Újabb bezárandó mellékvonalat utazhattam be a mai nappal, ezt azonban rendhagyó módon tehettem :) A www.trains.hu (Barta Endre) szervezésében a Kisterenye-Kál-Kápolna vonalat egy M40-es mozdony vontatta háromkocsis szerelvénnyel utazhattam végig, pár fotómegállással fűszerezve. Az M40-es típus beceneve a Púpos, a mozdony jellegzetes hangját pedig a Jendrassik György féle dízelmotor adja :)
Reggel hét előtt pár perccel indultam itthonról, majd Hatvanig autóval vitt utam, köszönhetően egy fórumos ismerősnek :) És indultunk is Kisterenye felé hatalmas fekete füstfelhőbe bújva. Első megállónk Tar volt, itt készült bejegyzésem első képe is. A mozdonyvezetőnk szorgosan gondoskodott arról, hogy szinte mindig legyen egy-egy fekete pamacs a mozdony fölött.
Tar után Mátraverebély következett, az itteni képemmel talán tudom kicsit érzékeltetni milyen nehéz is egy ilyen tömeges túrán fotóhelyet találni... papír szerint 128 utasa volt vonatunknak + a szervező(k) és a vonatszemélyzet. 
Majd Kisterenye, a 84-es vonal kezdőpontja következett. Onnan mozdonyunk körüljárása(a szerelvány másik végére állása) és az Urpin nemzetközi gyors elhaladása után mentünk tovább. Még a romos víztorony megmászására is volt időnk, bár oda azért nem sokan mentek fel.
Reggel hét előtt pár perccel indultam itthonról, majd Hatvanig autóval vitt utam, köszönhetően egy fórumos ismerősnek :) És indultunk is Kisterenye felé hatalmas fekete füstfelhőbe bújva. Első megállónk Tar volt, itt készült bejegyzésem első képe is. A mozdonyvezetőnk szorgosan gondoskodott arról, hogy szinte mindig legyen egy-egy fekete pamacs a mozdony fölött.
Tar után Mátraverebély következett, az itteni képemmel talán tudom kicsit érzékeltetni milyen nehéz is egy ilyen tömeges túrán fotóhelyet találni... papír szerint 128 utasa volt vonatunknak + a szervező(k) és a vonatszemélyzet. 
Majd Kisterenye, a 84-es vonal kezdőpontja következett. Onnan mozdonyunk körüljárása(a szerelvány másik végére állása) és az Urpin nemzetközi gyors elhaladása után mentünk tovább. Még a romos víztorony megmászására is volt időnk, bár oda azért nem sokan mentek fel.
A harmadik képemnek már a Maconkai tó töltése szolgál háttérként... ez már megszűnő vonalszakasz.
Mátraballa domboldal elnevezésű fotóhelyünk következik.. sajna gépem korlátai miatt fentről nem sok esélyem volt jó fotóra, a hely amúgy is mókás volt. Egyszerűen egy ázott, sáros szántóföldre rohant fel jó 100 ember. Egy idő után megjelent a helyi gazda is aki kártérítést követelt a széttaposott földért... a dombról lejőve mindenki a vasúti töltésen, a sínszálon kezdte el a cipőtalpán felgyülemlett nem kevés sár eltávolítását :)
Mátraballa, vasútállomás. Az ország legmagasabban fekvő vasútállomása, csevice-kút és egy Vajdahunyad vár makett + 1 Púpos :) A vasútállomás jegypénztárát megrohanták a jeggyűjtő 'kollegák', azért nekem is jutott egy 10 kilométeres diák jegy a maga komoly 42 forintos áráért.
Mátraderecske, domboldal. A különvonat utasai éppen a helyi növényvilággal ismerkednek :)
Majd vonatunk pózolt egy darabig a sok természetjárónak :)
Recsk, körüljárások, vonattalálkozó, ebéd. Az alábbi pontok közül jómagam a legizgalmasabb pontot, a 3 vonat találkozását elszalasztottam, látni láttam, de nem hagytam el ebédem... Én így is élveztem, a tolongós vonatfotózás után egy kis kikapcsolódás nem is ártott.
Verpelét, vonat kereszt. Kál-Kápolna felől immár vissza, Kisterenye felé tart a 188-as Bzmot. Mi meg páran tetőre másztunk :) 
Végezetül Kál és Kápolna, Kál-Kápolna. Mozdonyunk küröljár és majd' 100-as tempóval elrobogunk Hatvan felé. Utunk immár teljes sötétségben ott ér véget. Még pár kilométer az autópályán és már az 1-es villamoson találom magam.. aztán itthon :)
