Fejér vegyes (Közeg hazai pályán)

 

Most jöjjön néhány április végi kép, kezdve itthon Velencén, ahol immáron másfél éve lakom. A Zöldliget Általános Iskola parkolójában pihent ez a C56-os Ikarus.. amely típus iránt valami teljességgel megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek. Valószínüleg műszaki pihenőjét töltötte itt, nem sokkal később Kápolnásnyéken láttam, vagy Sukoró, vagy Pázmánd volt úticélja.

 

Átvezetésként egy Classic homlokfalas, ám a valóságban klasszik Ikarus 256-os a fehérvári Király soron ácsorogva. Ha minden igaz a móri Winkler Trans tulajdona és 2013 nyaráig még éppen ugyanolyan dupla lámpás volt mint alatta az Albás DUD.. azonban egy baleset miatti helyreállítás során új homlokfalat kapott. Amit viszonylag gyorsan sikerült újra leamortizálni kissé.. A második kép Pákozdon készült, életem első bringás Velencei-tó kerülő túráján (2014.04.23.). Igazi velünk élő történelem már minden ilyen busz, de pontosan a kép készítésének napján jelentette be Völner Pál a fejlesztési minisztérium államtitkára, hogy a következő években 400-500 új busz beszerzése várható. Így az elmúlt évek teljes állóvize után megindulhat a volán flották megújulása, ami pont az ilyen buszok eltűnését jelentheti. Bár az is igaz, hogy ebbe a darabszámba már a Kravtex gyárudvar kisöprése miatti cirka 150 buszt már beleszámolták..

A buszos téma zárásaként egy Ikarus 395-ös, a Balaton Volán színeiben, mert ilyen összeállítást még biztos, hogy nem fotóztam. A Budai úton tart a város határa felé.

 

A Classic homlokfalas klasszik Ikarustól pár méterre a Király soron, a Fejérvíz Zrt. központjának épülete előtt ácsorog ez a blog témáiból teljesen kilógó tűzcsap, azaz szinte teljesen.. hiszen ha valóban a Mávag gépgyár gyártmánya, mint aminek tűnik, akkor azért legalább valami közlekedési kötődése is van :) Amúgy pedig egy szép, míves darab, ezért szúrt szemet rögtön.

 

Természetesen nem hagyhatom ki a fehérvári vasútállomást, ami az egyik kedvencem az országban. Az elmúlt egy-két évben mindig a pár hónap múlva most már tényleg elkezdik felújítani státuszban leledzik, azonban nyáron, vagy ősszel most már állítólag tényleg. Tuti. A megváltozó vágánygeometria, az új SK 55 magasperonok és a szabvány perontetők (ami mint olyan nem létező dolog, mert még a 30a felújítása során se egységes típussal épültek át az állomások, megállók) a mai korba fogják emelni a színvonalat, de a hangulatot jelentősen rontani fogják. Sajnos úgy hallani, hogy az egyedi, 1951-ben épült, az ötös, hatos vágányok fölé épült váltóállító torony is a változó vágányzat áldozata lesz..

Zárásként egy remot román Dácsia, néhány Bz póttal, a nyolcason. Mellékvonalakon néha előfordulnak hasonló menetek rendkívüli esetekben, itt valószínűleg csak állomási rendezés közben sikerült elcsípnem ezt a szerelvényt.

Jegyautomata teszt: BKK

Az M4-es vonal átadásakor, 2014. március 28-án debütáltak a BKK új jegy és bérlet vásárlásra egyaránt alkalmas automatái. Ráérős perceimben már próbálgattam mit tudnak, most pár képpel szeretném ezt szemléltetni is.

 

 

Nem mehetek el szó nélkül azonban a kiveszőben lévő korábbi típusok mellett sem.. A narancssárga Protokon J90-ről készült képeim 2013 nyarán készültek, fentebbi a Csertő utcai troli végállomásnál, utóbbi a Szentmihályi úti buszvégállomásnál szolgálta az utasokat.. 1 és 2 forintosokat ekkor már valószínűleg nem fogadtak el, hiszen 2008 elején lett kivonva a két címlet a forgalomból. Ez a két gép ekkor lett leszerelve, a Bogdáni úti JMS-15-ös viszont még ma is üzemel. Ha éppen üzemel, mert főleg a J90-esek, de az újabb, már érintő kijelzős JMS-15-ös és a hasonló PMS-15-ös gépek se a megbízható üzemükről lettek ismertek a fővárosban. 
A következő képen padon pihenő J90-es is utolsó perceit töltötte ekkor Budaörsön.

 A közvélekedés tehát a jegyautomatákról finoman szólva is negatív, az utasok bizalma a korábbi tapasztalatokból kiindulva (teljesen jogosan) meglehetősen csekély. Ezt a megítélést kell tehát megváltoztatnia a BKK új automatáinak, amit csakis tartósan megbízhatóan üzemelő gépekkel lehet elérni. Kezdjük hát, vegyünk mondjuk egy vonaljegyet.. érintsük meg a képernyőt!

 

A leggyakrabban vásárolt értékcikkek fogadják a vásárlót a nyitó oldalon, az Egyéb jegyek és bérletek pont alatt lehet megtalálni típusra bontva a további lehetőségeket. Bal fölül a vonaljegy.. rátapicskolás után meg lehet adni a darabszámot, majd a Fizetés 'gombbal' tovább haladni. Lehetőség nyílik bankkártyás fizetésre (akár a gépbe helyezve a kártyát, akár PayPass érintéses megoldással) és készpénzet fizetésre is természetesen. Egy vonaljegy megvásárlása fél-egy percnél többet nem vesz el az ember életéből.

 

Bérlet vásárlásnál a kezdődátum kiválasztása után újdonság, hogy az automata már a szükséges igazolvány (bérletigazolvány, személyi, jogosítvány, stb..) számát is elkéri és azt feltüntetve nyomtatja a szelvényt. Hamarosan (május 12.) a pénztáraknál is megjelennek a helyben nyomtatott értékcikkek és ez ott se lesz másképp, bár azt előre lehet borítékolni, hogy aki az egész család számára veszi a bérleteket, az első alkalmakkor igencsak morcos lesz, hogy az igazolvány számok nélkül ezt nem teheti meg.. Hév bérlet vagy jegy vásárlásakor a vonal (H5, H6, H8, H9... a H7-es, csepeli vonal mivel nem hagyja el a várost, a fővárosi díjszabás szerint vehető igénybe) kiválasztása után az induló és érkező állomást is meg kell adni, környéki bérletnél el kell dönteni, hogy helyi vagy helyközit szeretne az ember, utána lehet megválasztani a települést. A második képen egy Békásmegyer-Szentendre bérlet vásárlásának utolsó lépésél tartottam.. persze bármikor meg lehet szakítani az adott folyamatot. Fontos még, hogy hév és környéki menetjegyből csak a teljes árú változat kapható az  automatából.

 

 Természetesen áfás számlát is tud kiállítani a gép, de ehhez előzetes regisztráció szükséges, amit gondolom az új ügyfélszolgálatokban lehet elintézni. Számla kérés választásakor vonalkódot kér, valamint a kijelző felett egy lézeres kódolvasó aktiválódik.

 Fent a környéki települések kiválasztása, lent a napijegy típusú jegyek választó felülete, angolul. A magyaron kívül ugyanis további nyolc nyelven lesz képes kommunikálni az automata, ezek közül azonban még csak az angol választható, a többi zászló még fekete-fehér. Színek nélkül kicsit nehezebb a trikolórokat azonosítani, én erre jutottam: német, román, szlovák, spanyol, francia, kínai és orosz. Pár milliárd ember megtalálja köztük az anyanyelvét. Ezen nyelvekhez hasonlóan inaktív még az Információ és Segítség gomb is a képernyő felső sávjában. Itt lehetne tájékoztatót találni az értékcikkek érvényességéről, használatának feltételeiről..

Ha már ennyi unalmas kijelző képet láttunk, íme az eredmény, egy vonaljegy a BKK zsebtérképén. Ideje hamar megszokni a látványt, ugyanis a nyomdai úton előállított cikkek eltűnésétől, az elektronikus jegyrendszer bevezetéséig, ezek, a lilás biztonsági papírra nyomott termékek fogják uralni a várost.

 

Képeim egy szombat este, fél 10 után készültek, ezért a kihaltság, de napközben több helyen is BKK-s segítők állnak a gépek mellett és bárkinek megmutatják, hogyan is működnek a gépek. Bárhogy is legyen azonban, segítő nélkül is hamar rá lehet jönni a lépésekre, hiszen egyszerűen és logikusan követik egymást. Így ha az automata első használatakor talán kicsit lassabban is halad az ember a menüpontok közt, a gép kiismerése után másodpercek alatt le lehet bonyolítani a vásárlás folyamatát.

Volánbusz mint a BKK szolgáltatója

Április 26. egy új korszak kezdete a fővárosi agglomerációs buszközlekedés történelmében, ezen a napon kezdte meg ugyanis a Volánbusz Zrt. az utasszállítást a Pécelre közlekedő 169E (éjszaka pedig a 956-os) viszonylaton. Összesen 150 új, alacsonypadlós busz áll forgalomba, így a tavaly megjelent, a VT-Arriva által üzemeltetett 150 Mercedes Citaroval együtt már 300 új busz javítja a BKK által szervezett fővárosi tömegközlekedés színvonalát. A BKV mint szolgáltató így egyre több vonalról szorul ki részben, illetve az agglomerációs járatokon teljesen. A 106 darab szóló MAN A21 Lion’s City és a 61 darab csuklós Rába-Volvo 7900 busz a következő hónapokban fokozatosan veszi át a várost elhagyó vonalakat. A darabszámok ellent mondanak a fentebb említett 150-nek, de a tervezett kocsikiadáshoz a vizsgálatok, javítások, meghibásodások és esetleges balesetek miatt szükségesek ezek a darabszámok. A lengyel gyártású Volvók Rába mivoltára most nem térnék ki.. A kép egyébként a péceli debütálás estéjén készült, az Etele téri Volán pályaudvaron, ahol gyakran látok egy-egy példányt a még bejáratós buszokból.

 

Két alacsonypadlós BKV-s busz. Egy Ikarus 412-es és egy Mercedes Citaro. Az Ikarus finoman fogalmazva is kevéssé jól sikerült típusa '95-ben, a Mercedes világhódító buszai '97-ben jelentek meg. A bilikék Citaro két éve, még eredeti frankfurti színeiben jelent meg Kőbányán a 28-37V viszonylaton egy vágányzár idején. A közös a két buszban, hogy mindkettő egy olyan agglomerációs vonalon (240E, 63) járt a kép készítésekor, melyet nemsokára a Volánbusz fog átvenni.

Átadták a metrót.. éljen!

2014. március 28. déli 12 órakor megnyíltak az utazóközönség előtt az M4-es vonal kapui. Régóta várt pillanat volt ez és nem is szeretném elemezgetni az anyagiakat, a több éves csúszásokat és egyáltalán a vonal létének értelmét firtató kérdéseket (a lezárások, terelések miatti bosszúságokról nem is beszélve). Elkészült, mert már készült és hiába nem fogja megváltani Budapest tömegközlekedését, legalább szép lett. Így röviden. És ha már pont úgy alakult, hogy előzetes terveimmel ellentétben pont ott tudtam lenni a Kálvin téren délben, hát ott voltam és éltem a pillanattal, lehetőséggel. Az M3 felől vezető összekötő alagút bejáratánál vártam és amikor eljött a pillanat elsőként indultam le a mozgólépcsőn, majd az összekötő folyosón megelőzött egy fószer, de nem hagytam magam, így a felfelé vezető mozgólépcsőn már ismét első lettem. A peronra elsőként értem fel, csak néhány BKV-s várta az emberek rohamát. A fenti bejárat felől lassabban érkeztek meg az emberek, így én már lent vártam őket, és egy szerelvény is befutott egy-két korai utassal a Keleti felől. Így történt hát, így éltem meg a metró átadását.

