Ikarus 620, megújulva
Egy olyan típusról szól a bejegyzés, az Ikarus 620-asról, melyből egykor több mint 900 darab szolgált a fővárosban, mégis a FAÜ, majd később BKV kocsijai közül egyetlen egy működőképes példány található az országban. Ami már nem is a BKV tulajdona, hiszen a miskolci MKV-sok újították fel tavaly. Szerencsére azonban évente pár alkalommal vendégként ugyan, de vissza tér Budapestre is. Az egykori GA 95-16-os forgalmi rendszámot viselő buszt tavaly decemberben vizsgáztatták újra, felújítása után. Ekkor kapta az LPY-045-ös rendszámot.
Az Ikarus 60-asok utódjaként született meg az Ikarusban a 620-as sorozat, mely igazán átütő konstrukciós változtatásokat nem hozott magával, meghatározóbb volt a korhoz igazított megjelenés. Több Ikarus típus gyártásának is a mai napig is az életünket meghatározó 200-as sorozat vetett véget. A hetvenes évek elejéig gyártásban voltak a Farosok, a 31/311, 620/630, 180/556 típusok, ami jól mutatja, hogy alig néhány évenként újabb fejlesztésekkel, sorozatokkal jelentkezett a gyár, folyamatos változtatásokkal. A 620-asok 1958-ban jelentek meg
A bejegyzés főszereplője viszonylag kései szerzemény, '69-ben állt forgalomba ahol a típus még 10 évet szolgált. Miközben rengeteg ilyen busz futott a fővárosban, mégis ez az egy példány várta sokáig megújulását. 2006 áprilisában aztán több egyedi ritkasággal együtt szétvágták a 95-16 felújításához megtartott két donort. A busz vázszerkezetének felújítását ugyan megkezdték, de a szűkös források melletti kevés felsőbb akarat eredményeként mégse történt semmi.
Majd mint az elején is írtam, a miskolci cég megvette, szerzett hozzá donort is és meseszépen felújították. A pestiek pedig örülnek, hogy néhányszor itt is tiszteletét teszi a busz. Sajnos azonban eddig nem volt szerencsém szemrevételezni milyen is lett. Szeptember 3-án a Deák tér és a népligeti Szeptember Feszt között szállított utasokat, akkor családi ünneplés miatt róla és a villamos napról is lemaradtam (ez esetben kevésbé bánom). Szerencsére azonban szeptember 10-én, két nappal azelőtt, hogy hazatért volna Miskolcra, Hűvösvölgy és Moszkva (Széll K.) tér közt, a nem is olyan rég még létezett 56-os busz vonalán közlekedett. A rendezvény az utolsó pillanatban lett tető alá hozva és meghirdetve is, de részemről a lényeg annyi volt, hogy végre megtarthattam a 'busz simogatóm'.
Szálljunk hát fel a '60-as évekbe a süllyesztett hátsó peronon (sajnos erre most a valóságban nem volt lehetőség) és vegyünk jegyet a kalauztól (erre se). Érdemesebb rögtön inkább leülni valahol a nem túl nagy utastérben, hiszen az alacsonyan lévő ablakok miatt a magasabb termetű ember nem láthat ki.. de legalább ha kihúztam magam a fejem súrolta a plafont. Hallgassuk a hathengeres Csepel motor duruzsolását, a kipufogó rotyogását. Útközben élvezzük ki a kissé pattogós haladás minden neszét, a csodálkozó tekinteteket.
Az elől, rögtön a vezető mellett elhelyezett motor is bizonyítja, hogy még a korábbi járműtervezési elveket követi a busz. Az elől elhelyezett motor kiegyensúlyozatlansága miatt az álló buszon, 'üresben' kissé kellemetlenül vibrál a busz. Érdemes végignézni a kezelőszerveket. A váltót, a kormányt, a műszereket. Nem éppen űrtechnológia, mégis tökéletesen működik, bár a buszvezetőt kétség kívül jobban megdolgoztatja mint az újabb típusok. Az is látszik a képen, hogy igen finom részletgazdagsággal dolgoztak a felújító mesterek.
A nyitó képen érkezett, a bejegyzés végén távozik a busz a hűvösvölgyi villamos/busz állomásról. További képek a napról egy későbbi bejegyzésben érkeznek. Pár hetes blogos szabadságom után újra várható némi rendszeresség, néhány még nem szerepelt nyári képpel egyetemben.
