A motorkocsi a kép előterében található tábla alapján indiai étteremként üzemel, filmvetítéseket is tartottak benne. A jobbra tartó út Reichenau felé tart. A vasúti hangulatot a német AEG cég egy kis jelzőjével próbálták autentikusabbá tenni.
A 228 méter hosszú és 25 méter magas Schwarzatal-viadukt ívben fekszik, átvezeti a Semmeringbahnt a Schwarza folyó felett. A korabeli vasútépítés válasza a hegyvidéki nagy szintkülönbségek leküzdésére ezen a szakaszon köszön vissza először ha az ember Bécs (Bécsújhely) felől érkezik. Gloggnitz felől a Schwarza völgyének bal partján halad a vonat Payerbach-Reichenau vasútállomásig (ami területileg Payerbach településen fekszik), majd a már enyhén ívben fekvő vasútállomás után, a viadukton át 'visszafordulva' tér át a folyó jobb partjára, szinte körülölelve a települést. Innen még nagyjából 400 méter szintkülönbség leküzdése vár a vonatokra.
Térjünk vissza a payerbachi vasútállomásra. Vonatunk érkezésekor még sütött a nap, az egész nap folyamán nagyjából utoljára ekkor. Később enyhe esős, borult idő váltakozott. Az ex ÖBB-s Schlieren kocsikból álló szerelvény bizony rendesen túlnyúlt a peronon.. Az állomásépület túloldalán található a Museumspark, amit korábbi szobormozdonyos bejegyzésemben a vonat ablakából már ugyan fotóztam, de most kicsit közelebbről is megnézhettük a kiállított járműveket.
Az állomásépület perontetője modern folytatást kapott, de valahogy mégis megvan az összhang.. A Museumsparkot 1979-ben avatták, a térség közlekedésének egy-egy jellemző típusa került bemutatásra itt. A különféle közlekedési ágak békésen megférnek itt, a kiállított járművek valószínűleg gondos kezelésben vannak, hiszen elég jó állapotnak örvendhetnek.
Az első képen a Raxseilbahn felvonó (az állomási kép hátterében, a kép közepén lévő oszloptól kicsit jobbra kivehető a nyomvonala) 2-es számú kabinja látható, mely 1948 és 1975 között szolgált az 1926-ban átadott vonalon, mely Ausztriában az első volt. A másodikon Payerbach-Hirschwang Lokalbahn kis villamosmozdonya. A Höllentalbahn néven is emlegetett keskeny nyomtávú villamosított kisvasút végállomása az állomástól egy kis sétányira van, a vágányok túloldalán. Az E-Lok Nr.3. névre hallgató kismozdony 1903-ban épült, működőképes társa ma is jár a vonalon, egyben az ország legrégebbi villamos kisvasúti mozdony típusa ez a guruló kertilak kinézetű szerzet. A második képen balra látható még a Schwarza viadukt pár méteres homokkő falazata.
Az 1922-ben Bécsújhelyen (Wiener Neustadt) készült ex BBÖ 82, ÖBB 95-ös mozdonysorozat, 24 példányának egyike is itt kapott helyet. Eredeti sorozatszámát az Anschluß után a Német Birodalmi Vasút változtatta 95-re, a mozdonyok számozása 101-el indult.. tehát a 12. példányt látjuk itt kiállítva. Természetesen azért került ide, mert a vasútvonal villamosításáig (1959) aktív résztvevője volt a vonal életének.
Végezetül három busz, egy Steyr 480 A, mely típus nem meglepő módon szintén szolgált ezen a vidéken és két Irisbus Arway, a Retter Linien cég égisze alatt amik napjainkban látják el a térség kiszolgálását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése