A Százados úti kenyérgyár területén megkezdődött az épületek bontása. Tudom, nem közlek téma, de mivel utcabeli vagyok muszáj egy bejegyzést hoznom róla.. Lassan hatodik éve látom nap-nap a kenyérgyár épületegyüttesét. Ha valaki kérdezi hol lakom, vagy a Művésztelepet vagy a kenyérgyárat tudom megemlíteni mint utcám nevezetességeit. Mikor ide költöztem még volt élet a területén, húsvét előtt azonban megindultak a bontó gépek. 
A képen látható földszintes épületről készült kép 11-ei, nyitóképem mai... éppen azt bontja a gép.
A főbejárat a Stróbl Alajos utcánál található, innen csak nagyjából 400 méterre van a kettes metró Stadionok megállójának kijárata.
A gép megannyi harapással tünteti el a falakat. A 100 éves múltú kenyérgyár lassan eltűnhet.További orsáról sehol nem találtam információt, ha valaki tud valamit ne rejtse véka alá, kommentben jöhet.
4 megjegyzés:
Gyár állott, most kőhalon!
A Kenyér Élet, arom halál!
Természetesen - a Rom halál!
Magyar Nemzet
A Százados úti kenyérgyár
Szabályozás híján többféle lisztből sütöttek péksüteményt
2002.09.10 01:00
Gazsó Rita
A száz éve még Kőbányához tartozó Százados úton 1909-ben egy kétszintes épületben kezdte meg működését a Községi Kenyérgyár, amelyet a főváros azzal a céllal hozott létre, hogy a többi kenyérgyárra árszabályozó hatást gyakoroljon, és egyúttal követendő példát mutasson a közegészség és a köztisztaság szabályainak maximális alkalmazásával a többi sütőiparosnak.
Szabályozás híján a száz évvel ezelőtti józsefvárosiak többféle minőségű lisztből sütött kenyeret fogyaszthattak. A pékek néha egészen silány alapanyagot használtak, sőt olykor a liszt hamisítása – őrölt krétával, idegen anyagokkal keverése – is előfordult. Ha nem megfelelő helyen tárolták, még a legjobb liszt is megdohosodott, kellemetlen szagúvá, a belőle készült kenyér pedig szalonnássá vált. Emellett számtalan problémát vetett fel ekkoriban a péksütemények különböző mérete, sőt a gyakran sütödékként változó áraik is.
Ezért döntött a múlt század elején egy kenyérgyár megalapítása mellett a főváros az akkor még Kőbányához tartozó Százados úton. A Községi Kenyérgyár termékei már mind árukban, mind nagyságukban egységesítve voltak, emellett a gyár területén szigorú közegészségügyi és köztisztasági szabályokat léptettek életbe. A honatyák azt várták, hogy e lépések az egész sütőiparra hatást gyakorolnak, amit nagyszerűen igazolt a jövő. Rövidesen fővárosszerte egyre-másra alakultak a Községi Kenyérgyár színvonalát megközelítő üzemek.
A kenyérgyár egy kétemeletes épületben üzemelt, amelynek két szintjén voltak a lisztraktárak, földszintjén a dagasztó-, gyúró- és sütőtermek, az irodák és a munkásfürdők. Külön épületben tartották az erőgépeket, amelyek az egész gyárat működtették. Az 1920-as évek végére az üzemnek már lisztszitáló és -keverő, valamint négy dagasztógépe is volt, a technika fejlődésével párhuzamosan folyamatosan korszerűsítette gépparkját. Huszonnégy gőzsütőkemencéjében 1927-re évi tízmillió kilogrammnyi kenyeret állítottak elő. A kenyérgyár éjjel-nappal üzemelt, napközben a lakosság kenyérszükségletét készítették el, éjszaka pedig a fővárosi kórházak betegeinek sütöttek kiflit és zsemlét. A gyárkapun folyamatosan özönlöttek ki a frissen sült pékárukkal megrakott kocsik, amelyek saját elárusítóhelyeikre, valamint tejcsarnokokba és kis fűszerüzletekbe szállították a kenyérféléket. A kenyérgyár dolgozóinak többsége a Józsefvárosban élt, így többek között a kihordók és a parádés kocsisok kocsiszíne és lakhelyük is a Magdolna utca 16–18. szám alatt volt.
A Százados úti kenyérgyár a rendszerváltozás után alakult részvénytársasággá, és régi helyén ma már Józsefvárosi Sütőipari és Kereskedelmi Rt. néven készíti a kenyeret és a péksüteményeket.
Kenyér gyár volt nincs. Most van Aldi, Tesco, Auchan. Még a kenyér sem a sajátunk. Egy különleges épülettel kevesebb.
Megjegyzés küldése