A Lengyel Repülési Múzeum (Muzeum Lotnictwa Polskiego) egyike a Krakkói kötelező programoknak ezt nyugodtan kijelenthetem. A múzeum az 1912-ben megnyitott egykori Rakowice–Czyżyny-i katonai reptér kiszolgáló épületeiben található. Érdekesség, hogy nyitásakor Krakkó az Osztrák-Magyar Monarchia városa volt. A belváros felől a 4-5-9-10 (stb..) villamossal érhető el, a Wieczysta Petla és az AWF megálló között nagyjából. A II. János Pál pápáról elnevezett út szélén egy repülő szárnya jelzi merre kell elindulni, a park szélén átvágva egy új építésű lakópark után már a nemrég épült betonépület fogadja a jövendőbeli látogatót.
Meg kell jegyeznem, hogy Krakkóban jelenleg több múzeum bővítése, felújítása is zajlik egy összehangolt regionális program keretében. Ennek részeként készült ez a betonkocka is, mely a múzeum új főépülete lesz. Látogatásunkkor még a tereprendezés munkálatai folytak és üresen állt. Most még egy jellegtelen bejárat várja a látogatót, a belépő 7 złoty (kb. 500 ft.) ami egyáltalán nem sok, sőt.. kifejezetten kevés!
Kezdjük meg sétánkat a múzeum területén. A pénztártól pár méterre rögtön a svéd légierő ajándéka, egy 'csekély' kis Saab J35J vadászgép fogadja a látogatót. Látkép a Mi-2-es helikopterrel, belógó szárnyvéggel, PLZ MD-12F géppel (Mi-2-től balra) amely lengyel típusból három készül, egy lezuhant.. ez meg itt van.
Első lendülettel a nagy hangárt rohamoztuk meg, mely mint látható tömve van motoros és vitorlázó géppel és pár helikopterrel. Ekkor még csak vagy fél percet töltöttünk itt, mert egy helikopter hangjára lettünk figyelmesek. Az SP-WIG lajstromjelű Eurocopter EC120B típusú magán kézben lévő helikopter felszállását még pont elkaptuk.
Így aztán végül a szabadon álló gépeknél maradtunk. A képen egy Li-2-es, mely szerencsére Magyarországon is ismert, mert a világ egyetlen működőképes példánya Budaörsön lakozik. Nem is rég felettem is elhúzott mikor a Ferihegy hatvanadik születésnapját ünnepelték.
A Li-2-es után egy kevésbé szemet gyönyörködtető gépet emelnék ki a sorból. A PZL M-15-ös a világ egyetlen sugárhajtású duplafedeles és egyben egyetlen sugárhajtású mezőgazdasági gépe. A lengyel PZL (Állami Repülőgépgyárak) szovjet megrendelésre készítette. A tervezett 3000 darab helyett azonban csak 175 készült. Mindegyik a Szovjetúnióban szolgált
Sétánkat a MiG 'sétány' felé folytathatjuk. Mig 15-ös, illetve jelentősebb részben lengyel gyártású változatuk, a Lim-2-es típus alkotja a sor elejét, majd a MiG 17-esek lengyel variánsai (Lim-5, Lim-6) folytatják.
Egy 90 fokos kanyar után a MiG 21-esek sorfala következik. Nálunk 2000 nyaráig voltak hadrendben, Pápán búcsúztak. Ezen nyarat nem fogom elfelejteni, hiszen a közeli Döbröntén táboroztam azon év júliusában is, az erdő széli nyugalmat azonban néha megzavarta egy-egy kötelék MiG :)
A MiG sor végén egy Szuhoj 20-as vadászbombázó erősítette a társaságot. Szinte vele szemben egy Cessna A37-B komolykodott. Ez a gép azon gépek egyike mely nem a keleti blokk terméke, mégis a népi Vietnam felségjelzése virít rajta.. a típus az egykoron az USA mellett Dél-Vietnam légierejét is gyarapította. A vietnami háborúban mindkét ország bevetette, '75-ben aztán vége lett a háborúnak, győzött a kommunista észak.. 1978-ban ajándékozták ezt a példányt a baráti Lengyelországnak.
Tilos a gépeken ugrálni. (?) :) Háttérben ha jól látom egy MiG-29-es, amely példányt talán 2 éve 'selejtezték', kiszerelt hajtóművel ácsorog, csak úgy mint a második képen szereplő Tu-134A.
Elsőre azt hittem, hogy ez a betoncsík amit a kerítésen át fényképeztem már maga az egykori kifutó, a google maps azonban eltántorított ezen hitemben. Sárgával határoltan a múzeum területe látható, maga a fő kifutó innen valamivel távolabb és jóval hosszabban fekszik.
Alkatrészek egymás hegyén-hátán.. rendkívül szakszerűen tárolva, háttérben a MiG sort záró 120-as lajstromjelű MiG-23-as. A második képen ez a kevésbé szép gép egy A-7P típusú amcsi nagyvad, mely láthatóan a Portugál légierőnél töltötte korábbi éveit.
Az öreg vasak csarnokának bejárata előtt volt ez a magára hagyott géptörzs. A MiG-sor 21-es variánsainál lehetett talán legjobban látni, hogy a fentebb állóképen is látható orron át ezen légcsatornán keresztül, a kiszedett sugárhajtómű helyén tovább a gép mögötti füvet is meg lehetett csodálni. Az élettelen szobrok után egyszer előkerült egy Mi-2-es utánérzet, PZL Kania. Egy kedves kék traktor húzta ki, róla még ennyire se lett értékelhető a kép.. ezek szerint még most is van élet a reptéren. Érdekes program lehet még a 'Kis-Lengyelországi Légi Parádé' (saját ferdítésben) mikor valóban megtelik élettel a reptér.
A nagyöregek közül találomra három. Egy német első világháborús, egy angol amely típusát így utólag nem tudtam megfejteni és egy orosz 'repülő hajó' szintén az első vh idejéből. Az egyik kisebb csarnok csak az övék, itt a(z) (h)öskor gépei vannak. Érdekesség, hogy mindegyik gépből csak annyi, amennyit autentikus elemekből össze tudtak hozni. Az itt található német gépek a második világháború végéig anyaországuk gyűjteményét képezték, onnan lettek kimenekítve. 
Három a közép-európai mezőnyből. PZL 106A Kruk típusú mezőgazdasági gép. Azt bátran állíthatom, hogy ez a gép nem a formatervezés csúcsa, az alatta látható Zlin Z-26-os, habár 30 évvel idősebb konstrukció, a design bogyó nem gurult el annyira. A Zlin és következő gépünk az Aero Ae-145-ös rögtön a második világháború után hagyta el a tervezőasztalt, mindkettő Csehországban. Utóbbi már szépnek is mondható, katonai változata hazánkban is szolgált.
Kakukk, ez a gép neve. Nem egy nagy cég terméke, hanem Eugeniusz Pieniążek pilóta (tervező) gyermeke. Dióhéjban a története: svéd kapcsolatai miatt érdeklődött utána a titkosszolgálat, ezért szerette volna elhagyni az országot. Hivatalos úton erre nem volt lehetősége, hát épített magának egy gépet, különféle rendelkezésére álló típusok alkatrészeiből. Mindezt egy harmadik emeleti lakásban kezdte.. 1971 szeptember 3-án, az egyébként hivatalosan engedélyeztetett gépével egészen az akkori Jugoszláviai Szabadkáig jutott (Szlovákián, Magyarországon át), ám útközben viharba keveredett, gépe nem bírta az út viszontagságait. Ekkora a lengyel hatóságok már keresték, 7 hónap börtön várta jugóban. Időközben megtanult szerbül (szláv nyelvek között ez kicsit egyszerűbb, bár a lengyel különbözik a többitől..). A jugók kicsit félrenéztek, a zöldhatáron Ausztria felé távozott, majd Svédországba ment, állampolgárságot kapott. '73-ban még a családját is sikerült kihoznia a vasfüggöny mögül. Szintén '73-ban az asszonnyal elindultak Szabadkára a gépért, de először nem akarták nekik visszaadni, majd 1200 dollár 'tárolási költségért' cserébe megkapták. Egy WV Bogár mögött a gép, a szárnyak a kocsi tetején.. így érkeztek vissza Svédországba. 17 évig hangárban állt, '90-ben repképes állapotba hozták (motorcsere, pár apróság..) majd visszavitte a gépet (hajón) Lengyelországba. Jelenleg pedig a múzeumban állomásozik gépe. Ennyi a népmesébe illő modernkori történet :)
Az előző egészen hihetetlen történet után egy újabb érdekes gép, bár utána nem kellett annyit kutatni, hogy érdekesnek gondoljam. JK-1 Trzmiel nevezetű megfigyelő helikopter, 1955-ből. Az egyelten megmaradt prototípus, az egyik embert is 'ölt'. A konstrukció túlzottan nem volt sikeres. Ki szeretne egy ilyennel akár 130 km/ sebességgel röpködni, vagy 5500 méterig emelkedni?
