Hungaroring - 2010

2008 után ismét volt jegyünk a Hungaroringre, ezúttal egy pénteki Silver 3-as (22 eurós), még megfizethető kategóriába tartozóra neveztünk be. Ennek köszönhetően ismét mehettünk a box látogatásra. Egy óra már eltelt mire odaértünk és belevetettük magunkat a tömegbe.
 

A pilóták autogramokat osztogattak, de hatalmas sorállás volt értük, gyakorlatilag elérhetetlenek voltak még így is. Szosznak még így is sikerült egy Kubica 'firkálmányt' kapnia, igaz nem a sorban, hanem pont jókor keveredett a lengyel boxa elé. Szóval van itthon Kubica aláírás :)

Ez a dög az aktuális Safety car, a Mercedes-Benz SLS AMG vadállat. Mit mondhatok, szép ótó.

Nincs ring helikopterek nélkül, a közvetítő gépek folyamatos dongása helyett csütörtökön még csak a rendőrhelikopter kőröz rendületlen. Ez a gép egy McDonnell Douglas MD500E, mely amerikai eredete ellenére mégis olasz, 'liszenszben' készült.

A többi csapathoz nem nagyon volt türelmem és nem is nagyon érdekeltek. Hajrá Lada rönó! :) Kubica autója ácsorog, én már esélytelen voltam az autogramra, de kisvártatva kitolták az orosz Petrov kocsiját és a csapat a kerékcserét gyakorolta vele.

Többször begurították a kocsit, ráugrik a csapat. Kocsit emel, kerék le/félre.. új be/rögzít, kocsi ledob.. kész. Ez kb. 3-4 másodperc. Nem mindig voltak egyszerre, hol az elöl lévő csapat, hol a hátsók voltak lassabbak.. volt, hogy pont egyszerre végeztek. Közben a főnökék stopperrel álltak a kocsi előtt, jegyzeteltek. Néha odamentek egy taghoz, beszéltek velük, néha helyet cseréltettek velük. Érdekes volt figyelni a csapat munkáját.

A csütörtöki nap zárásaként egy kép a Lotus Racing csapatról. Az egykor neves csapat utóda távol áll a sikerektől, a jobb sorsra érdemes Kovalainen és a veterán Trulli tengődik náluk. Ezen képen éppen Trulli autója felett törik fejüket a csapat mérnökei(?).

Péntek. Az Árpád híd metrómegállótól induló BKV által üzemeltetett járattal jutottunk el Mogyoród templom térig. Míg két évvel ezelőtt Rákospalotán kis utcákban kanyarogtunk most a Váci út - M0 - M2 útvonalon értünk el Fótig. Igaz két éve ha minden igaz még meg se volt az M0-ás ezen szakasza. Silver 3-as helyünk gyakorlatilag a célegyenes ráfordító kanyar kimenetében volt, de a hátsó szakaszra és a 13-14-es kanyar közti hosszú egyenesre is volt rálátásunk. Természetesen a célegyenesben kigyorsító kocsikat is láttuk, hallgattuk.. egy idő után füldugóval. Tapasztaltan vittünk magunkkal, kint vagy 600 forintot is elkérek volna a pártíz forintos vacakért.

Természetesen rótta köreit a két Renault, Petrov és Kubica. A második képen Petrov egy hibája után húz el a lengyel.

A két Sebestyén.. Buemi és Vettel valamint egy Formula BMW a második képen. A Forma-1-en kívül a GP2, GP3 és a Forma BMW autóit is láttuk. Szerencsére mostani helyünkről jobban tudtam fotózgatni, lévén a kanyarban még viszonylag kis sebességgel hajtottak, de azért így is akadt problémám velük.

Az idei év egyik nagy szenzációja a visszatért Schumacher, illetve szenvedése a Mercivel. A hétvége szégyenfoltját is ő okozta, mikor a célegyenesben egykori csapattársát Rubens Barichellot majdnem a falhoz szorította. Fekete zászló (kizárás) helyett a bírák lassúsága miatt csak 10 helyes büntetést kapott a következő (belga) futam rajtán.

A versenyt végül Webber nyerte, ezért egy kép róla. A második képen pedig Schumacher és Kubica, egykori (bár lassan letagadom) és jelenlegi kedvenc. A krakkói születésű srác a tavalyi botrányokat alig átvészelő, ténylegesen csak 25%-ban Renault tulajdonú csapatban küzd, egész jó eredménnyel. Sajnos a magyar nagydíjon csapata a biztonsági autó miatti box káoszban ráengedte Sutilra, ennek folyományaként később kiállt a versenyből.

