Zerge-hegyi libegő, Pozsony

A pozsonyi tömegközlekedési térképen régóta szúrta a szemem a város feletti tévétorony és az oda vezető lanovka (libegő). Ennek okán aktuális látogatásom első célja lett a lanovka. A város felől trolival vagy busszal megközelíthető Patrónka megállótól indul 15 percenként a 43-as busz, még 'újszagú' cseh Tedom C12G busszal. A busz rögvest Vaskutacska (Železná studnička) felé veszi az irányt. A Vödric patak tavai, vendéglátóhelyei, túraútvonalai Lillafüred és a hajdani Zugliget kettősének hangulatát ontják, itt halad a busz a lanovka alsó állomása felé.

A lanovka megállójánál egy nagy tisztás fogadja az utazót. Ha pont nem indulna a felvonó itt élvezheti az ember a csendet, nyugalmat és zöldet :)

A táj szép, mintha nem is csak pár perc buszútra lennénk a nem túl vonzó külvárosi(bb) Pozsonytól, de sajnos az alsó állomás és környéke kissé lesújtó képet mutat. Majdnem el is ment a kedvem a libegéstől, de szerencsére tudtam, hogy maga a kötélpálya 5 éve lett teljesen felújítva.

A menetidő 12 perc körüli, a jegyet csak egy irányba vettem, így fizettem 3 eurót. A zugligeti lebegővel ellentétben nem a városi panoráma, hanem a természet képe fogadja az utazót. Itt a Kis-Kárpátok vonulataiban terül el a Bratislavský lesný park (Pozsonyi Parkerdő) zöldje.
 A kezdeti meredekebb szakasz egy idő után megtörik, egy kis szakaszon még ereszkedik is a kötélpálya, hogy végül egy újabb kaptató után megérkezzünk a felső állomáshoz. Sajnos a korai időpont (nyitáskor, 10 órakor már útnak indultam) fényei nem segítették a jó fényképek készítését, ajánlatosabb pár órával később érkezni talán. Megnyugvásomra, illetve további morgolódásomra sajnos egész nap ellenem voltak a felhők.  
 Visszatekintés a tájra. Útközben már látszik a Kamzík tévétorony. Igaz ez nem nagy szó, hisz érkezésemkor már a vonatból is figyeltem a város felett terpeszkedő 200 méteres tornyot, ami a Kamzík (Zerge) hegyen, 433 méteres magasságban épült.

A képen egyáltalán nem érezni a 200 méteres építmény méreteit, a valóságban kicsit beleszédültem a felfelé fotózásba. A torony a lanovka felső állomásától rövidke sétával elérhető. A benne, kb. 70 méteres magasságban működő étterem és kilátó a wikipédia szerint jelenleg nem üzemel.

Kúszóváltó és árvíz

Hosszas előkészület, valamint a VEKE közbelépése után június 5-6-án debütált a Jászai Mari térnél a BKV egyik új kúszóváltója. Ezáltal mialatt a Margit hídon a villamosvágányokat a híd északi oldalára helyezték, a villamosok az Oktogon helyett (ahol a legközelebbi hagyományos visszafogási pont található) a Jászaiig közlekedhettek. Sajnos ekkor nem tudtam megörökíteni, de mivel a kettes villamoson rögvest munkába állt egy másik kúszó is, még maradt lehetőségem megörökíteni.

2006 és 2010, a helyszín és az indok ugyanaz. Árvíz. Míg 2006-ban rekord szintig emelkedett a Duna vize, most szerencsére ezt megúsztuk. A két képen ugyanazt látjuk, az ideiglenes visszafogási lehetőségek kétféle megoldását. A régi képen ez a nagypaneles pálya teljes megbontásával járt. Most ugyanez egy viszonylag egyszerű fém szerkezettel, a pálya megbontása nélkül is sikerült.

Mint látható, kis csúsztatással a kúszóváltó egy fém legó ami néhány különféle funkciójú elem egymás mellé rakosgatva a pályán. Külföldön régóta használják rövidebb forgalmi változások idején, Budapesten most vetették be először. Amennyiben tényleg Gyöngyösön, a Vamav-nál készült ez kicsit meglepő is számomra. A villamosok egyébként 5 km/h sebességgel közlekedhettek rajta.

A lánchídi alagutat "természetesen" most is elöntötte a víz, itt tényleg nehézkesen közlekedhettek volna a tuják.

Az MTA szomszédságában kihelyezett tájékoztató... a narancssárga matrica angolsága nem éppen tökéletes, még szerencse, hogy a térképes megjelenítés legalább megállja a helyét.

"Tram go to : Vágóhíd - Március 15. tér.
Replacement bus: Akadémia street bus stor"

BKV Gyereknap

A gyereknap Magyarországon május utolsó vasárnapjára esik, a BKV-nál (május 29.) szombatra :) De ne akadjunk fenn ezen az apróságon, jó nap ez a régi vasak ismételt csodálására. Mivel a Batthyány tér és a Kelenföldi kocsiszín közé lettek meghirdetve a nosztalgia menetek ( a "szokásos" 436, 611-es nosztalgia kocsik részvételével) a Duna parton kezdtem várni a villamosokra. Majd egy órán át potyára, később pedig a nyitóképen látható rohanó felhők bosszantottak.

Mint kiderült a 436-os kocsi szedője törött el. Ennek oka, hogy a kocsiszínnél meglepően alacsonyan van a drót, ez a terhelés tett be a régi tuja szedőjének. Közben én unalmamban már Pannonból Telenor reklámvillamost fotóztam a Lánchídnál, mivel nosztalgia sehogy se akart jönni. Mikor jött végre akkor meg nem lett belőle fotó, csak mikor visszafelé...

Végül ez sikerült, rendkívül óvatosan ereszkedik le a híd alatti szűk ívbe... Miután elment éppen indultam el a híd túloldalán lévő megállóhoz mikor hirtelen jött az UV. Ekkor már (annyi várakozás után) sejtettem, hogy baj van, hiszen ilyen rendezvényekkor az UV általában probléma esetén szokott besegíteni. Gyors futás..

Gyerekvillamos a tavaly nyáron átadott pályán. Sajnos a párhuzamos járda azóta se készült el.

Az emlegetett törött szedő. A kocsiszín udvarán gyerek programok várták a legkisebbeket, a kocsiszínt kísérővel mutogatták végig. Én hamar tovább indultam, a felhők is elvették a kedvem.. tehát haza.

Egy együttállás még belefért a Gellérten :)

Kőbánya-felső - Szőlősnyaraló

A szokásos agárdi utak mellett mostantól Sülysáp is szerepel a családi repertoárban. Mivel nagyjából ugyanannyi idő alatt érek Kőbánya-felsőre mint a Keletihez, inkább Kő-felsőt választottam. Onnan amúgy is olcsóbb a vonatjegy, a ritkán járó 37-es villamos pedig nem akadály ha pontosan megy ki elé az ember. Innen a hangulatkép.

Emlék az egykori Józsefvárosi pályaudvarról. Kisvártatva megérkezett a vonatom, megszokott elővárosi felújított Bhv-s inga szerelvény. Felszállás a sínkorona szintjéről, igaz a valóságban látványosabb a szintkülönbség. Az állomás jelenlegi helyén meglehetősen értelmetlen. Az Éles sarokhoz költöztetve viszont egy igen komoly városi-elővárosi közlekedési csomópont jöhetne létre. Erről már több tervet is lehetett látni, például az Urbanistán.

A töltés mellett az egykori Expo busz megállója igazi semmi közepe hatást kelt.

Később természetesen haza indultam Sülysápról, egészen pontosan a közelmúltban Szőlőstelepről Szőlősnyaralóra átnevezett megállóhelyről. A már emlegetett jellegzetes elővárosi összeállítással.