Egy olyan típusról szól a bejegyzés, az Ikarus 620-asról, melyből egykor több mint 900 darab szolgált a fővárosban, mégis a FAÜ, majd később BKV kocsijai közül egyetlen egy működőképes példány található az országban. Ami már nem is a BKV tulajdona, hiszen a miskolci MKV-sok újították fel tavaly. Szerencsére azonban évente pár alkalommal vendégként ugyan, de vissza tér Budapestre is. Az egykori GA 95-16-os forgalmi rendszámot viselő buszt tavaly decemberben vizsgáztatták újra, felújítása után. Ekkor kapta az LPY-045-ös rendszámot.
Az Ikarus 60-asok utódjaként született meg az Ikarusban a 620-as sorozat, mely igazán átütő konstrukciós változtatásokat nem hozott magával, meghatározóbb volt a korhoz igazított megjelenés. Több Ikarus típus gyártásának is a mai napig is az életünket meghatározó 200-as sorozat vetett véget. A hetvenes évek elejéig gyártásban voltak a Farosok, a 31/311, 620/630, 180/556 típusok, ami jól mutatja, hogy alig néhány évenként újabb fejlesztésekkel, sorozatokkal jelentkezett a gyár, folyamatos változtatásokkal. A 620-asok 1958-ban jelentek meg
A bejegyzés főszereplője viszonylag kései szerzemény, '69-ben állt forgalomba ahol a típus még 10 évet szolgált. Miközben rengeteg ilyen busz futott a fővárosban, mégis ez az egy példány várta sokáig megújulását. 2006 áprilisában aztán több egyedi ritkasággal együtt szétvágták a 95-16 felújításához megtartott két donort. A busz vázszerkezetének felújítását ugyan megkezdték, de a szűkös források melletti kevés felsőbb akarat eredményeként mégse történt semmi.
Majd mint az elején is írtam, a miskolci cég megvette, szerzett hozzá donort is és meseszépen felújították. A pestiek pedig örülnek, hogy néhányszor itt is tiszteletét teszi a busz. Sajnos azonban eddig nem volt szerencsém szemrevételezni milyen is lett. Szeptember 3-án a Deák tér és a népligeti Szeptember Feszt között szállított utasokat, akkor családi ünneplés miatt róla és a villamos napról is lemaradtam (ez esetben kevésbé bánom). Szerencsére azonban szeptember 10-én, két nappal azelőtt, hogy hazatért volna Miskolcra, Hűvösvölgy és Moszkva (Széll K.) tér közt, a nem is olyan rég még létezett 56-os busz vonalán közlekedett. A rendezvény az utolsó pillanatban lett tető alá hozva és meghirdetve is, de részemről a lényeg annyi volt, hogy végre megtarthattam a 'busz simogatóm'.
Szálljunk hát fel a '60-as évekbe a süllyesztett hátsó peronon (sajnos erre most a valóságban nem volt lehetőség) és vegyünk jegyet a kalauztól (erre se). Érdemesebb rögtön inkább leülni valahol a nem túl nagy utastérben, hiszen az alacsonyan lévő ablakok miatt a magasabb termetű ember nem láthat ki.. de legalább ha kihúztam magam a fejem súrolta a plafont. Hallgassuk a hathengeres Csepel motor duruzsolását, a kipufogó rotyogását. Útközben élvezzük ki a kissé pattogós haladás minden neszét, a csodálkozó tekinteteket.
Az elől, rögtön a vezető mellett elhelyezett motor is bizonyítja, hogy még a korábbi járműtervezési elveket követi a busz. Az elől elhelyezett motor kiegyensúlyozatlansága miatt az álló buszon, 'üresben' kissé kellemetlenül vibrál a busz. Érdemes végignézni a kezelőszerveket. A váltót, a kormányt, a műszereket. Nem éppen űrtechnológia, mégis tökéletesen működik, bár a buszvezetőt kétség kívül jobban megdolgoztatja mint az újabb típusok. Az is látszik a képen, hogy igen finom részletgazdagsággal dolgoztak a felújító mesterek.
A nyitó képen érkezett, a bejegyzés végén távozik a busz a hűvösvölgyi villamos/busz állomásról. További képek a napról egy későbbi bejegyzésben érkeznek. Pár hetes blogos szabadságom után újra várható némi rendszeresség, néhány még nem szerepelt nyári képpel egyetemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése