Nosztalgiabusszal a zöldbe - Berlin

A Páva-szigettől folytatva utunkat Potsdam felől nincs is más választásunk a szárazföldön Berlinbe jutni, mint a 218-as busz. A Berlini B zónában járunk, magyarul az S-Bahn ringen túl. Ha térképre nézünk szinte csak erdőt és vizet látni a környéken. Emiatt a 218-as busz már magában is érdekes lehet, hiszen a berlini panelrengetegek után kifejezetten pihentető kimenekülni a zöldbe. Ez a járat azonban további érdekességeket is tartogat. A vonalon közlekedő emeletes buszok egyike nem a városban megszokott új MAN doppeldeckerek egyike.

2000 április elseje óta az az egy busz az Arbeitsgemeinschaft Traditionsbus-Berlin GbR igen sok tagot számláló flottájából kerül ki. Csalóka járműparkjuk, hiszen csak az első pár buszt használják rendszeres forgalomban, egy része csak megújulását várja vagy pusztán tartalék alkatrész. Mégis egészen lenyűgöző gyűjteménnyel rendelkeznek. Ezen egykoron a városban szolgált buszok közül nem sikerült a legöregebb példányt kifogni. Mégis egy hónap múlva 36 éve, hogy állományba vették a képen szereplő 2626-os MAN SD 74-es altípusú SD200-as buszt.

Az előző kép készülte után gyors futás várt rám a várakozók közé, majd jegymutatás a vezetőnek és sprint az emeletre, hogy megcsípjük az első ülést. Ekkor szembesültem rögtön ezzel a kis technikai leleménnyel. A buszvezető elmés tükrös megoldással tarthatja figyelemmel az emelet történéseit.

Az út első szakasza Wanseeig tart amit alig három kilométer alatt elér a busz. Ott szállhatnak át az S-Bahnra azok akik nem szeretnének sokáig buszozni. A rövid kisvárosias szakasz után a busz a Grunewald erdőben folytatja az útját. Balra többször is feltűnnek a Havel folyó tavai. A terepviszonyok egyre nehezebbé vállnak. Buszunk egy-egy kerékpáros mögé beragadva becsületesen küzdött az emelkedőkkel. Nagyjából félúton található a Grunewaldturm. Miután jó 10 kilométert megtesz a busz az erdőben, megérkezünk a városba.

A városi szakasz rögtön érdekes lehet a magyar közlekedőnek. Az öt sávos út lehetőséget ad a váltakozó irányú közlekedésre. Mivel erre található az Olimpiai stadion a rendezvények, meccsek idején jelentkező forgalmi helyzetek kezelésére hasznos megoldás lehet. A kép készültekor két-két sávon zajlott a forgalom, a középső fölött mindkét irányban az X világított. Szemből a 218-as egy új emeletes busza közeledik... Ezen út a Theodor-Heuss-Platzba torkollik. A tér 1933-tól a háború végéig nem kis szerénységről bizonyságot téve Adolf Hitler nevét hirdette.. Budapesten '38 és '45 között a Kodály körönd jutott hasonló sorsra.

A téren a metró miatt teljesen kiürül a busz, így lehetőség nyílik a felső szint fotózására is. Alacsony belmagasság, hangulatos műbőr ülések. Hátralévő rövid utunkat folytatva a berlini vásárváros 'nácisztikus' főépülete mellett halad a tovább a járat. Majd' 21 kilométer megtétele után meg is érkezik a Zentrale Omnibusbahnhofra (ZOB), ahol egyetlen városi járatként végállomásozik.

A valóban kimerítő és nem is rövid út után a busz és vezetője is megérdemel pár perc pihenést.
 
A belsőtér felér egy kis időutazással. Külsőre valamiért kevésbé találom 'retrónak' ezt a kocsit, mégse bánom (annyira), hogy nem egy húsz évvel idősebb elődjét sikerült kifogni ezen a délutánon. Ikarushoz szokott szemmel egészen érdekes, hogy egy ilyen korú buszon nem a nálunk évtizedekig.. és jelentős részben a mai napig is uralkodó billenőkapcsoló tölti be a leszállásjelző szerepét :) Ha megnyomja valaki természetesen fent és lent is világít a Wagen hält.

Az új emeletesekkel ellentétben ennek a busznak csak egy feljárata van az emeletre.
 
A metróig utaztunk még egy kicsit az emeletessel és még egy gyors fotó is belefért a megállóban. Talán mondanom se kell, Budapesten is el tudnék képzelni valami hasonló járatot, még akkor is ha nem napi szinten találkozhatnánk a nosztalgia besegítővel..

Következő berlini bejegyzésem témáját még magam se tudom :)

Potsdami vízitaxi

Előző bejegyzésemet a potsdami Glienicker híd említésével fejeztem be, most onnan folytatom. A híd felénk lévő része még a DDR felségterülete volt, a híd másik fele már Nyugat-Berlin. A híd közepén pedig a két ország határa. Igaz, ez a három szövetséges 'megszállási' övezetéből álló városra nem helytálló kifejezés.

Kezdjük rögtön a híd lábánál, a vízitaxit is üzemeltető Weisse Flotte Potsdam 2009-es gyártmányú MS Sanssouci nevű zászlóshajójával. Az egy éve, április 17-én felavatott, négy millió euró értékű, 74 méter hosszú, 600 férőhelyes hajó méltán a cég büszkesége. Képemen a hidat szinte súrolva tart a potsdami belváros irányába.

Kisvártatva megérkezett a vízitaxink is. Fejenként négy euróért, két köztes megállóval, fél órás út alatt vitt át minket a Havel túlpartjára. Még nem említettem, de Berlin és környéke, a Spree, később egyesülve a Havellel igazi vízi paradicsom. Hosszan elnyúló tavak, csatornák ölelik körbe a vidéket. Ezeken természetesen igen komoly vízi forgalom is zajlik, több helyi hajós társaságot is eltartva.

A Potsdamer Wassertaxi 2007 óta létező fogalom. Több cég is foglalkozik berlini városnézőjáratok üzemeltetésével. Szinte mindegyik szervez a környező látványosságok felderítésére is járatokat. A potsdami vízitaxi egy 13 megállóból álló, helyi látványosságokat vízen összekötő vonalat jelent. Ezen két hajóval bonyolítják a forgalmat. Mindkettőn lehetőség nyílik kerékpár szállításra is, igaz ezt errefelé talán meg se kellene említenem.

Első képemen a Luckau nevű hajó közeledik a Jungfernseen, pusztán, hogy bizonyítsam a környék komoly vízi életét. Aki egy komplett napot szeretne itt eltölteni mindenképpen ajánlanám a 12 eurós napijegyet. Berlin belvárosában egy alig egy-két órás út jönne ki ennyiből. Eredetileg mi is azt terveztük, de ott azért kevésbé meghitt helyen járnak a hajók.

Az első képen az 1908-ban épült Gustav névre hallgató gőzös mely szintén a Weisse Flotte tagja és bár nem látszik a képemen, nem csak látszólag gőzös. Nem építették át, hogy csak tét nélkül viselje gőzösre jellemző stíluselemeit, hanem valóban hagyományos módon működik. A háttérben egy 212 méteres telekommunikációs torony díszeleg, előtte pedig zajlik a vízi élet. Második képem sok kommentárt nem igényel, szeretnék én is ilyen ráérős német nyugdíjas lenni :) ..háttérben a Páva sziget.

A végállomás már Berlin területén található. Innen egy kényelmes, 20 perces séta csak a Havel partján a Pfaueninsel.


A Páva-sziget csak úgy mint gyakorlatilag az egész környék, a potsdami kastély parkkal kezdve része védett világörökségünknek. Három euróért ez a komp viszi át az érdeklődőket. Nekünk ez kimaradt, mindenre sajnos nem jutott idő..
Innen a 218-as busszal lehet Berlinbe jutni, mely a következő bejegyzésem tárgya lesz...