Lengyel Repülési Múzeum - Krakkó

A Lengyel Repülési Múzeum (Muzeum Lotnictwa Polskiego) egyike a Krakkói kötelező programoknak ezt nyugodtan kijelenthetem. A múzeum az 1912-ben megnyitott egykori Rakowice–Czyżyny-i katonai reptér kiszolgáló épületeiben található. Érdekesség, hogy nyitásakor Krakkó az Osztrák-Magyar Monarchia városa volt. A belváros felől a 4-5-9-10 (stb..) villamossal érhető el, a Wieczysta Petla és az AWF megálló között nagyjából. A II. János Pál pápáról elnevezett út szélén egy repülő szárnya jelzi merre kell elindulni, a park szélén átvágva egy új építésű lakópark után már a nemrég épült betonépület fogadja a jövendőbeli látogatót.

Meg kell jegyeznem, hogy Krakkóban jelenleg több múzeum bővítése, felújítása is zajlik egy összehangolt regionális program keretében. Ennek részeként készült ez a betonkocka is, mely a múzeum új főépülete lesz. Látogatásunkkor még a tereprendezés munkálatai folytak és üresen állt. Most még egy jellegtelen bejárat várja a látogatót, a belépő 7 złoty (kb. 500 ft.) ami egyáltalán nem sok, sőt.. kifejezetten kevés!

Kezdjük meg sétánkat a múzeum területén. A pénztártól pár méterre rögtön a svéd légierő ajándéka, egy 'csekély' kis Saab J35J vadászgép fogadja a látogatót. Látkép a Mi-2-es helikopterrel, belógó szárnyvéggel, PLZ MD-12F géppel (Mi-2-től balra) amely lengyel típusból három készül, egy lezuhant.. ez meg itt van.

Első lendülettel a nagy hangárt rohamoztuk meg, mely mint látható tömve van motoros és vitorlázó géppel és pár helikopterrel. Ekkor még csak vagy fél percet töltöttünk itt, mert egy helikopter hangjára lettünk figyelmesek. Az SP-WIG lajstromjelű Eurocopter EC120B típusú magán kézben lévő helikopter felszállását még pont elkaptuk.

Így aztán végül a szabadon álló gépeknél maradtunk. A képen egy Li-2-es, mely szerencsére Magyarországon is ismert, mert a világ egyetlen működőképes példánya Budaörsön lakozik. Nem is rég felettem is elhúzott mikor a Ferihegy hatvanadik születésnapját ünnepelték.

A Li-2-es után egy kevésbé szemet gyönyörködtető gépet emelnék ki a sorból. A PZL M-15-ös a világ egyetlen sugárhajtású duplafedeles és egyben egyetlen sugárhajtású mezőgazdasági gépe. A lengyel PZL (Állami Repülőgépgyárak) szovjet megrendelésre készítette. A tervezett 3000 darab helyett azonban csak 175 készült. Mindegyik a Szovjetúnióban szolgált

Sétánkat a MiG 'sétány' felé folytathatjuk. Mig 15-ös, illetve jelentősebb részben lengyel gyártású változatuk, a Lim-2-es típus alkotja a sor elejét, majd a MiG 17-esek lengyel variánsai (Lim-5, Lim-6) folytatják.

Egy 90 fokos kanyar után a MiG 21-esek sorfala következik. Nálunk 2000 nyaráig voltak hadrendben, Pápán búcsúztak. Ezen nyarat nem fogom elfelejteni, hiszen a közeli Döbröntén táboroztam azon év júliusában is, az erdő széli nyugalmat azonban néha megzavarta egy-egy kötelék MiG :)

A MiG sor végén egy Szuhoj 20-as vadászbombázó erősítette a társaságot. Szinte vele szemben egy Cessna A37-B komolykodott. Ez a gép azon gépek egyike mely nem a keleti blokk terméke, mégis a népi Vietnam felségjelzése virít rajta.. a típus az egykoron az USA mellett Dél-Vietnam légierejét is gyarapította. A vietnami háborúban mindkét ország bevetette, '75-ben aztán vége lett a háborúnak, győzött a kommunista észak.. 1978-ban ajándékozták ezt a példányt a baráti Lengyelországnak.