Sokakkal ellentétben szerintem pofás a Keleti pályaudvari állomás is, lent kissé puritán, de a kerengő felőli nyitott részen beáramló természetes fény sokat dob rajta. Szokni kell még ezt, újdonság, hogy mélyvezetésű állomásokon természetes fényt is láthatunk. 

 

A metróval együtt két viszonylagos újdonság is debütált még. Mindkettő volt már, de.. az első a BKK új automatái, melyekből a közösségi közlekedésre jogosító bilétákat lehet kinyerni, akár érintés nélküli bankkártyával fizetve. Ezek egy teljesen új színvonal megjelenését jelentik a Protokon féle automaták után. A másik a mai napon megnyílt Baross téri és Kelenföldi ügyfélcentrum. A BKK értékesítési rendszere megújulás küszöbén áll, illetve már félig, vagy részben be is tette a lábát Budapest életébe (mi van?). Van már ügyfélcentrum a cég központjában, a Rumbach Centerben, illetve a (Liszt) Ferihegyi reptér két terminálján, valamint a Deák téren egy ideiglenes, de mégis a ma átadott kettő mutatja meg milyen irányt képzelt el a cég a tevékenységi körébe tartozó feladatkörökhöz (közösségi közlekedés, taxi, behajtási engedélyek, Bubi, meg amit kihagytam nyilván) kapcsolódó ügyek intézésének kulturált körülmények közt történő lebonyolítására. (A képen a BKK lilája nem túl színhelyes.)

 

Míg a metrót még sokáig lehet fotózni az Etele térre járó 7E-107E páros utolsó üzemnapját töltötte a metró átadásának napján. Az egykori piros 7-es és 173-as a Bosnyák téri és Újpalotai végállomásával nem is olyan rég már megszűnt, egyaránt Újpalotára jártak, és csak néhány megállóban tértek egymástól, egyikük még új számot is kapott. A február 29-től érvényes változások szerint azonban már egyik se jár majd az Etele térre. A 7E csak a Blaha Lujza tértől közlekedik majd, a 107-es pedig a Bornemissza térig megy Dél-Budán, E nélkül, azonban az Astoriától Újpalotáig gyors járatként. A piros hetes fogalom volt már, a buszos tömegnyomor szinonimája, igazi Budapestikum, ami most elköszönt a budai oldaltól. Az első és a második képen ugyanaz a busz látható (BPI-179), csak időközben átszerelt (viszonylatot váltott) a fenti kép reggel hat felé készül, a második már délután.

A metróhoz kapcsolódó felszíni változások egyik új eleme az őrmezei új buszvégállomás, ahol szintén 29-én indult volna meg a forgalom, azonban 28-án délután négy után egyszercsak mégis megindult az új, 108-as járat. A képen ha minden igaz a negyedik indulás(?) (16.52) busza látható. Egy üres állomásról induló, kihelyezett menetrend vagy bármi nélkül közlekedő járat, fél nappal a rendes indulása előtt, ilyet is ritkán lát az ember.

Zárásként pedig régi-új. Mozaik a metróban, ha már a Blaha Lujza téri piros metrós már évek óta kósza emlék csupán. Ugyan több helyen használtak különféle színű-fajta mozaik borítás, a közönség kedvenc mégis a Gellért téri megálló.

Payerbach-Hirschwang... üzemszünetben

2011 után 2012-ben is visszatértünk a közeli osztrák hegyekbe, a Semmeringbahn Payerbach-Reichenau állomása mellől indul a Payerbach-Hirschwang Lokalbahn, vagy Höllentalbahn. Az eredetileg 6,1 kilométeres, 760 milliméteres nyomtávú, villamosított (550V) vasútvonal 4,8 kilométén ma is közlekednek a villamosra hasonlító keskeny nyomtávú, 1926-ban gyártott motorvonatok, vagy a szobormozdonyos bejegyzésemben látott kis villamosmozdonyok által vontatott szerelvények. Szóval jó kis program lett volna, ha nem nézem be a dolgot, ugyanis jellemzően csak június és október közt közlekedik a napi három és fél vonatpár a vonalon. Szóval jó elképzelés volt, hogy kisvasút a Rax felvonóig, fel a hegyre, le a hegyről, vissza kisvasút.. csak az nem járt.

 

Azért valahol tartottam attól, hogy így járunk, mert kissé felületesen informálódtam az indulás előtt, de azért elmentünk a kisvasút állomására, aminek hollétére jópár táblácska utal. A nagyvasút vágányai alatt ez a kis aluljáró vezet az állomásra, ahol üresség és egy kis dízelmozdony fogadott csak minket. Nos igen, hibáztam. Mindenesetre elindultunk gyalogosan a végállomás felé. Annyit azért nem buktunk, kicsit szeszélyes volt ugyan az időjárás, de a friss levegő, a szép táj és a Schwarza völgye azért kárpótolt minket.

 

Aztán végül már gyakorlatilag a végállomáshoz értünk mikor valami jármű közeledésének hangja törte meg a csendet. Legnagyobb meglepetésemre a Payerbachban látott kis mozdony érkezett meg. A V10-es mozdonyt a Jenbacher Werke gyártotta 1959-ben, a Böhlerwerke kapfenbergi üzeme használta. Magyaros hasonlattal Ózdon volt iparmozdony :) 1986-ban került erre a vonalra. Vezetője kényelmesen nekiállt a váltókat kenni.. így telik hát az üzemszünet. A kocsiszín épülete is itt található, úgy 400 méternyire maxmum, de persze ezt se tudtam.

Jó egy kilométerre a kisvasút végállomásától található ez a kis duzzasztó, a Schwarza egészen szép árnyalatú itt a felsőbb szakaszon. Népszerű kiránduló hely ez, hiszen aki a bécsi ivóvíz útjára kíváncsi errefelé is végig kell haladnia.

 

A más emlegetett Raxscheilbahnnal már nem volt időnk felmenni a hegyre, bár völgy béli állomásáig azért elsétáltunk. A Höllentalbahn itteni állomása hirschwangi állomása arról árulkodik, hogy itt egykor bizony sokkal nagyobb élet lehetett. A vágányok, illetve a nyomokban vágányokat tartalmazó rét felől nézve csak a pusztulat nyomait látni, a Lokalbahn Strasse felől nézve azonban úgy tűnt lakják az épületet. Összességében tehát láttunk is valamit, meg nem is, a tévedésem azért kicsit kellemetlen, de annyira csak nem sikerült rosszul a nap. Mentésemre szoktam, hogy nem szoktam ilyen tájékozatlanul elindulni sehova se..

 

 Hirschwangból Payerbach felé visszasétálva időztünk egy kicsit reichenaui kastély szomszédságában egy cukrászdában. Itt, illetve nem túl távol innen született Habsburg Ottó, az utolsó magyar király fia, a 2011-ben elhunyt utolsó Habsburg trónörökös. Az állomásra visszatérve egy tipikus 6020-as motorvonat fogadott minket, majd kisvártatva megérkezett a vonatunk, egy a GySEV által az ÖBB-től bérelt, átmatricázott Taurussal az élen. Nem vele indultunk, odaúton Sopronban kaptuk őt, mozdonyunk problémája miatt..

 

 

Zárásként három teljesen OFF kép. Még az odaúton, Sopronban készültek. Az első képen M42 001, "Szörnyella. 1994 gyártotta a Ganz-Hunslet, de sorozat nem lett belőle, egyke lett. Kezdetben a MÁV-nál szolgált, majd a GySEV vette át és zöld-sárga lett. Kis túlzással (járműszerkezetét tekintve) egy dízel Szöcske (V46) és egyben a magyar mozdony gyártás utolsó példánya lett. A Bobók (M44) leváltása lett volna a cél vele, de a kilencvenes években se volt már olyan anyagi helyzetben a MÁV, hogy sorozat legyen belőle. A második képen a Soproni állomás várója, a csattogós, Solari Udine féle utastjékoztató kijelzővel. A harmadik kép villamos előfűtő gépét, az 1966-ban gyártott ex. V42 529-et már ne keresse senki itt, 2013. novemberében Szombathelyre költözött, hogy egy kis kicsinosítás után a nemrég GySEV kézbe került állomáson dolgozzon tovább.