A szombati (nov. 26) HÉV-ezés helyett inkább Tatán töltöttük a napot barátnőmmel, pénteken úgyis letudtam a nagyrészét a 100. évfordulónak. 8:38-kor indult a vonatunk a Keletiből, mivel egészen biztos voltam benne, hogy ez Traxx által vontatott Halberstadti kocsis vonat lesz. Hiába voltam ott a típus bemutatkozásakor a Nyugatiban mégis 1 év, 1 hónap és 1 nap telt el míg végre utaztam is 'vele'.
A 4-es Traxx repített minket egy óra alatt Tatára, reméltem, hogy valamelyik még újabb példány lesz, mint például az egy nappal korábban Gödöllőn a párás szürkeségben megörökített 17-es, amelyik az egyik kör IC-vel robogott át az állomáson. Nem lett így, de nem bántam..
Tatán ezen a hétvégén rendezték a Tatai Vadlúd Sokadalom nevű programot, ami az Öreg-tó madárvilágát mutatja be a nagyközönségnek, különös tekintettel a vadludak vonulására. Az elmúlt években elég komolyan veszik, hogy a tó a Ramsari egyezmény egyik magyar helyszíne, így egyre szélesebb körben ismert madármegfigyelő hellyé lépett elő. Persze nincs kétségem, hogy az igazán profi fotósok és megfigyelők nem olyankor vannak a parton amikor több százan tolonganak és hangszórók rikoljták körbe, hogy éppen mit lehet látni a víztükrön, de a kezdeményezés mégis sokakat vonz ilyenkor a Vizek városába. A vonattól egy részüket ez a Credo BN12-es szállította el. Mi nem mentünk el vele, inkább volt általános iskolám, a Jázmin felé indultunk gyalogosan.. majd tovább az Új út irányába.
Nem tömegközlekedés, de mégis Tata része a gumikerekű városnéző kisvonat. Sokadik ilyen szerelvénye ez már a városnak, az első talán egy
világoskék-fehér Dotto szerelvény volt. Jelenleg éppen
Happy Train a neve. Habár ezzel a változattal még nem utaztam, bárkinek nyugodtan ajánlanám, hiszen kellemes útvonalakat jár be a városban.
Ajtony II. már szerepelt a blogban, több mint négy éve, a kisvonathoz hasonlóan róla se tudom már megmondani mikor utaztam vele utoljára, majd talán jövőre újra.. ősszel azonban mikor leeresztik a tavat téliesítik a hajót is. Erről azonban kevésbé lehet képet látni. Lehet, hogy emlékeim rosszul csalnak, de én nem úgy emlékszem, hogy a Vízi vágóhídnál szokott telelni, inkább az Építők parkja felé, a kajak-kenusok csónakháza körül..
A vitorlás kikötő hajóit is elvitték már, bár víz sincs így be se fagyhatnának :) Kicsit távolabb a
Pötörke malom sárgállik. Nem egy bonyolult gépezet, egy egyszerű hajócsavar és egy kormánylapát és ki is merítettük a hajófenék műszaki leírását.
A Vízi vágóhíd 1780 körül épült, még pár évvel ezelőtt is minden egyes leégés után némi idő elteltével újra nádfedelet varázsoltak rá, aztán megint égett.. ezt már megunták és cseréppel burkolták és még kamera is került a csúcsára, ami mondjuk pont nem látszik ezen a képen. Ellenben Ajtony igen. Ennyi lett tatai szösszenetem, mert ha már nem is élek ott, legalább egy komolytalan bejegyzést megérdemel a város :)
A szombati (nov. 26) HÉV-ezés helyett inkább Tatán töltöttük a napot barátnőmmel, pénteken úgyis letudtam a nagyrészét a 100. évfordulónak. 8:38-kor indult a vonatunk a Keletiből, mivel egészen biztos voltam benne, hogy ez Traxx által vontatott Halberstadti kocsis vonat lesz. Hiába voltam ott a típus bemutatkozásakor a Nyugatiban mégis 1 év, 1 hónap és 1 nap telt el míg végre utaztam is 'vele'.
A 4-es Traxx repített minket egy óra alatt Tatára, reméltem, hogy valamelyik még újabb példány lesz, mint például az egy nappal korábban Gödöllőn a párás szürkeségben megörökített 17-es, amelyik az egyik kör IC-vel robogott át az állomáson. Nem lett így, de nem bántam..
Tatán ezen a hétvégén rendezték a Tatai Vadlúd Sokadalom nevű programot, ami az Öreg-tó madárvilágát mutatja be a nagyközönségnek, különös tekintettel a vadludak vonulására. Az elmúlt években elég komolyan veszik, hogy a tó a Ramsari egyezmény egyik magyar helyszíne, így egyre szélesebb körben ismert madármegfigyelő hellyé lépett elő. Persze nincs kétségem, hogy az igazán profi fotósok és megfigyelők nem olyankor vannak a parton amikor több százan tolonganak és hangszórók rikoljták körbe, hogy éppen mit lehet látni a víztükrön, de a kezdeményezés mégis sokakat vonz ilyenkor a Vizek városába. A vonattól egy részüket ez a Credo BN12-es szállította el. Mi nem mentünk el vele, inkább volt általános iskolám, a Jázmin felé indultunk gyalogosan.. majd tovább az Új út irányába.
Nem tömegközlekedés, de mégis Tata része a gumikerekű városnéző kisvonat. Sokadik ilyen szerelvénye ez már a városnak, az első talán egy világoskék-fehér Dotto szerelvény volt. Jelenleg éppen Happy Train a neve. Habár ezzel a változattal még nem utaztam, bárkinek nyugodtan ajánlanám, hiszen kellemes útvonalakat jár be a városban.
Ajtony II. már szerepelt a blogban, több mint négy éve, a kisvonathoz hasonlóan róla se tudom már megmondani mikor utaztam vele utoljára, majd talán jövőre újra.. ősszel azonban mikor leeresztik a tavat téliesítik a hajót is. Erről azonban kevésbé lehet képet látni. Lehet, hogy emlékeim rosszul csalnak, de én nem úgy emlékszem, hogy a Vízi vágóhídnál szokott telelni, inkább az Építők parkja felé, a kajak-kenusok csónakháza körül..
A vitorlás kikötő hajóit is elvitték már, bár víz sincs így be se fagyhatnának :) Kicsit távolabb a Pötörke malom sárgállik. Nem egy bonyolult gépezet, egy egyszerű hajócsavar és egy kormánylapát és ki is merítettük a hajófenék műszaki leírását.
A Vízi vágóhíd 1780 körül épült, még pár évvel ezelőtt is minden egyes leégés után némi idő elteltével újra nádfedelet varázsoltak rá, aztán megint égett.. ezt már megunták és cseréppel burkolták és még kamera is került a csúcsára, ami mondjuk pont nem látszik ezen a képen. Ellenben Ajtony igen. Ennyi lett tatai szösszenetem, mert ha már nem is élek ott, legalább egy komolytalan bejegyzést megérdemel a város :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése