2624, a 125. évforduló napján

1887. november 28-án indult az első villamos a Nyugati pályaudvartól a Király utca felé. Múlt vasárnap nagyszabású villamosfelvonulással ünnepelt a BKV a Nagykörúton, arról azonban lemaradtam. Az elmúlt két hónap java része vagy munkával vagy költözködéssel telt, ezért nem fotóztam, blogoltam túl sokat, de most szerdán (tegnap) nem hagyhattam ki a budapesti nosztalgia flotta "legifjabb" tagját. A 2624-es pályaszámú motorkocsi a BVVV 1906-ban beszerzett G típusának tagja. Az összesen 30 G kocsi közül 20 darabot acélvázasított az FVV. Sokak számára ezek a 'Füzesi acélvázas' villamosok jelentik az igazi nosztalgiát, hiszen ilyenekkel még valóban utazhattak is.

A kép majdnem ugyanott készült, de nem akartam kihagyni.. Szóval: a Beszkárt-FVV több cég többféle típusát örökölte meg, ezek egy részét a hatvanas évekre acélvázasították és ezeket hívják Füzesi acélvázasnak, mivel a kelenföldi Füzesi Árpád főműhelyben készült átalakításuk. Ezek a típusokat az egységesítés jegyében hasonló kinézetű kocsiszekrényt (és műszaki megoldásokat) kaptak. A BKV ezidáig szolgáló nosztalgia villamosai vagy a korai, favázas, cirádás motívumokkal díszített korszakot képviselték (436, 611, 1074) vagy egy modernebb kor termékei (UV, Bengáli). A köztes átmenet, az acélvázas kéttengelyes eddig hiányzott a palettából.

 

 Életpályája érdekesen alakult, hiszen selejtezése után holland közlekedésbarátoknak köszönhetően Amszterdamban lakozott, sőt forgalomban is járt nosztalgiaként. Budapestre 2004-ben került vissza, felújításának tavaly álltak neki Zugló kocsiszínben. Hosszas várakozás után hatósági engedélyeit őszre szerezte meg. A kocsi történetéről bővebben Hamster írt, aki bőven kivette részét a kocsi hazaszállításának intézésében is. A Füzesi acélvázasok méret alapján két alaptípusba sorolhatóak, vannak négy és ötablakosak. Mint a Szalay utcánál készült oldalnézeti képemen látható, a 2624-es kocsi a kisebb, négyablakos 'típus' tagja. A szentendrei BKV múzeumban járatosak most mondhatnák, hogy ott is van ám két Füzesi kocsi.. igen, de azok ötablakosak (1000, 1625), tehát nagyobbak. Hosszabb tengelytávjuk és nagyobb kerékátmérőjük miatt azonban csak korlátozásokkal közlekedhettek volna a városban. Ezzel szemben a 2624-es kocsi bárhol bevethető.

 

A nap pedig hol sütött, hol nem.. a Lánchídnál éppen nem. Nagyon tetszik nekem ez a villamos, a hangja pedig teljesen elvarázsolt. Messziről jelzi érkezését, igazán összetéveszthetetlen. Minden nosztalgiás rendezvény jellemzője az utcákon kerek szemekkel, értetlenül néző járókelők képe. Ők most se maradhattak el, viszont talán több ember arcán láttam egy kis mosolyt, a viszontlátás rácsodálkozását. Az évfodulóra tekintettel normál díjszabással közlekedett a kettesen, szinte állandóan kitömve emberekkel. Az elől-hátul keskeny ajtó elrendezés utasáramlás szempontjából nem túl előnyös, ezt most sokan tapasztalhatták, de talán nem bánták kivételesen :)

 

Két kép, pár méter és némi árnyékbeli különbséggel a Kossuth térről. 

 

Ha valaki utazott már UV-pót-UV szerelvénnyel (öt év után először a hétvégi körúti rendezvényen bárki megtehette) és jól körbenézett rajta, sok újdonságot az utastér kinézetében nem fog felfedezni. Mindezt a már emlegetett egységesítési törekvésnek köszönhetjük. 2624 az utolsó forgalmi állapotának megfelelő felújítást kapott. Színezése azonban érdekesre sikerült, hiszen a mai narancssárgás szín helyett citromsárga festést kapott. Sajnos együttállásos képet nem készítettem, pedig egy KCSV7 vagy sima Ganz csuklós mellett igazán szembetűnő a kölönbség. Utasterében a régi plakátok, matricák és feliratok tovább fokozzák a hangulatot. Sajnos túl pörgős menetrendet sikerült szerkeszteni a kocsinak, így nem igazán akadt időm mikor ezeket meg tudtam volna örökíteni.

 

 

A kocsi áramszedője érdekesre sikerült, az autentikus líra helyett az inkább tehermozdonyoknál (Muki) alkalmazott teleszkópos szedőt kapott. A líra szedőket ugyanis a menetiránynak megfelelően irányváltásnál át kell állítani. Régen ennek megfelelően a végállomásokon a vezeték magasabb/lazább volt így az átfordítás nem okozott különösebb nehézséget. A ma használt pantográf áramszedők nem érzékenyek a menetirányra, így az évtizedek alatt ezen fordításra alkalmas pontok elvesztek.. ezt ellensúlyozza a teleszkópos megoldás, még ha bumfordibban is hat ez a szedő a villamos tetején.

Búcsúzóul még egy kép erről a remek kis villamosról Közvágóhídról kihaladás közben, teherkocsis díszítősorral. Igazán örömteli, hogy a mai anyagi helyzetben idén két 'új' tuja (egy kölcsön Bengáli és ez) is gazdagította a programokat, a 125. évforduló apropóján, remélem a meglehetősen szűkös keret ellenére se lehetetlen, hogy valamikor egy hozzá passzoló nyitott peronos pótot is kapjon.

További fejlődésben gazdag, szép éveket kívánok a villamos ágazatnak! Remélem a 130. évfordulót is sikerül ilyen igényes programsorral megtartani...