Végezetül a Magyar Posta emlékbélyege a 25. hungaroringi Magyar Nagydíj alkalmából. Elsőnapi emlékborítékot is vettem, valamint még két bélyeget magában. Valahol van a 20. évfordulós bélyegem is, csak nem találom. Érdekesség, hogy 1936-ban már volt egy I. Magyar Nagydíj, a Formula-1 elődjének tekinthető Grand Prix szériában, ekkor a Népligetben került megrendezésre az 50 körös verseny. A magyar Hartmann László hetedik helyen végzett.

Horányi komp

Úgy hozta a sors, hogy volt egy rövidke kiruccanásunk Horányba. Eddig nem nagyon tudtam, de Horány Dunakeszivel egy vonalban található, a Szentendrei szigeten. Mivel híd nincs, komppal lehet átkelni a Dunán. A hajózás még mindig eléggé rejtélyes ága a közlekedésnek a szememben, de végre utaztam legalább egy dunai átkelőhajón.

A képen Csilla és Kilián akik a kompot üzemeltető Dunakomp Révhajózás Kft. tulajdonában állnak.

A vontatóhajó Dundi II. névre hallgat, a Pestmegyei Révhajózási és Hajóépítő Vállalat horányi üzeme építette 1978-ban, a hajóregiszter szerint. Látva a hajót (karakterében némi) hasonlóságot véltem felfedezni a tatai Ajtony II.-vel, nem véletlen hiszen a jóságos tatai sétahajó is Horányban készült.

Az nagyjából fél kilométeres távot hamar megteszi a hajó, egy személynek az 'útiköltség' 220 forint.

Zerge-hegyi libegő, Pozsony

A pozsonyi tömegközlekedési térképen régóta szúrta a szemem a város feletti tévétorony és az oda vezető lanovka (libegő). Ennek okán aktuális látogatásom első célja lett a lanovka. A város felől trolival vagy busszal megközelíthető Patrónka megállótól indul 15 percenként a 43-as busz, még 'újszagú' cseh Tedom C12G busszal. A busz rögvest Vaskutacska (Železná studnička) felé veszi az irányt. A Vödric patak tavai, vendéglátóhelyei, túraútvonalai Lillafüred és a hajdani Zugliget kettősének hangulatát ontják, itt halad a busz a lanovka alsó állomása felé.

A lanovka megállójánál egy nagy tisztás fogadja az utazót. Ha pont nem indulna a felvonó itt élvezheti az ember a csendet, nyugalmat és zöldet :)

A táj szép, mintha nem is csak pár perc buszútra lennénk a nem túl vonzó külvárosi(bb) Pozsonytól, de sajnos az alsó állomás és környéke kissé lesújtó képet mutat. Majdnem el is ment a kedvem a libegéstől, de szerencsére tudtam, hogy maga a kötélpálya 5 éve lett teljesen felújítva.

A menetidő 12 perc körüli, a jegyet csak egy irányba vettem, így fizettem 3 eurót. A zugligeti lebegővel ellentétben nem a városi panoráma, hanem a természet képe fogadja az utazót. Itt a Kis-Kárpátok vonulataiban terül el a Bratislavský lesný park (Pozsonyi Parkerdő) zöldje.
 A kezdeti meredekebb szakasz egy idő után megtörik, egy kis szakaszon még ereszkedik is a kötélpálya, hogy végül egy újabb kaptató után megérkezzünk a felső állomáshoz. Sajnos a korai időpont (nyitáskor, 10 órakor már útnak indultam) fényei nem segítették a jó fényképek készítését, ajánlatosabb pár órával később érkezni talán. Megnyugvásomra, illetve további morgolódásomra sajnos egész nap ellenem voltak a felhők.  
 Visszatekintés a tájra. Útközben már látszik a Kamzík tévétorony. Igaz ez nem nagy szó, hisz érkezésemkor már a vonatból is figyeltem a város felett terpeszkedő 200 méteres tornyot, ami a Kamzík (Zerge) hegyen, 433 méteres magasságban épült.

A képen egyáltalán nem érezni a 200 méteres építmény méreteit, a valóságban kicsit beleszédültem a felfelé fotózásba. A torony a lanovka felső állomásától rövidke sétával elérhető. A benne, kb. 70 méteres magasságban működő étterem és kilátó a wikipédia szerint jelenleg nem üzemel.

Kúszóváltó és árvíz

Hosszas előkészület, valamint a VEKE közbelépése után június 5-6-án debütált a Jászai Mari térnél a BKV egyik új kúszóváltója. Ezáltal mialatt a Margit hídon a villamosvágányokat a híd északi oldalára helyezték, a villamosok az Oktogon helyett (ahol a legközelebbi hagyományos visszafogási pont található) a Jászaiig közlekedhettek. Sajnos ekkor nem tudtam megörökíteni, de mivel a kettes villamoson rögvest munkába állt egy másik kúszó is, még maradt lehetőségem megörökíteni.

2006 és 2010, a helyszín és az indok ugyanaz. Árvíz. Míg 2006-ban rekord szintig emelkedett a Duna vize, most szerencsére ezt megúsztuk. A két képen ugyanazt látjuk, az ideiglenes visszafogási lehetőségek kétféle megoldását. A régi képen ez a nagypaneles pálya teljes megbontásával járt. Most ugyanez egy viszonylag egyszerű fém szerkezettel, a pálya megbontása nélkül is sikerült.

Mint látható, kis csúsztatással a kúszóváltó egy fém legó ami néhány különféle funkciójú elem egymás mellé rakosgatva a pályán. Külföldön régóta használják rövidebb forgalmi változások idején, Budapesten most vetették be először. Amennyiben tényleg Gyöngyösön, a Vamav-nál készült ez kicsit meglepő is számomra. A villamosok egyébként 5 km/h sebességgel közlekedhettek rajta.

A lánchídi alagutat "természetesen" most is elöntötte a víz, itt tényleg nehézkesen közlekedhettek volna a tuják.

Az MTA szomszédságában kihelyezett tájékoztató... a narancssárga matrica angolsága nem éppen tökéletes, még szerencse, hogy a térképes megjelenítés legalább megállja a helyét.

"Tram go to : Vágóhíd - Március 15. tér.
Replacement bus: Akadémia street bus stor"

BKV Gyereknap

A gyereknap Magyarországon május utolsó vasárnapjára esik, a BKV-nál (május 29.) szombatra :) De ne akadjunk fenn ezen az apróságon, jó nap ez a régi vasak ismételt csodálására. Mivel a Batthyány tér és a Kelenföldi kocsiszín közé lettek meghirdetve a nosztalgia menetek ( a "szokásos" 436, 611-es nosztalgia kocsik részvételével) a Duna parton kezdtem várni a villamosokra. Majd egy órán át potyára, később pedig a nyitóképen látható rohanó felhők bosszantottak.

Mint kiderült a 436-os kocsi szedője törött el. Ennek oka, hogy a kocsiszínnél meglepően alacsonyan van a drót, ez a terhelés tett be a régi tuja szedőjének. Közben én unalmamban már Pannonból Telenor reklámvillamost fotóztam a Lánchídnál, mivel nosztalgia sehogy se akart jönni. Mikor jött végre akkor meg nem lett belőle fotó, csak mikor visszafelé...

Végül ez sikerült, rendkívül óvatosan ereszkedik le a híd alatti szűk ívbe... Miután elment éppen indultam el a híd túloldalán lévő megállóhoz mikor hirtelen jött az UV. Ekkor már (annyi várakozás után) sejtettem, hogy baj van, hiszen ilyen rendezvényekkor az UV általában probléma esetén szokott besegíteni. Gyors futás..

Gyerekvillamos a tavaly nyáron átadott pályán. Sajnos a párhuzamos járda azóta se készült el.

Az emlegetett törött szedő. A kocsiszín udvarán gyerek programok várták a legkisebbeket, a kocsiszínt kísérővel mutogatták végig. Én hamar tovább indultam, a felhők is elvették a kedvem.. tehát haza.

Egy együttállás még belefért a Gellérten :)

Kőbánya-felső - Szőlősnyaraló

A szokásos agárdi utak mellett mostantól Sülysáp is szerepel a családi repertoárban. Mivel nagyjából ugyanannyi idő alatt érek Kőbánya-felsőre mint a Keletihez, inkább Kő-felsőt választottam. Onnan amúgy is olcsóbb a vonatjegy, a ritkán járó 37-es villamos pedig nem akadály ha pontosan megy ki elé az ember. Innen a hangulatkép.

Emlék az egykori Józsefvárosi pályaudvarról. Kisvártatva megérkezett a vonatom, megszokott elővárosi felújított Bhv-s inga szerelvény. Felszállás a sínkorona szintjéről, igaz a valóságban látványosabb a szintkülönbség. Az állomás jelenlegi helyén meglehetősen értelmetlen. Az Éles sarokhoz költöztetve viszont egy igen komoly városi-elővárosi közlekedési csomópont jöhetne létre. Erről már több tervet is lehetett látni, például az Urbanistán.

A töltés mellett az egykori Expo busz megállója igazi semmi közepe hatást kelt.

Később természetesen haza indultam Sülysápról, egészen pontosan a közelmúltban Szőlőstelepről Szőlősnyaralóra átnevezett megállóhelyről. A már emlegetett jellegzetes elővárosi összeállítással.