Tilos a gépeken ugrálni. (?) :) Háttérben ha jól látom egy MiG-29-es, amely példányt talán 2 éve 'selejtezték', kiszerelt hajtóművel ácsorog, csak úgy mint a második képen szereplő Tu-134A.

Elsőre azt hittem, hogy ez a betoncsík amit a kerítésen át fényképeztem már maga az egykori kifutó, a google maps azonban eltántorított ezen hitemben. Sárgával határoltan a múzeum területe látható, maga a fő kifutó innen valamivel távolabb és jóval hosszabban fekszik.
Alkatrészek egymás hegyén-hátán.. rendkívül szakszerűen tárolva, háttérben a MiG sort záró 120-as lajstromjelű MiG-23-as. A második képen ez a kevésbé szép gép egy A-7P típusú amcsi nagyvad, mely láthatóan a Portugál légierőnél töltötte korábbi éveit.

Az öreg vasak csarnokának bejárata előtt volt ez a magára hagyott géptörzs. A MiG-sor 21-es variánsainál lehetett talán legjobban látni, hogy a fentebb állóképen is látható orron át ezen légcsatornán keresztül, a kiszedett sugárhajtómű helyén tovább a gép mögötti füvet is meg lehetett csodálni. Az élettelen szobrok után egyszer előkerült egy Mi-2-es utánérzet, PZL Kania. Egy kedves kék traktor húzta ki, róla még ennyire se lett értékelhető a kép.. ezek szerint még most is van élet a reptéren. Érdekes program lehet még a 'Kis-Lengyelországi Légi Parádé' (saját ferdítésben) mikor valóban megtelik élettel a reptér.

A nagyöregek közül találomra három. Egy német első világháborús, egy angol amely típusát így utólag nem tudtam megfejteni és egy orosz 'repülő hajó' szintén az első vh idejéből. Az egyik kisebb csarnok csak az övék, itt a(z) (h)öskor gépei vannak. Érdekesség, hogy mindegyik gépből csak annyi, amennyit autentikus elemekből össze tudtak hozni. Az itt található német gépek a második világháború végéig anyaországuk gyűjteményét képezték, onnan lettek kimenekítve.
Három a közép-európai mezőnyből. PZL 106A Kruk típusú mezőgazdasági gép. Azt bátran állíthatom, hogy ez a gép nem a formatervezés csúcsa, az alatta látható Zlin Z-26-os, habár 30 évvel idősebb konstrukció, a design bogyó nem gurult el annyira. A Zlin és következő gépünk az Aero Ae-145-ös rögtön a második világháború után hagyta el a tervezőasztalt, mindkettő Csehországban. Utóbbi már szépnek is mondható, katonai változata hazánkban is szolgált.

Kakukk, ez a gép neve. Nem egy nagy cég terméke, hanem Eugeniusz Pieniążek pilóta (tervező) gyermeke. Dióhéjban a története: svéd kapcsolatai miatt érdeklődött utána a titkosszolgálat, ezért szerette volna elhagyni az országot. Hivatalos úton erre nem volt lehetősége, hát épített magának egy gépet, különféle rendelkezésére álló típusok alkatrészeiből. Mindezt egy harmadik emeleti lakásban kezdte.. 1971 szeptember 3-án, az egyébként hivatalosan engedélyeztetett gépével egészen az akkori Jugoszláviai Szabadkáig jutott (Szlovákián, Magyarországon át), ám útközben viharba keveredett, gépe nem bírta az út viszontagságait. Ekkora a lengyel hatóságok már keresték, 7 hónap börtön várta jugóban. Időközben megtanult szerbül (szláv nyelvek között ez kicsit egyszerűbb, bár a lengyel különbözik a többitől..). A jugók kicsit félrenéztek, a zöldhatáron Ausztria felé távozott, majd Svédországba ment, állampolgárságot kapott. '73-ban még a családját is sikerült kihoznia a vasfüggöny mögül. Szintén '73-ban az asszonnyal elindultak Szabadkára a gépért, de először nem akarták nekik visszaadni, majd 1200 dollár 'tárolási költségért' cserébe megkapták. Egy WV Bogár mögött a gép, a szárnyak a kocsi tetején.. így érkeztek vissza Svédországba. 17 évig hangárban állt, '90-ben repképes állapotba hozták (motorcsere, pár apróság..) majd visszavitte a gépet (hajón) Lengyelországba. Jelenleg pedig a múzeumban állomásozik gépe. Ennyi a népmesébe illő modernkori történet :)