Ezen gép típusát jó ideig lusta voltam kikeresni, hiba volt, hiszen ez is egy érdekes történetű gép. Típusát tekintve egy Curtiss Export Hawk II. és bizony már a nevéből is gyanakodhatunk, hogy csak látszólag német gép... igazából amerikai munka. A német Ernst Udet első világháborús ász 'szúrta' ki, miközben jövőbeli zuhanóbombázóikről 'álmodozott'. A Versaillesi tiltások miatt csak két civil gépet szereztek be, az egyik lezuhant '43-ban. Ez a példány D-IRK lajstromjellel részt vett a '36-os berlini olimpia megnyitójakor szervezett légiparádén.
Khm.. hova kerültünk. Két igazi világháborús legenda áll egymás mellett egymás mellett a hangárban egy német és egy angol. Egyikük a Messerschmitt Bf 109G-6, mely a náci Németország igazi légi ragadozója volt. Ugyanilyen Gusztáv altípusból a győri Magyar Vagon- és Gépgyár is készített párszázat a háború alatt. Ez a gép egy magán gyűjtő tulajdona, nem állandó résztvevője a kiállításnak. A pilótafülkéjét viszont az angol rivális, a Spitfire mutatta meg nekem.
A fő hangár természetesen még megannyi érdekes, egészen biztosan hasonlóan érdekes történeteket mesélő géppel van tömve, de most induljunk tovább a hátsó kijárathoz és menjünk be a következő, teljesen jellegtelen kinézetű épületbe. Sajnos itt még nehezebb fotózni, pedig (főleg hozzáértőknek) egy igazán nagyszabású repülőgép motor/hajtómű gyűjtemény található itt. A második képen például egy Bristol Hercules 264-es. Egy hasonló motor indításáról ajánlom ezt a videót, 2:30 után röffen be rendesen, egy perc múlva egy vágás után már tisztábban jár, a füvet is kikészítette. Félelmetes játékszer :) Mondjuk a Vickers Varsity gép amiben szolgált kevésbé izgalmaz kinézetű.
Személtetésnek még két kép innen. Egy Renault 6Q11-es motor ami pl. a Caudron C.445-ös gépek lelke volt. Valamint pár további kis cirkáló. Egy másik, kisebb helyiségben voltak a sugárhajóművek, egészen kezdetlegesektől a jópár méter hosszúságúakig.
A múzeum az új épület átadásával és a még 'elfekvőben lévő' és további gépek bemutatásával komoly fejlődés előtt állhat még. Gyűjteményük sokrétű, hozzáértés nélkül is élvezetes, kis otthoni keresgélés után pedig rájön az ember, hogy mennyi repüléstörténeti remeket láthatott. Ezen bejegyzés a szokásosnál több kutakodás gyermeke, több délutánon át csak gépeket keresgéltem, olvasgattam róluk. Ajánlom mindenkinek a múzeumot, további tanulmányozásra pedig a múzeum honlapját (muzeumlotnictwa.pl), mely a wikipédián túl fő forrásom volt.
A kép a már emlegetett Zöld Nyíl oldalról származik. Az egyes villamos Felső-Majláthig tartó tervezett nyomvonalát mutatja. Ezen kép ismerete nélkül én is tartottam egy kis elő vonalbejárást, mondhatni: ezek az "ilyen volt" képek.
A jelenlegi végállomás habár viszonylag új és jól kinéző épület, útjában áll a vonalhosszabbításnak. Jelenleg még ütközőbak és az épület oldalszárnyai állják útját a villamosnak.
Többször elhangzott az elmúlt években a fórumokon, közlekedési honlapokon a kérdés, hogy a folytatást miként fogják megoldani a szűkös utcában Majláth felé. Nemrégiben megkaphattuk a választ, elbontottak egy komplett háztömböt. Az első képen a végállomás felőli kilátások.. a második még 2007-ben készült. Valószínűleg már ekkor is számítottam arra, hogy egykor még villamos fog járni tovább, azonban ez lett az egyetlen képem az elbontott részről. A harmadik kép pedig jól érzékelteti a lebontott terület nagyságát.
Néhány megmaradt régebbi ház mellett elsétálva (még azon a szakaszon se túl széles az út) a paneleken túljutva már szélesedik a tér. Nagyjából az első megállónál álltam ekkor..
Tovább sétálva fasorral körbevett rét(?) a panelek előtt. Itt a mostani füves részen, stílusosan.. füvesített villamospályával tudnám elképzelni a villamost. A fasor végén lesz a második megálló, elvileg.
A második új megálló után a Szinvától pár méterre folytathatja útját a villamos..
Megérkezünk Felső-Majláthra, egyelőre csak a busz jár erre.
Itt balra kanyarodik el az 1A jelzésű busz a végállomására, a villamos még tovább megy majd egy kicsit.
Ha minden igaz jobbra lesz a végállomási hurok.. amint kész lesz megyek! :)
A Lengyel Repülési Múzeum (Muzeum Lotnictwa Polskiego) egyike a Krakkói kötelező programoknak ezt nyugodtan kijelenthetem. A múzeum az 1912-ben megnyitott egykori Rakowice–Czyżyny-i katonai reptér kiszolgáló épületeiben található. Érdekesség, hogy nyitásakor Krakkó az Osztrák-Magyar Monarchia városa volt. A belváros felől a 4-5-9-10 (stb..) villamossal érhető el, a Wieczysta Petla és az AWF megálló között nagyjából. A II. János Pál pápáról elnevezett út szélén egy repülő szárnya jelzi merre kell elindulni, a park szélén átvágva egy új építésű lakópark után már a nemrég épült betonépület fogadja a jövendőbeli látogatót.
Meg kell jegyeznem, hogy Krakkóban jelenleg több múzeum bővítése, felújítása is zajlik egy összehangolt regionális program keretében. Ennek részeként készült ez a betonkocka is, mely a múzeum új főépülete lesz. Látogatásunkkor még a tereprendezés munkálatai folytak és üresen állt. Most még egy jellegtelen bejárat várja a látogatót, a belépő 7 złoty (kb. 500 ft.) ami egyáltalán nem sok, sőt.. kifejezetten kevés!
Kezdjük meg sétánkat a múzeum területén. A pénztártól pár méterre rögtön a svéd légierő ajándéka, egy 'csekély' kis Saab J35J vadászgép fogadja a látogatót. Látkép a Mi-2-es helikopterrel, belógó szárnyvéggel, PLZ MD-12F géppel (Mi-2-től balra) amely lengyel típusból három készül, egy lezuhant.. ez meg itt van.
Első lendülettel a nagy hangárt rohamoztuk meg, mely mint látható tömve van motoros és vitorlázó géppel és pár helikopterrel. Ekkor még csak vagy fél percet töltöttünk itt, mert egy helikopter hangjára lettünk figyelmesek. Az SP-WIG lajstromjelű Eurocopter EC120B típusú magán kézben lévő helikopter felszállását még pont elkaptuk.
Így aztán végül a szabadon álló gépeknél maradtunk. A képen egy Li-2-es, mely szerencsére Magyarországon is ismert, mert a világ egyetlen működőképes példánya Budaörsön lakozik. Nem is rég felettem is elhúzott mikor a Ferihegy hatvanadik születésnapját ünnepelték.
Sétánkat a MiG 'sétány' felé folytathatjuk. Mig 15-ös, illetve jelentősebb részben lengyel gyártású változatuk, a Lim-2-es típus alkotja a sor elejét, majd a MiG 17-esek lengyel variánsai (Lim-5, Lim-6) folytatják.
