Nohabbal mentem Púpost fotózni

2013 nyarán a MÁV Nohab mozdonyainak 50. évfordulójának tiszteletére a nyári menetrendben szombaton és vasárnap egy-egy vonatpár továbbítását bízták a nagy népszerűségnek örvendő, azonban 2000-ben forgalomból kivont sorozat egy tagjára, egészen pontosan az egykoron M61 017 'névre' hallgató mozdonyra. A történelmi hűség kedvéért.. Szombaton: 1974 sz. Tekergő gyorsvonat (Déli pu. 11:30, Tapolca 15:04), 971 sz. Tekergő (Tapolca 16:56, Déli pu. 20.29) Vasárnap: 972. sz Tekergő (Déli pu. 7:30, Tapolca 11:04), 1975 sz. Tekergő (Tapolca 12:56, Déli pu. 16:29).

A Nohabok forgalomból kivonása sok vihart keltett vasútbarát körökben. A 20 mozdony közül hat a mai napig üzemképes javarészt a MÁV Nosztalgia tulajdonában vannak. A 19-es és a 6-os az átépülő vasútvonalak anyagolási munkálatainak fix résztvevői. A 17-es a pályafenntartáshoz került, amikor is alaposan megújult. Villamos fűtőgenerátort kapott (ezt jelzi oldalán a kék csík), illetve módosított fogaskerék áttételezésének köszönhetően alkalmassá vált a 120 km/h sebességgel való közlekedésre. Az emelet sebességét eddig egy felépítmény mérőkocsival fitogtatta, most részint ezen képességének köszönhette, hogy a jelenleg 120  km/h sebességű pályán Budapesttől továbbíthatta vonatát a 30a vasútvonalon. Hétköznapokon Fehérvárig V43, utána remot M41-es továbbította a Nohab forda vonatait.

 A 17-es ténylegesen nem a nyári menetrend életbelépésétől (június 15.) kezdte meg munkáját, csak július 7. és augusztus 25. közt dolgozott. Sőt, még egy 'retró' étkezőkocsit is továbbított, ami manapság, amikor egy éve már az IC vonatokkal se közlekedik étkezőkocsi, igen nagy szó. 65 éves az Utasellátó. Igazi nosztalgia gyorsvonati szerelvény állt össze tehát. Aprócska szépséghiba csupán, hogy a Bko és By kocsik amúgy még 2013-ban is a hétköznapok megszokott szerelvényeit képzik.

 

Az étkezőkocsi belülről és távolodóban. Pár szó az eddigi képekről: Az első Kápolnásnyéken készült, az első üzemnapról, a többi pedig Velencén, illetve Velence és Velencefürdő közt félúton. Sajnos a Balatonig nem sikerült eljutnom vele, javarészt házfelújítási munkálataim miatt, de az utolsó nyári menetrendi napon, azaz augusztus 25-én, a poszt készültének napján Székesfehérvárig elmentem vele, csak mert egy kicsit szerettem volna már a 'fedélzeten' is hallani a Nohab motorjának jellegzetes hangját. 

 

 Augusztus 18-án a MÁV Nosztalgia Kft. szervezésében különvonat közlekedett Alsóörsig, a Nagyon Balaton programsorozat keretében megrendezett LGT Felsziváltra. Ez volt a Zenevonat, az M61 001-es által vontatva. A vörös csillagos, amúgy a Vasúttörténeti Parkban lakozó Nohab orráról ügyesen eltüntették az önkényuralmi jelképet, valamint aznap két Nohabos ablakos vonat is közlekedett. Vonatra várakozóknak nagyon hasznos kis program a Vonatdroid, azonban a Nohabok valós idejű követése nem lehetséges, így eshetett meg az, hogy egy perccel miután megnéztem, hogy Tárnoknál jár a legutóbbi adatok szerint, megjelent Velencén. A harmadik kép hosszas gondolkodás eredménye, azonban mire megérkezett a szokásos legalább 10 perc körüli késésével már kicsit elfáradtam a kinézett akácfa ágain egyensúlyozva. Az alap gondolatom sikerült, látszik a Velencei-tó, a templom, és a hegyek.. csak az a fránya kerékpárral behajtani tilos tábla..

 

Mint említettem az utolsó napon elmentem Fehérvárig. Az állomás várhatóan hamarosan átépül, így a girbe-gurba sínek a közeljövőben eltűnnek. A hatvani állomás mellett a fehérvári a másik nagy kedvencem, valahogy bírom a szocreált, vasútállomás formában. A mozdonyt fotózni azonban igencsak nehéz volt érkezés után, és nem csak az ellenfény miatt :) ..persze egy ilyen, a vasútfanok egy részének rendkívül örömteli esemény utolsó napján teljesen helyénvaló a csoportkép készülte.

Az utolsó menesztés a Balaton északi partja felé. Rendkívül sok ember ember egykori balatoni emlékét elevenítette fel a címeres Turcsiorrú újbóli megjelenése. Vasútbarátok itthonról és külföldről érkeztek minden hétvégére egy kis vonatozásra, a Nohab azonban a nem fanatikusok számára is egy olyan mozdony amire felkapja szinte mindenki a fejét. Jövőre ugyan nem lesz kerek évforduló, és gondolom anyagilag se a leginkább kedvező dízel géppel menni 67 kilométert felsővezeték alatt, de talán a racionális gondolkodáson felül emelkedhet egy kicsit a pozitív hírverés megfoghatatlan értéke. 

Majd pár perccel azután, hogy a Tekergő az M61-essel az élén elindult Tapolcára megérkezett az idei év másik 'szenzációja', a Ganz M40-es, Púpos sorozatának egyik utolsó üzemképes tagja (talán 3-5 lehet). Az egyetlen amelyik ablakos, azaz személyszállító vonattal közlekedetett menetrend szerint idén. Győr-Komárom-Székesfehérvár-Siófok útvonalon közlekedett minden nap, az 1-5-30-as vasútvonalakon, Győr és Fehérvár közt Púpossal az élen. A 1988/1987 sz. gyorsvonatpár páros vonata reggel 6:58-kor indult Győrből és 8:53-kor érkezett Fehérvárra, itt gépcsere után, villanymozdonnyal közlekedett tovább. Vissza 19:23-kor indul Siófokról, 20:30-kor Fehérvárról és 22:26-ra ért Győrbe. Mikor ezen soroknál tartottam 55 perc volt még hátra az utolsó siófoki indulásig..

Az előző kép óta kicsit közelebb ért.. ez a jobb minőségű kép, mert az előzőt baromira megvágtam az itt is látható oszlop miatt :) A kettes helyett a hetedik vágányra érkezett, vonatáról való leakadására nem sikerült már előre érnem a peronon. A mozdony ilyenkor egy visszafogás után a körfűtőház fordítókorongján keresztül a távolabb lévő üzemanyag kút felé vette az irányt, majd visszatérve a fűtőház valamely vágányán töltötte a napot. Szembefényes, sötét és távoli képemen saját füstfelhőjében oson a fordítókorong felé, az alábbi egy perces hangulat videón pedig egy kis cikkelynyi fordítózás után megindul üzemanyagért:

Az egyébként szintén idén 50 éves sorozat tagjának hangja szintén igen jellegzetes, a Jendrassik motor hangja is igazi klasszikus. Haza Velencére 50 éves V43-as helyett egy Flirt motorvonat páros vitt. Az új motorvonat egy egészen más világ képviselője, de a magyar vasút klasszikusai azért még mindig köztünk vannak. 