Az előző egészen hihetetlen történet után egy újabb érdekes gép, bár utána nem kellett annyit kutatni, hogy érdekesnek gondoljam. JK-1 Trzmiel nevezetű megfigyelő helikopter, 1955-ből. Az egyelten megmaradt prototípus, az egyik embert is 'ölt'. A konstrukció túlzottan nem volt sikeres. Ki szeretne egy ilyennel akár 130 km/ sebességgel röpködni, vagy 5500 méterig emelkedni?

Ezen gép típusát jó ideig lusta voltam kikeresni, hiba volt, hiszen ez is egy érdekes történetű gép. Típusát tekintve egy Curtiss Export Hawk II. és bizony már a nevéből is gyanakodhatunk, hogy csak látszólag német gép... igazából amerikai munka. A német Ernst Udet első világháborús ász 'szúrta' ki, miközben jövőbeli zuhanóbombázóikről 'álmodozott'. A Versaillesi tiltások miatt csak két civil gépet szereztek be, az egyik lezuhant '43-ban. Ez a példány D-IRK lajstromjellel részt vett a '36-os berlini olimpia megnyitójakor szervezett légiparádén.

Khm.. hova kerültünk. Két igazi világháborús legenda áll egymás mellett egymás mellett a hangárban egy német és egy angol. Egyikük a Messerschmitt Bf 109G-6, mely a náci Németország igazi légi ragadozója volt. Ugyanilyen Gusztáv altípusból a győri Magyar Vagon- és Gépgyár is készített párszázat a háború alatt. Ez a gép egy magán gyűjtő tulajdona, nem állandó résztvevője a kiállításnak. A pilótafülkéjét viszont az angol rivális, a Spitfire mutatta meg nekem.

A fő hangár természetesen még megannyi érdekes, egészen biztosan hasonlóan érdekes történeteket mesélő géppel van tömve, de most induljunk tovább a hátsó kijárathoz és menjünk be a következő, teljesen jellegtelen kinézetű épületbe. Sajnos itt még nehezebb fotózni, pedig (főleg hozzáértőknek) egy igazán nagyszabású repülőgép motor/hajtómű gyűjtemény található itt. A második képen például egy Bristol Hercules 264-es. Egy hasonló motor indításáról ajánlom ezt a videót, 2:30 után röffen be rendesen, egy perc múlva egy vágás után már tisztábban jár, a füvet is kikészítette. Félelmetes játékszer :) Mondjuk a Vickers Varsity gép amiben szolgált kevésbé izgalmaz kinézetű.

Személtetésnek még két kép innen. Egy Renault 6Q11-es motor ami pl. a Caudron C.445-ös gépek lelke volt. Valamint pár további kis cirkáló. Egy másik, kisebb helyiségben voltak a sugárhajóművek, egészen kezdetlegesektől a jópár méter hosszúságúakig.

A múzeum az új épület átadásával és a még 'elfekvőben lévő' és további gépek bemutatásával komoly fejlődés előtt állhat még. Gyűjteményük sokrétű, hozzáértés nélkül is élvezetes, kis otthoni keresgélés után pedig rájön az ember, hogy mennyi repüléstörténeti remeket láthatott. Ezen bejegyzés a szokásosnál több kutakodás gyermeke, több délutánon át csak gépeket keresgéltem, olvasgattam róluk. Ajánlom mindenkinek a múzeumot, további tanulmányozásra pedig a múzeum honlapját (muzeumlotnictwa.pl), mely a wikipédián túl fő forrásom volt.