Egy 90 fokos kanyar után a MiG 21-esek sorfala következik. Nálunk 2000 nyaráig voltak hadrendben, Pápán búcsúztak. Ezen nyarat nem fogom elfelejteni, hiszen a közeli Döbröntén táboroztam azon év júliusában is, az erdő széli nyugalmat azonban néha megzavarta egy-egy kötelék MiG :)
A MiG sor végén egy Szuhoj 20-as vadászbombázó erősítette a társaságot. Szinte vele szemben egy Cessna A37-B komolykodott. Ez a gép azon gépek egyike mely nem a keleti blokk terméke, mégis a népi Vietnam felségjelzése virít rajta.. a típus az egykoron az USA mellett Dél-Vietnam légierejét is gyarapította. A vietnami háborúban mindkét ország bevetette, '75-ben aztán vége lett a háborúnak, győzött a kommunista észak.. 1978-ban ajándékozták ezt a példányt a baráti Lengyelországnak.
Tilos a gépeken ugrálni. (?) :) Háttérben ha jól látom egy MiG-29-es, amely példányt talán 2 éve 'selejtezték', kiszerelt hajtóművel ácsorog, csak úgy mint a második képen szereplő Tu-134A.
Elsőre azt hittem, hogy ez a betoncsík amit a kerítésen át fényképeztem már maga az egykori kifutó, a google maps azonban eltántorított ezen hitemben. Sárgával határoltan a múzeum területe látható, maga a fő kifutó innen valamivel távolabb és jóval hosszabban fekszik.
Alkatrészek egymás hegyén-hátán.. rendkívül szakszerűen tárolva, háttérben a MiG sort záró 120-as lajstromjelű MiG-23-as. A második képen ez a kevésbé szép gép egy A-7P típusú amcsi nagyvad, mely láthatóan a Portugál légierőnél töltötte korábbi éveit.
Az öreg vasak csarnokának bejárata előtt volt ez a magára hagyott géptörzs. A MiG-sor 21-es variánsainál lehetett talán legjobban látni, hogy a fentebb állóképen is látható orron át ezen légcsatornán keresztül, a kiszedett sugárhajtómű helyén tovább a gép mögötti füvet is meg lehetett csodálni. Az élettelen szobrok után egyszer előkerült egy Mi-2-es utánérzet, PZL Kania. Egy kedves kék traktor húzta ki, róla még ennyire se lett értékelhető a kép.. ezek szerint még most is van élet a reptéren. Érdekes program lehet még a 'Kis-Lengyelországi Légi Parádé' (saját ferdítésben) mikor valóban megtelik élettel a reptér.
A nagyöregek közül találomra három. Egy német első világháborús, egy angol amely típusát így utólag nem tudtam megfejteni és egy orosz 'repülő hajó' szintén az első vh idejéből. Az egyik kisebb csarnok csak az övék, itt a(z) (h)öskor gépei vannak. Érdekesség, hogy mindegyik gépből csak annyi, amennyit autentikus elemekből össze tudtak hozni. Az itt található német gépek a második világháború végéig anyaországuk gyűjteményét képezték, onnan lettek kimenekítve.
Három a közép-európai mezőnyből. PZL 106A Kruk típusú mezőgazdasági gép. Azt bátran állíthatom, hogy ez a gép nem a formatervezés csúcsa, az alatta látható Zlin Z-26-os, habár 30 évvel idősebb konstrukció, a design bogyó nem gurult el annyira. A Zlin és következő gépünk az Aero Ae-145-ös rögtön a második világháború után hagyta el a tervezőasztalt, mindkettő Csehországban. Utóbbi már szépnek is mondható, katonai változata hazánkban is szolgált.
Kakukk, ez a gép neve. Nem egy nagy cég terméke, hanem Eugeniusz Pieniążek pilóta (tervező) gyermeke. Dióhéjban a története: svéd kapcsolatai miatt érdeklődött utána a titkosszolgálat, ezért szerette volna elhagyni az országot. Hivatalos úton erre nem volt lehetősége, hát épített magának egy gépet, különféle rendelkezésére álló típusok alkatrészeiből. Mindezt egy harmadik emeleti lakásban kezdte.. 1971 szeptember 3-án, az egyébként hivatalosan engedélyeztetett gépével egészen az akkori Jugoszláviai Szabadkáig jutott (Szlovákián, Magyarországon át), ám útközben viharba keveredett, gépe nem bírta az út viszontagságait. Ekkora a lengyel hatóságok már keresték, 7 hónap börtön várta jugóban. Időközben megtanult szerbül (szláv nyelvek között ez kicsit egyszerűbb, bár a lengyel különbözik a többitől..). A jugók kicsit félrenéztek, a zöldhatáron Ausztria felé távozott, majd Svédországba ment, állampolgárságot kapott. '73-ban még a családját is sikerült kihoznia a vasfüggöny mögül. Szintén '73-ban az asszonnyal elindultak Szabadkára a gépért, de először nem akarták nekik visszaadni, majd 1200 dollár 'tárolási költségért' cserébe megkapták. Egy WV Bogár mögött a gép, a szárnyak a kocsi tetején.. így érkeztek vissza Svédországba. 17 évig hangárban állt, '90-ben repképes állapotba hozták (motorcsere, pár apróság..) majd visszavitte a gépet (hajón) Lengyelországba. Jelenleg pedig a múzeumban állomásozik gépe. Ennyi a népmesébe illő modernkori történet :)
Az előző egészen hihetetlen történet után egy újabb érdekes gép, bár utána nem kellett annyit kutatni, hogy érdekesnek gondoljam. JK-1 Trzmiel nevezetű megfigyelő helikopter, 1955-ből. Az egyelten megmaradt prototípus, az egyik embert is 'ölt'. A konstrukció túlzottan nem volt sikeres. Ki szeretne egy ilyennel akár 130 km/ sebességgel röpködni, vagy 5500 méterig emelkedni?
Ezen gép típusát jó ideig lusta voltam kikeresni, hiba volt, hiszen ez is egy érdekes történetű gép. Típusát tekintve egy Curtiss Export Hawk II. és bizony már a nevéből is gyanakodhatunk, hogy csak látszólag német gép... igazából amerikai munka. A német Ernst Udet első világháborús ász 'szúrta' ki, miközben jövőbeli zuhanóbombázóikről 'álmodozott'. A Versaillesi tiltások miatt csak két civil gépet szereztek be, az egyik lezuhant '43-ban. Ez a példány D-IRK lajstromjellel részt vett a '36-os berlini olimpia megnyitójakor szervezett légiparádén.
Khm.. hova kerültünk. Két igazi világháborús legenda áll egymás mellett egymás mellett a hangárban egy német és egy angol. Egyikük a Messerschmitt Bf 109G-6, mely a náci Németország igazi légi ragadozója volt. Ugyanilyen Gusztáv altípusból a győri Magyar Vagon- és Gépgyár is készített párszázat a háború alatt. Ez a gép egy magán gyűjtő tulajdona, nem állandó résztvevője a kiállításnak. A pilótafülkéjét viszont az angol rivális, a Spitfire mutatta meg nekem.
A fő hangár természetesen még megannyi érdekes, egészen biztosan hasonlóan érdekes történeteket mesélő géppel van tömve, de most induljunk tovább a hátsó kijárathoz és menjünk be a következő, teljesen jellegtelen kinézetű épületbe. Sajnos itt még nehezebb fotózni, pedig (főleg hozzáértőknek) egy igazán nagyszabású repülőgép motor/hajtómű gyűjtemény található itt. A második képen például egy Bristol Hercules 264-es. Egy hasonló motor indításáról ajánlom ezt a videót, 2:30 után röffen be rendesen, egy perc múlva egy vágás után már tisztábban jár, a füvet is kikészítette. Félelmetes játékszer :) Mondjuk a Vickers Varsity gép amiben szolgált kevésbé izgalmaz kinézetű.
Személtetésnek még két kép innen. Egy Renault 6Q11-es motor ami pl. a Caudron C.445-ös gépek lelke volt. Valamint pár további kis cirkáló. Egy másik, kisebb helyiségben voltak a sugárhajóművek, egészen kezdetlegesektől a jópár méter hosszúságúakig.
A múzeum az új épület átadásával és a még 'elfekvőben lévő' és további gépek bemutatásával komoly fejlődés előtt állhat még. Gyűjteményük sokrétű, hozzáértés nélkül is élvezetes, kis otthoni keresgélés után pedig rájön az ember, hogy mennyi repüléstörténeti remeket láthatott. Ezen bejegyzés a szokásosnál több kutakodás gyermeke, több délutánon át csak gépeket keresgéltem, olvasgattam róluk. Ajánlom mindenkinek a múzeumot, további tanulmányozásra pedig a múzeum honlapját (muzeumlotnictwa.pl), mely a wikipédián túl fő forrásom volt.