2624, a 125. évforduló napján

1887. november 28-án indult az első villamos a Nyugati pályaudvartól a Király utca felé. Múlt vasárnap nagyszabású villamosfelvonulással ünnepelt a BKV a Nagykörúton, arról azonban lemaradtam. Az elmúlt két hónap java része vagy munkával vagy költözködéssel telt, ezért nem fotóztam, blogoltam túl sokat, de most szerdán (tegnap) nem hagyhattam ki a budapesti nosztalgia flotta "legifjabb" tagját. A 2624-es pályaszámú motorkocsi a BVVV 1906-ban beszerzett G típusának tagja. Az összesen 30 G kocsi közül 20 darabot acélvázasított az FVV. Sokak számára ezek a 'Füzesi acélvázas' villamosok jelentik az igazi nosztalgiát, hiszen ilyenekkel még valóban utazhattak is.

A kép majdnem ugyanott készült, de nem akartam kihagyni.. Szóval: a Beszkárt-FVV több cég többféle típusát örökölte meg, ezek egy részét a hatvanas évekre acélvázasították és ezeket hívják Füzesi acélvázasnak, mivel a kelenföldi Füzesi Árpád főműhelyben készült átalakításuk. Ezek a típusokat az egységesítés jegyében hasonló kinézetű kocsiszekrényt (és műszaki megoldásokat) kaptak. A BKV ezidáig szolgáló nosztalgia villamosai vagy a korai, favázas, cirádás motívumokkal díszített korszakot képviselték (436, 611, 1074) vagy egy modernebb kor termékei (UV, Bengáli). A köztes átmenet, az acélvázas kéttengelyes eddig hiányzott a palettából.

 

 Életpályája érdekesen alakult, hiszen selejtezése után holland közlekedésbarátoknak köszönhetően Amszterdamban lakozott, sőt forgalomban is járt nosztalgiaként. Budapestre 2004-ben került vissza, felújításának tavaly álltak neki Zugló kocsiszínben. Hosszas várakozás után hatósági engedélyeit őszre szerezte meg. A kocsi történetéről bővebben Hamster írt, aki bőven kivette részét a kocsi hazaszállításának intézésében is. A Füzesi acélvázasok méret alapján két alaptípusba sorolhatóak, vannak négy és ötablakosak. Mint a Szalay utcánál készült oldalnézeti képemen látható, a 2624-es kocsi a kisebb, négyablakos 'típus' tagja. A szentendrei BKV múzeumban járatosak most mondhatnák, hogy ott is van ám két Füzesi kocsi.. igen, de azok ötablakosak (1000, 1625), tehát nagyobbak. Hosszabb tengelytávjuk és nagyobb kerékátmérőjük miatt azonban csak korlátozásokkal közlekedhettek volna a városban. Ezzel szemben a 2624-es kocsi bárhol bevethető.

 

A nap pedig hol sütött, hol nem.. a Lánchídnál éppen nem. Nagyon tetszik nekem ez a villamos, a hangja pedig teljesen elvarázsolt. Messziről jelzi érkezését, igazán összetéveszthetetlen. Minden nosztalgiás rendezvény jellemzője az utcákon kerek szemekkel, értetlenül néző járókelők képe. Ők most se maradhattak el, viszont talán több ember arcán láttam egy kis mosolyt, a viszontlátás rácsodálkozását. Az évfodulóra tekintettel normál díjszabással közlekedett a kettesen, szinte állandóan kitömve emberekkel. Az elől-hátul keskeny ajtó elrendezés utasáramlás szempontjából nem túl előnyös, ezt most sokan tapasztalhatták, de talán nem bánták kivételesen :)

 

Két kép, pár méter és némi árnyékbeli különbséggel a Kossuth térről. 

 

Ha valaki utazott már UV-pót-UV szerelvénnyel (öt év után először a hétvégi körúti rendezvényen bárki megtehette) és jól körbenézett rajta, sok újdonságot az utastér kinézetében nem fog felfedezni. Mindezt a már emlegetett egységesítési törekvésnek köszönhetjük. 2624 az utolsó forgalmi állapotának megfelelő felújítást kapott. Színezése azonban érdekesre sikerült, hiszen a mai narancssárgás szín helyett citromsárga festést kapott. Sajnos együttállásos képet nem készítettem, pedig egy KCSV7 vagy sima Ganz csuklós mellett igazán szembetűnő a kölönbség. Utasterében a régi plakátok, matricák és feliratok tovább fokozzák a hangulatot. Sajnos túl pörgős menetrendet sikerült szerkeszteni a kocsinak, így nem igazán akadt időm mikor ezeket meg tudtam volna örökíteni.

