre történő átadása volt, a többi meg ráér. Az új esőbeállók jelenleg maximum tényleg az esőtől óvhatnak, de csak szélcsendben, remélem ez változni fog. A peron széles, de meg kell jegyezni, hogy a régi megállókiosztás a jövőben is marad, azaz a Teve utca felőli oldal a Bécsi út felé tartó tuják megállója, a Volán pályaudvar melletti megálló a Közvágóhíd (jövőben Fehérvári út) irány megállója. Utóbbi jelenleg még nem készült el, ezért a József Attila Színház szomszédságából indulnak a villamosok útjukra.

 

 

Az elkészült szakasz végig ugyanilyen, néhány a vágányok közti földszigettel, ahová gondolom némi természetet fognak becsempészni. Ezen a szakaszon füvesített pálya, de a forgalmas útszakaszon, a Honvédkórház szomszédságában talán fontosabb is, hogy a mentők is tudjanak közlekedni a pályán. Az Árpád hídnál visszafogó váltó készült, amit azonban időhiányomnak hála nem örökítettem meg, csak a lezárt feljárót az aluljáróban. Témazárónak pedig egy kép az emelt peron és a Tatra viszonyairól. Ugyan az alacsonypadlós villamosok érkezése még várat magára, legalább az első lépés kisebb.. a villamosra fel.

Időm pedig például ezért nem volt, mert a híd felhajtóján készülő villamospálya megörökítése helyett inkább a Volán pályaudvar érdekelt. Kezdetnek két kedvencem: Volánbuszos Volvo Esztergom felé, és a bármi ami Vértes Volán kategóriában induló GZK-855, Ikarus EAG E95. Aki nem mellesleg vonatpótlót játszik a részlegesen már átadott esztergomi vasútvonalon.

Ez pedig jó lesz átkötésnek azért amiért igazából a buszok közé vetettem magam. Visszatérő rémálmom amikor Tatán az 1-es buszon, amivel iskolába jártam megjelent az első Credo 9,5 busz.. igen, Vértes Volán. A jobb oldali két Vérteses Credo még azt a korszakot idézi bennem, kinézetre egészen biztos, pedig ők már az EC12 széria tagjai. Node a bal oldali Credo Econell 12.. még a végén valami Győrből ami kezd busz formájú lenni. Egy közös Volán tender keretében 49 Credo busz kerülhet az ország különböző társaságaihoz, ebből 16 (MMT-618–637) pedig a Volánbuszhoz főképp a 10-es út térségébe, az Econell típusból. Kinézetre a két és fél éve a BKV-nál is járt Citadell típust idézik, azonban egy jól optikai tuningolt, a Kravtex hagyományait követő kiskerekes típusról van szó.

A közelmúltban Pécs városában indult meg a Credo buszok újbóli 'felfedezése', értem ezt úgy, hogy az elmúlt évek beszerzési stopja után a Tüke busz rendelt újra nagyobb tételben Credot, azota viszont folyamatosan csordogálnak ki a gyárudvarról a különféle kivitelő buszok. A gyárudvart pedig úgy kell érteni, hogy a Kravtex az elmúlt időben azért, hogy ne kelljen teljesen bezárni az egész kócerájt, a saját szakállára, a saját udvarára termelt. Ezek a buszok kezdtek most elfogyni pár rendkívül rövid szállítási határidővel kiírt tender keretében. Hogy miért aggódnék ha Kravtex lennék? Mert export nincs, jelenleg nem annyira barát az ország vezetés, ráadásul Győrben a Rába égisze alatt megjelent a "Nemzetibusz", azaz a Credokkal ellentétben jelenleg nulla magyar hozzáadott értéken tartalmazó Volvo együttműködés. Ami viszont a vezetés barátja. Most ugyan ki lehet söpörni az udvart, de hiába fejlődött a termékpaletta egészen bíztató irányba, még mindig hallani minőségi problémákat és a jövő tenderei valószínűleg nem rájuk íródnak. Egyébként nem csúnya buszok.

 

A napomat Kelenföldön fejeztem, vonatra várva. Itt az M4 felszínrendezési munkái a város más pontjaihoz hasonlóan véget értek. A felső kép kicsit korábban készült, egy kicsit káoszosabb állapotban, a lenti december 19-én, a bejegyzés többi képéhez hasonlóan. Egy újabb Volán pályaudvar, az Etele téri és az új hideg fehér ledfényben úszó díszburkolat világ.

A vasúttól a buszok felé érzetre pár méterrel többnek tűnik a táv. Egyébként ha a fák megerősödnek kicsit nem lesz csúnya, csak olyan modernül semmilyen. Remélem azért a magasabb Iso és a kerítésen támasztott fényképező ellenére is élvezhetőek valamennyire a képek. 

Idénre búcsúzom, két bejegyzésemmel (és egy el nem készülttel) ez volt majdnem hét évem leggyengébb éve. Jövőre szeretnék eljutni a három vidéki városba, a debütáló miskolci Skodákat megnézni, a debreceni új kettes villamos, új CAF villamosaival utazni, a szegeden most átadott 10-es trolival utazni, az új Ikarus-Skoda trolikkal. Az elmúlt évek közlekedési fejlesztései az EU-s finanszírozási ciklus végéhez érve szép lassan beérnek... Kellemes ünnepeket, BUÉK!