Folytatás: Nosztalgiabusszal a zöldbe

Potsdam

Megtörtént a tavaszi kikapcsolódás. Az úti cél Berlin volt, de míg az ottani képeket nekiállok feldolgozni lássunk pár potsdami képet. Potsdam gyakorlatilag Berlin elővárosa. Lakosságszámát tekintve Győr és Pécs között található. Azonban míg a győri villamos csak ötletként jelenik meg néha, a pécsiről pedig csak múlt időben beszélhetünk Potsdamban több vonalon is utazhatunk :) Nyitóképemen egy trafóház látható talán, mely hivatalosan lett összefirkálva. Még a bejegyzés elején megjegyezném, hogy elsősorban nem a villamosozás volt a tavaszolás célja, így csak potya fotókról van szó:)

Ez a villamos minden budapesti számára ismerős lehet. Igen, egy Siemens Combino. De nem a nálunk is megismert fajta, hanem még a nagy vázproblémás, repedéses Combino botrány előtti kivitel. Az emlegetett 'botrány' okozta a mi Combinóink megérkezésének csúszását is, hiszen eredetileg mi is a hibásnak bizonyult koncepció alapján épített típusból kaptunk volna.

Talán mondanom se kell, hogy a potsdami villamosok 'egyoldali' kivitelűek, a végállomásokon hurok vagy delta segítségével oldják meg a villamosok fordítását. 17 Combino található városban, számozásuk 400-al kezdődik, amit a '96-ban gyártott prototípus Combino kapott meg. A problémák kiderülésekor valamennyi villamost átvizsgálták, megerősítették.. valamint a további példányok is elmaradtak, így még mindig közlekedhetnek Tatra KT4D villamosok a városban. Pótlásukra azonban lassan érkeznek az új, Stadler féle Variobahnok. (Májusban már meg is érkezett az első)

Érdekes dolog Németországban Tátra villamosokat látni. Persze, Kelet-Németországban járunk, ezt nem árt nem elfelejteni. Egy korábbi szegedi bejegyzésemben már megjelent két ilyen potsdami Tatra, a 107-207-es szerelvény akkor ott várta már átalakulását.

Még a legelvakultabb közlekedésbarát számára se ajánlom, hogy kihagyja látogatásából a világörökség részét képző Sanssouci park megtekintését. Szándékosan nem a névadó palotáról tettem képet, a park minden szegletében található valami látnivaló..

Természetesen a Nauener kapu se maradhat ki és a szomszédos holland negyed se, ami a kép készültekor tulipán fesztivál miatt volt körbekerítve. A képen 401-es pályaszámmal az első potsdami széria Combino, ami '98-ban készült.

Természetesen vannak buszok is a városban, mutatóban itt is van közülük kettő. A második képen szélén látható kerítés nem egy modern irodaház építését takarja hanem egy barokk kastély épül. Nem olyan nagy furcsaság ez Németországban, hiszen a második világháború alatt rendkívül sok épület megsemmisült. Szép lassan újraépül a történelmi épületek egy része. Mindezt elmondhattam volna akár a pár képpel ezelőtt szerepelt szélmalomról is.

A városban 7 villamosvonalon zajlik a közlekedés, ezek a 91-99-es számmezőben találhatóak. Egy berlini ABC zónás (a példa kedvéért) napijeggyel nem csak, hogy elvonatozhatunk S-Bahnnal a városig hanem még a villamosozni is lehet, mivel a helyi közlekedési cég is tagja a Berlin-Brandenburgi közlekedési szövetségnek (VBB).

A nem teljesen találomra kiválasztott 93-as járat is okozott némi meglepetést. A végállomásra érkezésig ugyanis még magam se tudtam, hogy a városban delta is található. A villamos beáll, egyben ez a végállomás is. A járművezető a túlfeléhez sétál, majd a hátsó pultról vezérelve kiáll az indulóhelyre. Ilyet itthon Szegeden láthat a nagyérdemű.

A villamos látszólag vezető nélkül halad, pedig ő éppen hátul van, mint írtam is az előbb. Ezzel a képpel véget is ért rövid, fél napos potsdami túra. A kép készültének helyétől 400 méterre vége a városnak, a Glienicker Brücke már (Nyugat-)Berlin határa. Következő bejegyzésemben onnan folytatom.

C56 céltalan

Rég volt ilyen céltalan bejegyzésem. Csak lőttem egy képet Endrén ami tetszik. Nem mintha valami hűdejó kép lenne, csak valamiért a Classic Ikarus design és a papagáj (?) Volános színterv együttállása nekem nagyon bejön. Még az új volán logót is elnézem..

Ha már egy volt, legyen még egy, bőséges öt évvel ezelőttről. Jókora hordótorzítással, Canon PowerShot S30-as játékgéppel lőve, kezdeti 'antizúm' lelkesedéssel párosítva :) Tudom, talán inkább szomorú, hogy az ezredfordulón még mindig gyártásban volt az Ikarusnál a 200-as széria, még ha ráncfelvarrtan is. Úgy még rémisztőbb, ha tudjuk, hogy az első 200-as Ikarus még a '60-as évek közepére datálható. Persze akkor az még igen modern volt. 2000 után ezt már nem mondhattuk el róla.

A kétszázas széria lett az Ikarus nagy sikere és egyik fontos koporsószöge is. De a C56-os, ha így sárgában annyira nem is, de még így is tetszik.

Ígérem most egy ideig nem lesz újabb ilyen bejegyzésem :)

150 éves a Déli pályaudvar - kiállítás

150 éves a Déli pályaudvar. Ebből az alkalomból ezen hétvégén járműparádé és terepasztal várja az első vágányon az érdeklődőket. Az aluljáró szinten május elsejéig a Közlekedési Múzeum vándorkiállítása ad némi betekintést a Déli pályaudvar, a Déli Vasút és Budapest-Nagykanizsai vasútvonal történelmébe is. Nem csak a Déli 150 éves, de a kanizsai, kanizsai állomásra is éppen idén 150 éve közlekednek a vonatok innen.

Kezdjük az első vágány járműveivel. Első képemen még a Megállj! jelző enyhe takarásában a MÁV 328,054-es gyorsvonati gőzmozdonya áll. A gőzös a Magyar Vasúttörténeti park lakója. 1922-ben készült és röpke 50 év szolgálat után '72-ben selejtezték. Nem pusztán a vakszerencse miatt esett rá a választás, hogy megjelenjen itt, hiszen további kiállított társaival együtt ez a típus megfordult aktív szolgálati éveiben a Déliben.

A sorban következő mozdonyunkat a vasútbarátok egy része isteníti, míg mások értetlenül figyeli a körülötte kialakult (kialakított) hisztérikus rajongást. Egy biztos, a vasfüggönyön innen érdekes színfolt volt a svéd Nohab. Most az M61 001-es pályaszámú 'Turcsiorrú' süttette formás orrát az első vágányon.

A harmadik jármű szintén a Füsti lakója, Bbmot 640. 1959-ben a Ganz gyárban 22 példányban készül 'vontatómotorkocsi' típus alkalmas volt további kocsik továbbítására is. Kinézete alapján akár régebbi típusnak is hihetnénk hiszen nem 'dizájnosabb' mint a Ganz által már a '20-as évek közepe óta gyártott kéttengelyes motorkocsik.

A Komárnói Vasútmodellező Klub saját vasúti kocsival érkezett. Vasút a vasútban fantázianévvel illetik őket a hivatalos programban hiszen kocsijuk egyben terepasztaluk 'rejtekhelye' is.

A jellemzően szlovák témájú TT-s terepasztal a méretarányból adódóan viszonylag kis helyen rendkívül változatos vasútüzemmel rendelkezik. A kocsi falán szinte minden szabad négyzetméteren gyáritáblák sorakoznak. A Csehszlovák, később Szlovák vasúti járműgyártás megszámolhatatlanul sok járművét idézik így fel.

Az előtérben a MÁV egy felújított kerékpárszállító kocsija, mögötte pedig a Szlovákiából érkezett vendégekhez álló sor. A második képen már a kettes metró kijáratával szemben berendezett kiállítás egy részletét figyelhetjük.

Igényes, szépen berendezett kiállítás, mindenkinek ajánlom aki egy kicsit is érdeklődik a vasút iránt és azoknak is akik nem :) A nagy vitrinben a 109.109-es mozdony kicsinyített mása, a falakon (illetve előtt) pedig a bevezetőben is emlegetett tablók. A végére az emlegetett évfodulók dátumosítva:
150 éves Déli pályaudvar: március 20
150 éves Kis-Gelléthegyi alagút: március 20
150 éves a Buda - Kanizsa vasútvonal: április 1