 

 

A kocsi áramszedője érdekesre sikerült, az autentikus líra helyett az inkább tehermozdonyoknál (Muki) alkalmazott teleszkópos szedőt kapott. A líra szedőket ugyanis a menetiránynak megfelelően irányváltásnál át kell állítani. Régen ennek megfelelően a végállomásokon a vezeték magasabb/lazább volt így az átfordítás nem okozott különösebb nehézséget. A ma használt pantográf áramszedők nem érzékenyek a menetirányra, így az évtizedek alatt ezen fordításra alkalmas pontok elvesztek.. ezt ellensúlyozza a teleszkópos megoldás, még ha bumfordibban is hat ez a szedő a villamos tetején.

Búcsúzóul még egy kép erről a remek kis villamosról Közvágóhídról kihaladás közben, teherkocsis díszítősorral. Igazán örömteli, hogy a mai anyagi helyzetben idén két 'új' tuja (egy kölcsön Bengáli és ez) is gazdagította a programokat, a 125. évforduló apropóján, remélem a meglehetősen szűkös keret ellenére se lehetetlen, hogy valamikor egy hozzá passzoló nyitott peronos pótot is kapjon.

További fejlődésben gazdag, szép éveket kívánok a villamos ágazatnak! Remélem a 130. évfordulót is sikerül ilyen igényes programsorral megtartani...

50 éves a troligarázs - nyílt nap

Az utóbbi években egy biztos jele van az ősz megérkeztének. Hiszen trolisok Zách utcai nyílt napja most már hagyományosan szeptember utolsó hétvégéjén kerül megrendezésre. Idén a 125 éves villamos és HÉV közlekedés mellett a trolisoknak is akadt egy évforduló, a nyílt napnak otthont adó, mai nevén Kőbányai garázs névre hallgató telephely idén 50 éves. A 353-as G&S(MAN) különleges díszítést kapott az alkalomra :)

 

 

Maradva a pesti állomány legfrissebb, használt típusánál.. az először a 75-ösön forgalomba állt 353-as lassan megszokja a pesti munkát, bár most csak a Puskás Ferenc NépStadionokig (mindenki válassza ki a megfelelő elnevezést az elmúlt évekből) ingázott. A következő két képen a még eberswaldei színeket és az ottaniak üzeneteit viselő társa látható, átalakításának meglehetősen kezdeti stádiumában. Már ülések nélkül, egy unatkozó anyukával, kinek csemetéje éppen az ajtót cibálta, illetve nyitotta és csukta :)

 

 Két pályaszámilag ugyan egymáshoz közeli, mégis igen más korszakot képviselő troli. A Ziu5 hajtást rejtő Ikarus 260-as alapokon nyugvó sárgaság  sajnos még mindig nem túl megbízható műszakilag, a második képen pedig inkább a repülő érdekes, nem a trolibusz vezetés. A már becsődölt SkyEurope Boeing 737-322-es gépe (OM-CLB) sokáig Liszt Ferihegyen áll, majd májusban került a TEK telephelyére, a troligar szomszédságába.

 

A székesfehérvári Általános Mechanikai Gépgyár pótkocsiját látva igen távoli képzettársítás egy Mercedes-AMG-re gondolni :) Az idén elkészült 923-as pályaszámú, egykoron az FVV állományába tartozó pótkocsi nagyon szép lett, egyetlen nagy baja, hogy nincs mi után kötni.. Kicsit felelevenítve a múltat: a trolik az FVV, azaz a Fővárosi Villamos Vasút nevezetű cég égisze alatt közlekedtek, a BKV 1968-ban jött létre a FAÜ (buszüzem) az FVV és a BHÉV egyesülésével. 1960 és 1968 közt, az Ikarus 60T trolik kapacitását ilyen pótkocsikkal növelték, ez a megoldás a mindennapokban azonban kevésbé lett sikeres, így viszonylag rövid ideig alkalmazták, inkább a csuklósítás mellett döntöttek.

 

Az egyetlen ajtó középen található és bele se merek gondolni, hogy csúcsidőben miként zajlott itt az utascsere. A BKV roncs Ikarus 60-as trolija a szegedi SZKT kezei közt újult meg, viszont felújítása során vázszerkezetét nem tették alkalmassá pótkocsi vontatására. Nem mintha lenne benne elektronika.. A nyílt napok spontán gyereknap hangulatát erősíti a hátul zajló ki bírja tovább pislogás nélkül verseny :)

 

 

 Távirányított GVM (egyenesen, majd vissza tolatva..) a mosó 'vágány' lámpája (tilos, troli, busz) és a telep új vontatója. A flottaszín egészen érdekes lett, hamarabb gondolnám, hogy egy vándorcirkuszhoz tartozik :) Leszámítva, hogy egyébként egy egész komoly felépítésű vasról van szó.

 

A közlekedési hatóság aktuális előírásainak megfelelő vizsgáztatás nagy erővel zajlik a telepen. Ez a járművek viszonylag nagy tempóban történő felújítását jelenti. Nem minden munka zajlik a telepen, még a VJSZ-en kívül (BKV főműhely) is több külsős cég bevonásával megy a vizsgafelkészítés. A Ziuk kivonása már hosszú évek óta napirenden van, a Solaris-Ganz Transelektro trolik elvileg már kiszorították volna őket a napi forgalomból és a 260T és a Ziu5 mellett már a Ziu9-esek se járnák az utcákat. Sajnos azonban a Transelektro lehúzta a rolót és a folyamatban lévő beszerzés kb. harmada valósult csak meg. A Ziuk pedig maradtak. Jelenleg van némi remény EU-s pénzből történő villamos/troli tenderre, bár egyre kisebb darabszámok keringenek az éterben. A használt csuklósok érkezésével viszont további Ziuk sorsa dőlt el, ami általában a kocsi orrára és oldalára festett S betűt szokta jelenteni.. valamint a jármű kibelezést. Az S betű lehet elmarad, de a lényeg ugyanaz. A 927-es viszont túlélő lesz, felújításának kezdetét jelenti a vázra bontott állapot.

A csarnokokban egyébként a 'szokásos' dolgok voltak kiállítva. Elmaradhatatlan elem a Ziu hajtásrendszerének bemutatása. Kint a debreceniek egyik dízel pöfögővel ellátott önjáró Solaris trolija ácsorgott, mint meglepetés. Az igazi nagy szám persze az lett volna, ha legalább pár napot forgalomban is láthattuk, fotózhattuk volna. 

 

A nyílt naphoz kapcsolódóan a Ferenc körút és a Zách utca közt (az 51, 24, 37-es vonalakon) ráhordó járatként közlekedett a debreceni 492-es Bengáli. Mivel a Pongrác úti vashíd három hónapos lezárása/felújítása most zajlik, a Kőbányai garázs megállónál ideiglenes visszafogási lehetőség épült. A trolis nyílt nap megközelítéséhez tökéletes megoldás volt, de az október 3-7 közti BNV látogatói nem biztos, hogy örülnek majd neki. A várásvárosi 29-es villamos is történelem már csak, de idén a hídon se lehet átsétálni, csak jelentős kerülővel az Őrház felől..

 

Búcsúzóul újabb két ráhordó járat, ezúttal nem a nosztalgia és még csak nem is villamos :) A nyílt nap kivételével itt, a Szörény utcában csak a forgalomba kiálló trolik szoktak közlekedni, bár a Százados út kereszteződésében szabálytalanul parkoló autók próbára teszik a vezetőket. 

Jövőre 80 éves lesz a fővárosi trolibusz közlekedés.. :)