Régen tudósítottam már a 30a vasútvonal felújításáról, most azonban újabb bejegyzéssel gyarapítom az Agárdony cimke bejegyzéseit. Most viszont rendhagyó módon a velencei állomásról hoztam pár képet. Mivel a Gárdonyi és Agárdi állomásokon mostanság már nem történik semmi igazán látványos munkafolyamat.. A pályafelújítás egyébként Tárnok és Agárd (tovább soha nem jutok) között a végéhez ér és jól halad a kápolnásnyéki állomás átalakítása is.
Persze közel se olyan szép, jó és egyszerű minden. Gyakorlatilag még minden állomáson folynak kisebb-nagyobb munkálatok azonban a rongálás és a pusztulás már felütötte a fejét. Megjelentek már a graffitik a zajvédőfalakon, a megrongált kukák, az újonnan épült épületek fala jó ütemben koszolódik és mint a képen is látszik az ablakok üvegei se bírták sokáig. Velence állomása háromnál tart és még csak nem is az OSB lappal pótoltat fényképeztem.A peronok nagy hársfái még évekig hiányozni fognak, miközben a friss parkosítás egyik fix eleme a parlagfű... Pedig hol van még a vége.
A negatív hangulatot az állomással szomszédos iskola melletti buszfordulóban álló Classik Ikarussal próbálom oldani. Minden alkalommal ki kell hangsúlyoznom legalább egy-két felesleges mondatban, hogy még mindig nagyon tetszenek nekem ezek az új homlokfalas, látszólag régi mégis egészen új, az ezredforuló táján készült buszok. Ez a példány a kép készültekor egyébként a Velence-Sukoró-Velence távot járta. Délután fél négy körül ez egyenlő a tavi iskolabusz szerepkörrel.
Visszatérve.. Velencén a régi aluljáró még mindig üzemel, vele párhuzamosan (a képen mögötte, Pest felé) folyik a hetes út alatti közúti aluljáró építése. A gyalogos aluljáró kellemesen lepukkant, szétfirkált, azonban mégis hiányzik a pesties buké és az a rossz érzés az ember gyomrában. Jól látszik már a zajvédőfal képezte folyosó a pálya mentén, ami több helyen is elveszi a nézelődés izgalmát a vonaton utazótól. Nem vonom kétségbe fontosságát, pár decibel is sokat jelenthet, de nem mutat jól, az fix. Nyéken a vasút menti lakók aláírást is gyűjtöttek ellene mondván őket már nem zavarja a vonat..
A közúti aluljáró építése látványosan halad, a tó felőli oldalon már elkészült a szerkezete, bár a tovább vezető út pár tíz méteren még hiányzik. Velence kapujában a fogadó körforgalmat már átadták a forgalomnak. A vasút és a hetes hídja már elkészült, a falu felőli oldalon azonban még folyik a föld kitermelése a résfalak közül. A méretes daru közben folyamatosan reptetett különféle elemeket..
Az első képen jól látszik a majdnem elkészült beton szerkezet. A nagyvárosokban hangzatosan puffogtatott B+R (Bike and ride) 'vidéken' teljesen kézenfekfő megoldás. Hiszen ha valaki egy kicsit távolabb lakik a vasúttól, gyalogolni már nem akar akkora távon.. csak legurul az állomásig bringán, nem kell ezt túlbonyolítani. A megvalósítás módja a félkész helyzetben közel se túl hívogató és biztonságos.
Az üzletsor előtt hosszan húzódik az aluljáró rámpája, kettészelve ott a teret. Ezen az oldalon még több munka van. A második képen jól látszik a már emlegetett hetes híd, és a résfal felső pereme a köztes kitámasztással. A daru is dolgozik. Tehát megállnak az előző bekezdések állításai :)
Zárásként az egyetlen napos kép, három nappal későbbről. Ez Agárdon, a Balatoni úton (7-es út) készült, szereplője pedig a '80-as évek közepének formavilágával egy Ikarus 365-ös. Régebben az Alba Volán állományához is tartozott, most a Viszló Trans színeiben alvállalkozik az Alba Volánnak, a kép készültekor éppen az Érd-Székesfehérvár viszonylaton. AAI-560-as rendszáma jól mutat 2011-ben, mikor a legfrissebb rendszámok már az LZZ-nél tartanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése